Anarchia könyvblog

2019.nov.06.
Írta: Anarchia Könyvblog komment

Jud Meyrin: A múlt bűnei

screenshot_20191104_193545.jpg

 Mindig is a romantika zsáner kedvelőjének tartottam magam, ezért örömmel vetettem bele magam Jud Meyrin regényébe – annak ellenére – hogy tudtam –, ebben a könyvben nemcsak a szerelmi műfaj játszik szerepet, hanem mellette a kaland és a krimi is előkerül. Azonban (szerencsére) a regényben főként a romantikus szál a mérvadóbb, így pár nap alatt a mű végére is értem.

Általában a kedvemtől függően választok az aktuális olvasmányaim közül egyet – amit épp olvasni kezdek. Úgy vélem, hogy A múlt bűnei című történet a lehető legjobb pillanatban talált meg, mert a lelkemnek most épp erre volt szüksége. Egy regényre, ami nem a nehezebb témájú könyvek közé tartozik – hanem a romantikus krimi elemeivel tökéletes egyveleget alkot. Egy regényre, ami hol megsimogatta a lelkem, hol megszorongatta. Egy regényre, ami megszólított és nem eresztett, egészen a végéig.

Tovább

Benyák Zoltán: Az utolsó emberig

 screenshot_20191027_091809.jpg

Tudjátok mindig is az a típusú ember voltam, aki szeretett új dolgokat bevállalni – még ha egy kisebb félelemérzettel is. Hiszek abban, hogy igenis a lelkemnek szüksége van arra, hogy elhagyjam a komfortzónám – az olvasás terén is -, így került kezembe Az utolsó emberig című regény.

A régi világ beteg. Gyógyíthatatlanul. Olyan fekélyek fertőzték meg, mint az erővel meghúzott határok, a háborús sérelmek, a megerőszakolt népek. Túl sok a seb. A legtöbb ember nem tud testet cserélni, de egy faj.. esetleg. 

Tovább

Anne L. Green: Végzetes csábító

screenshot_20191017_135452.jpg

Anne L. Green minden egyes alkalommal meglepetést okoz, mert olyan stílussal és olyan történetvezetéssel várja a könyveiben az olvasót, ami már a védjegyévé vált. Mert az írónő jött, összezavart és izgatottá tett, majd az igazi csavart ezután dobta elénk – mint éhes kutya elé a félig lerágott csontot.

Ő az egyik olyan író, akinek a könyveit parányi félelem nélkül veszem a kezembe – a fülszöveg elolvasása nélkül. Mert bízok benne annyira, hogy tudjam, ismét valami újat és frappánsat kapok, akár csak legutóbb.

Tovább

Joanna Goodman: Elveszett lelkek otthona

img_20191011_104856.jpg

 Saját indíttatásból, nem feltétlenül kezdtem volna bele ebbe az olvasmányba, mindezt, személyes okokból kifolyólag. Ennek ellenére örülök annak, hogy a kezembe került a mű és lehetőségem volt megismerni. Ezt pedig Barbynak, a Kitablar bloggerének köszönöm, aki meleg szívvel ajánlotta nekem az Elveszett lelkek otthonát, s így ezért az élményért neki lehetek hálás.

Ami elsőként eszembe jut a regény kapcsán: szívet tépő. Több szempontból is reálisnak érzem ezt az érzést, illetve állapotot a könyvet tekintve, mert a fülszöveg alapján pont ilyennek várjuk a történetet. Fájdalmasnak, kegyetlennek és torkot szorongatónak. Azonban olvasás közben rádöbbenünk arra, hogy ebben a műben sokkal több van, és még inkább valódivá válik számunkra ez az érzelem. Miközben az oldalakba mélyedünk, hasogatni fog a szívünk, keserűség, csalódottság fog úrrá lenni rajtunk.

Tovább

Vámosi Kira: A félelem két arca - előolvasás

photoeditor_20191008_145155411.jpg

Az írónőtől már volt szerencsém olvasni, azonban míg a Ne csukd le a szemed! egy kezdetleges szárnypróbálgatás volt, addig A félelem két arca egy fiatal, tanulékony író alkotása. S ezt nem negatív értelemben mondom, mert Vámosi Kira első regényében is megleltük a mű szépségét, azonban sokkal kezdetlegesebb volt. Viszont a most megjelenő regény jóval magasabb színvonalat képvisel, több értelemben is.

Kira nem félt a szócsokraiban a szavak sokrétűségét használni, mert sokszor olyan szókombinációkkal találtam magam szembe, amik egyszerűen gyönyörűek voltak. Ezen felül maga a történet, a cselekményszál is jóval kidolgozottabb, átgondoltabb. Ebben a műben az írónő nem tartott attól, hogy megmutassa önmagát, s egy sajátos – önkifejező – stílussal előálljon.

Tovább
süti beállítások módosítása