Medgyes Péter - Varga Koritár Pál: Diplomaták mesélik

img_20191112_183939.jpg

Több okból kifolyólag is nehéznek érzem azt, hogy ajánlót írjak erről az alkotásról. Eddig csupa-csupa érdekes és különleges könyv került a kezembe a Corvina kiadónak köszönhetően - azonban pont ezek a tulajdonságok váltak nemlegessé számomra eme mű esetén. Balszerencsémre a Diplomaták mesélik nem igazán nyerte el a tetszésem, ami miatt többször is átgondoltam mit osszak meg a saját véleményemből, s mi az, amit inkább magamnak tartsak meg.

Eme kötet több diplomata történetét meséli el. A huszonöt személy a saját tapasztalatairól, élményeiről számol be nekünk – néhol szarkasztikusabb, néhol viccesebb formában. Az idősíkot tekintve nem a mai, hanem több évtizeddel ezelőtti világba kalauzolnak el minket. A szerzők egyik része szavakba öntve fejezte ki az átélt dolgait, míg mások saját maguk írták meg az impulzusaikat adott helyzetekben – hol a külföldi, hol a hazai eseményeket örökítették meg számunkra írásos formában.

Maga a mű húsz nagyobb fejezetet foglal magába, melyeken belül több kisebb elbeszéléssel találjuk szembe magunkat. Tollforgatóink végig visznek minket a diplomaták mibenlétén, azaz kezdetben a pályafutásuk elindulásával kapcsolatos tevékenységeket feszegető írásokkal találkozunk. Majd egyre jobban belecsöppenünk a mindennapjaikba, az életükbe - míg végül a keserű, fájdalmas percek eseményeit is megosztják velünk. 

A Külügyi Irodába futottak be az elnökhöz érkezett külföldi levelek. Göncz Árpád nevének írása igen változatosra sikeredett. Volt ott minden: Arpad Hents, Arpat Geens, Harpad Göncz, Arpad Goncx, Irhad Gowens. De nevezték elnök urat Alvaro Gomeznek is: Goncz - Gonez - Gomez (mert ennek legalább van értelme, mint a Hyppolitban a hipodromnak), ami után logikusan következik, hogy az Árpád spanyol név: Alvaro... Uralkodói címzés is előfordult:,,Your Majesty, Mr. Arpad". És kapott egyszer egy levelet, melyet így címeztek:,, His Excellency Fordította Göncz Árpád, President of Hungary". Nyilván egy elnök úr által fordított könyvben látták így, és azt hihették, hogy a ,, Fordította" valami nemesi előnév. 

Megosztó véleménnyel vagyok, a Diplomaták mesélik című alkotással kapcsolatban. Részben úgy érzem, hogy valamivel több lettem eme mű által – mégis –, más részt úgy vélem, hogy nem vesztettem volna sokat, ha nem kerül kezembe az alkotás. Vagy legalábbis az az érzés keringett bennem, hogy nem kaptam sokat ettől a kötettől, s ez kicsit megijesztett még engem is.

Nem tagadom, hogy volt, ami megmosolyogtatott és őszintén megnevetettet – ugyanakkor voltak olyan oldalak, ahol teljes mértékben közömbös maradtam. Mert úgy éreztem, hogy az adott élmény vagy tapasztalat elmesélése nem volt elég hiteles, vagy épp elég érdekes. 

Összességében  nem bántam meg, hogy megismertem a művet, azonban azt sem mondanám, hogy gyakran leveszem majd a polcomról. Úgy vélem, hogy nem én voltam az adott mű megfelelő olvasója, ennek ellenére az a véleményem, hogy ennek az alkotásnak is megvan a maga célközönsége – s ez mindenkinek a saját döntése, hogy ehhez tartozik-e vagy sem. 

screenshot_20191112_184609.jpg

Fülszöveg:

Noha tudnivaló, hogy a diplomaták felelősségteljes munkát végeznek, rejtélyes figuráknak tartják őket. Mert ugyan mi végre töltik pályafutásuk jó részét külföldön ahelyett, hogy itthon szorgoskodnának? Egyáltalán, mit csinálnak odakinn?

Hogy mit? Nos, afféle szürke eminenciásként, fehér asztal mellett hazájuk érdekeit képviselik, szép szóval igyekeznek elhárítani a bajt, szelíd, de öntudatos harcosként, gyakran súlyos nemzetközi konfliktusok sodrásában is teszik a dolgukat.

Ez a kötet a mindennapjaikba nyújt bepillantást. A szerzők valamennyien tapasztalt diplomaták, akik derűsen, olykor görbe tükörbe nézve anekdotáznak kalandos életükről. 

(Corvina kiadó, 2019)

Címkék: Könyv, Regény