A Féktelen hajsza megdöbbentő, kaotikus befejezése után izgatottan vártam a sorozat folytatását. Nem csalódtam Ella Steelben, mert most is egy olyan fordulatos, cselekmény dús kötettel állt elő, ami lehengerlő volt az olvasó számára.

Amikor belekezdtem a történetbe, akkor egyértelműen, csak és kizárólag a Végzetes hajsza rabjának éreztem magamat. Mert akkora erővel szippantott be, hogy a gondolataimat Mira és Jay kapcsolata, jövője foglalta le – s mellettük semmi más nem fért el.

Milyen könnyű lenne, ha mi emberek nem lennénk ennyire öntudatosak és keményfejűek, ha időnként bevallanánk, hogy igenis kevesek vagyunk egy-egy probléma megoldásához, hogy igenis szükségünk van lelki, anyagi vagy más jellegű támogatásra. Igen, az életben sokszor erősnek kell maradnunk, küzdenünk kell önmagunkért, még akkor is, ha a sors újra és újra kegyetlenül lesújt ránk. De van az a pont, amikor nem szégyen segítséget kérni, amikor meg kell mutatnunk gyengeségünket. Csak tudni kell, hogy ki előtt tehetjük ezt meg, hogy ki az, aki nem él vissza a helyzettel. Aki nem használja ki gyenge pillanatainkat..

Ez a történet cafatokra szaggatott, majd igaz, hogy kis lépésekben, de újra felépített. A végén egy gigászi, őrületes élményként fogtam fel mindazt, amit általuk megismerhettem. Azt hiszem, hogy ez lett az eddigi kedvenc alkotásom az írónőtől. Sokkal jobban magaménak érzem, sokkal inkább megkedveltem ezt a regényt.

Maga a cselekményszál ugyanott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért.

Főszereplőink a Féktelen hajszában elég közel kerültek egymáshoz. A fokozatosan magasabb szintre lépő kapcsolatuk lassan épült fel, hiszen mindketten titkolóztak a másik előtt. Mindketten hallgattak a démonaikról, próbálták figyelmen kívül hagyni azokat. Jay bemutatta kislányának is a nőt, aki teljes mértékben elfogadta és megkedvelte Mirát.

Azonban az első kötet egy borús, zavaros, megdöbbentő befejezést kapott. Mira és Jay összekapott, történt valami közöttük, ami talán tönkretehet mindent. A nő megtalált a férfi asztalán egy hivatalos iratot, melyből arra következtetett, hogy Jaynek csak a bábja. Hiszen még azt sem mondta neki, hogy szereti. Mira honnan is tudhatná, hogy a férfi érzései valódiak? Mitől lehetne biztos abban, hogy mindez nemcsak egy előadás, egy bábjáték része?

Sokan ítélnek el valakit a külseje alapján, és azok, akik ilyen előítéletekkel élnek, el sem hinnék, mennyi érzelem lapul egy-egy zord külső mögött. Az ilyen emberek azt hiszik, ők többek másoknál, de ha tudnák, hogy pont ennek az ellenkezőjét érik el az ilyen megnyilvánulásaikkal.. (..) A külső nem minden. Ahhoz, hogy igazán ismerj valakit, a lelkét kell megismerned.

Jay megpróbálja megmagyarázni a nőnek, hogy mit is jelent számára. A nő úgy érzi, hogy, a gondosan leapasztott fal, amely mögé a férfit beengedte, lassan újra fel fog épülni – ahová a férfinek újra be kell férkőznie, újra meg kell szereznie a bizalmát, s mindez nem lesz könnyű játszma számára.

Talán a világ, talán a sors űz gúnyt belőlünk. Valamiért akárhányszor mindent rendbe hozunk, jön valami, egy hullám vagy egy sötét erő, ami hoz magával egy újabb bajt. A vállunk által cipelt teher egy újabb súllyal bővül, egy újabb probléma üti fel a fejét, amire megoldást kell találnunk. S minden egyes alkalommal bennünk van a félelem, hogy a mostani, megoldásra váró gond, akkora horderejű lesz, hogy elsöpör bennünket és a környezetünktől is elszakít.

Pont ez történt szereplőinkkel is. Jaynek lépésről lépésre vissza kell szereznie álmai nőjének bizalmát, szerelmét. Óvatosan, lassan haladva mindez sikerül is neki. Ám ekkor jön valami, amire nem számított a férfi… S újból összeomlani látszik minden.

Mindig is tudtam, hogy belül, a jégpáncél mögött egy érzékeny női szívet őriz (..) Az egykor szúrós tüskékkel borított kaktusz teljesen eltűnt, és a helyébe egy bársonyos szirmú, vidám színekben pompázó, csodás virág nőtt.

Képes az ember megmenti a szerelmét, a legfontosabb kincsét, ha a sors úgy hozza? Milyen érzelmi hajszára képes az ember azért, hogy visszaszerezze a másikat? Azt hiszem megtaláltam a választ a műben: végzetesre, ahová mindent feltesz, s vagy minden gyémántjával tér haza, vagy elveszít mindent!

Jay és Mira karaktereit már az első részben is megszerettem, a második részben pedig végleg és végérvényesen belopták magukat a szívembe. Fejlődtek, megnyíltak, ketten egy egészet alkotnak!

Ella Steel szenvedélyes, akciókkal tűzdelt alkotást hozott nekünk. Azonban a szórakoztatáson, a vágy szikra pattogásain túl sokkal többet nyújtott. Tanácsot, irányt, útmutatást adott. Az írónő olyan elemeket épített a regénybe, amik megerősítést nyújtanak nekünk a saját életünkre tekintettel. Alapvető, apró részecskékből alkotott egy lélegzetelállítót!

Köszönöm, hogy a Hajsza sorozat részese lehettem! Ella Steelnek hála kaptam valamit, egy olyan élményt, amit magammal vihetek a továbbiakban!

Engedd hogy szeresselek, akkor is ha össze vagy törve.

Fülszöveg:

Jay Davis évekig küzdött, hogy maga mögött hagyja sötét, fájdalommal teli múltját és új életet kezdjen. Mirában megtalálta azt a személyt, aki mellett önmaga lehet. Ő jelenti számára az utolsó reményt a boldogságra.
Mira mindent megtesz, hogy segítsen neki, de tudja, hogy ennyi titokkal a hátuk mögött sosem élhetik meg azt a boldogságot, amire mind a ketten vágynak.
Jay félti a gyenge lábakon álló kapcsolatukat. Fél, hogy a múltja a jelenüket is tönkreteheti, meghiúsítva ezzel a jövőbeli terveiket.
Képes lesz, hogy még időben felfedje a múltban történteket vagy a félelme bizonyul erősebbnek? Elkésik a vallomással?
Mi történik, ha a múlt testet öltve lecsap a szeretett nőre? Jay meg tudja menteni vagy az életére örök sötétség borul?

(NewLine, 2019)