Már több értékelésemben kifejtettem azt, hogy Anne L. Green könyvei mennyire a szívemhez nőttek, ahogy azt is, hogy mennyire csodálom az írónőt, amiért folyton ennyire ’tökéletes’ könyveket ad ki a kezei közül. Ezért úgy döntöttem, hogy ebben az ajánlómban ezt a részt kihagyom. Azonban megpróbálom megfogalmazni, csak erre a történetre kivetítve, a belőlem kiváltott érzelmeket, a gondolataimat és mindazt, amit az Eltitkolt múlt során átéltem.

Régebben olvastam már ezt a könyvet, ám akkor még egyáltalán nem gondoltam azt, hogy valaha értékelést fogok írni róla – egyszerűen akkoriban csak tetszett a könyv és jól éreztem magam olvasás közben.

A szív erősebb, mint az ész, ebben rejlik a titok. Az eszünk figyelmeztet bennünket arra, mit kellene elkerülnünk, de csak a szívünk mondhatja meg, mit kell cselekednünk.

Tehát most, másodjára csöppentem be Alexander Cross életébe. Magát az olvasást izgalommal kezdtem el, habár előtte és közben is egy kisebb olvasói válságba keveredtem – hiába ültem neki egy-egy könyvnek egyik sem ragadott meg, ám alapjába véve ezeket a könyveket mind-mind olvasni fogom majd, csupán nem most. Ahogy egyre inkább a lapokba mélyedtem csak azt éreztem, hogy Anne L. Green világa megragadott, valahogy nem tudtam semmi mással foglalkozni, egyfolytában az általa megalkotott történet folytatása foglalkoztatott. Hamar kiolvastam a könyvet, kósza 2-3 munkaidő utáni nap elég volt hozzá.

S hogy milyen érzések keringtek bennem? Felszabadultnak éreztem magam. Úgy éreztem, hogy végre ismét egy olyan regényt olvashatok, aminél nem számít a tér és az idő, vagy a körülöttem levő világ. Sodródtam az oldalak rengetegében, míg már csak azt vettem észre, hogy fogynak a lapok és a végére is érek.

Egyszerűen imádtam! Az írónő stílusa, megfogalmazása egyszerűen lenyűgöző és lélegzetelállító. A történet, a cselekményszálak és az érzelmek halmaza pedig teljes mértékben harmóniában áll, szinte fájdalmasan, gigászi pontossággal összerakott az egész.

(..) az emberi lélek megfullad nevetés nélkül, olyan ez, mint a tüdőnek az oxigén.

Történet:

Alexander Cross mindig is az élvezetet hajszolta az életében, a véget nem érő bulizás, csajozás és egyéjszakás kalandok gardedámjával büszkélkedhet. Azonban, ahogy a legjobb barátja, Matt egyre inkább kinőtt ebből, és tartós, hosszú távú kapcsolatba bonyolódott, ennek hatására ő is kezdte azt érezni, hogy ideje befejezni ezt és egy új szakaszt nyitni a magánéletében.

Alexandra O’Brien egy gyönyörű, dekoratív és intelligens nő, aki a kislányával él az egyik legszegényebb negyedben. Jelenleg egy irodában dolgozik, ahol egy pedofil és mufurc fönőkkel áldotta meg őt a sors. Menekül a sötét démonok elől, melyek a múltban ragadták karon és azóta sem eresztik el őt.

Alex egy nap véletlenül elsodor egy nőt, akit Lexie-nek hívnak. Ők lesznek az imént is említett főszereplőink.

Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne?

A férfit már az első percben letaglózza a nő. Azok a szemek, s az, ami abból a szempárból sugárzik – rögtön befogadta és fogva tartotta. A nő bokája megsérül, ezért Alex elviszi őt az óvodában, s csak ekkor lesz tudomása arról, hogy milyen sanyarú sorsú helyek is vannak a városban, s mennyire lelakottak ezek.

Nehézkesen indul a kettejük kapcsolata, hiszen kezdetektől fogva úgy érzik, hogy távol kell tartaniuk magukat egymástól – legalábbis Lexie mindenképpen.
A férfinek végül sikerül rávennie a nőt arra, hogy szervezzenek közös programokat és ismerjék meg egymást jobban, hiszen a nő kislánya is egyből megkedvelte a jóképű adoniszt. Ám Lexie fél, mert tudja azt, hogy mivel jár majd ez az egész. Milyen megoldás lesz arra, ha menekülnie kell és szó nélkül hátra kell hagynia ezt a férfit?

Miután egymásba szeretnek, nem lesz kiút vagy menekülés. Bele kell törődniük a sorsukba, akkor is, ha egyszer beláthatatlan következmények ütik fel a fejüket. Rengeteg akadályon, titkon kell túlmenniük ahhoz, hogy végül boldogok lehessenek, és ne kelljen folyton hátranézniük. Vajon sikerül mindenkitől megszabadulniuk, aki rosszat akar nekik? Milyen áldozatokat kell hozniuk a szerelmükért?

- Félek, hogy teljesen beléd szeretek, és kiderül majd, hogy neked ez csak egy játék – hunyta le a szemét.
- Elvarázsolsz engem, és nekem már késő, én már rég beléd szerettem. Menthetetlen vagyok – vallottam be őszintén.

Összességében:

Anne L. Green ebben a regényben is a szerelemre teszi a hangsúlyt, ám emellett kiemelkedő szerepet kapott a küzdeni akarás, a múlt legyőzése és elengedése is. Olyan célokat tűz ki szereplőinek, ami minden normális ember vágya.

Egybe fésüli az általa alkotott világot és karaktereket, a mi valóságunkkal. Az írónő engedi, hogy szembetalálkozzon a szegénység és a gazdagság, a nyomor és a fényűzés. Nem fél a kettő közti határvonalat megmutatni nekünk, nem riad vissza attól, hogy egybe engedje mindazt.

A romantika kapja a fénypontot, ami néhol erotikusabb, néhol érzelmesebb stílust vesz fel. Ezzel is éreztetve mindkettő jelentőségét.

Ajánlom az ALG regények olvasóinak, a romantika szerelmeseinek!

- Mintha két test, egy lélek lennénk – húztam végig az ujjam az álla vonalán.
- Mert azok is vagyunk, két eltévedt, csonka lélek, melyek egymásra találtak.

Fülszöveg:

Megszelídülhet ​egy vérbeli szívtipró?

„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”

De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá?
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.

Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?

(Álomgyár, 2018)