Az írónőtől már volt szerencsém olvasni, így egy bennem kialakult képpel kezdtem neki a következő regényének, melyben Audrey életének folytatását ismerhetjük meg. Maga az olvasási folyamat több külső hatás miatt elhúzódott, ennek ellenére hatalmas izgalommal vártam minden egyes alkalommal, hogy még egy kicsit kapjak belőle.

Adrienne Stephan egy olyan regényt tár az olvasók elé, amely fordulatokban gazdag, kalandokkal és romantikával teli. Mert valóójában a cselekmények drámai hatást váltanak ki az olvasóból - érzelmi kavalkádba kergetnek, ahonnan nehezen találhatjuk a kiutat.

(..) tudtam: ez nem csak valamiféle fellángolás vagy szikra, ez az érzés olyan, mint a mennydörgés, a szakadatlan villámlás.

Előzmény:

A Felperzselt a hőség, elvakított a napfény című műben egy lány mindennapjaiba nyerünk bepillantást. 

Audrey, fiatalkora perceit a közelben élő srácok társaságában töltötte, ám a fiúk zenei pályára történő befutása után, hátra hagyják a lányt és Los Angelesbe költöznek. A lánynak meg kell küzdenie a barátai hiányával, s talán a nagy szerelem is megjelenik az életében. Azonban a kapcsolat nem olyanná válik, amire feltétlenül gondolna az olvasó….. - sőt.

(..) csak egy csók volt. Egy csók, amiről nem beszélhetek, pedig folyton az jár a fejemben. Arra gondolok, milyen volt a nap legelső, gyengéd sugarainak kereszttüzében ölelkezni azzal a fiúval, aki csak úgy, egyik napról a másikra belépett az életembe a képernyőről.

A mű fő kérdése az lesz, hogy Audrey-nak sikerül kimásznia ebből a kapcsolatból, vagy képes megmenteni a szerelmét önmagától?

Történet:

Audrey kedvenc bandája menedzsereként éli mindennapjait, Los Angelesben. Azonban a barátaival, a főnökével és másokkal is meg kell küzdenie nap, mint nap a véleménye érvényesítéséért. Hiszen a munkája egyik fontos tulajdonsága, hogy határozottnak kell lennie és józanul kell gondolkodnia.

Emellett az önsajnálat és a magányos szingli élet rögös útjain is végig halad. Hiszen nemrég ért véget a kapcsolata, ami fájdalommal töltötte el. Emiatt a munkájába temetkezik és annyi mindent vállal magára, amennyit csak lehet. A munka lesz a menekülési útvonala, a mentsvára.

(..) az elején, mikor rájössz, hogy valószínű felnőttél, és azért sok minden ér gyors egymásutában.. Szerintem ezzel a legnehezebb megbarátkozni.

Közös megegyezéssel turnéra indulnak egy másik együttessel, akikkel közvetlen kapcsolatba kerülnek már kezdettől fogva. Ráadásul, a különböző turné állomások más-más kalandot tartogatnak számukra és mindegyik helyszínt másként élik meg. Van, amelyik sokkal jobban tetszik nekik és sokkal kevesebb probléma merül fel, van, ahol számos problémával kell szembenézniük.

Audrey életébe újra felüti a fejét a szerelem, azonban most sokkal elővigyázatosabban és kevésbé nyitottan áll a dolgokhoz. Egy olyan férfihez kerül közel, akivel a folytonos együttlét miatt nem feltétlenül szerencsés. Azonban az érzéseinket nem mi irányítjuk, s nem mi döntjük el, hogy ki legyen kedves a szívünk számára és ki nem.

Ezen felül a lány családját tekintve is történnek negatív dolgok, így kerül hozzá kishúga, aki szintén LA-ban találja meg a számára megfelelő munkát, illetve talán a szerelem is beköszönt hozzá. 

(..) talán ez hozott közelebb minket egymáshoz. Támogatni a másikat, amikor legszívesebben te magad is üvöltenél a helyzet okozta stresszmennyiségtől, betakarni, mikor elfáradt, vagy csak egyszerűen fogni a kezét és a fülébe súgni, hogy mindenre képes, amit el akar érni.

Azonban a történet nem lenne teljes, ha Audrey életébe nem következnének be negatív dolgok. Több nehézség is adódik, de a lány, a maga bátorságát és erejét is meghaladva veszi az útját álló akadályokat.

Nem titkolom, hogy ez a történet sokkal jobban tetszett, mint az írónő első regénye. Nem mellesleg már volt szerencsém olvasni hasonló témát feszegető történetet, de az egyáltalán nem váltotta ki belőlem azokat az érzelmeket, mint ez a mű.

A karakterek sokkal kidolgozattabbak és megformáltabbak voltak, mint az első részben. Volt, aki belopta magát a szívembe, s volt, akit annyira nem szerettem. Viszont szerintem ez egyáltalán nem baj – az számít, hogy a szereplők nem maradtak közömbösek és mindannyian elérték azt, hogy valamilyen benyomásom legyen róluk.

Az ajkamhoz emeltem a liliomot, és csókot leheltem rá, majd a többi közé dobtam. Ha bárki azt hiszi, hogy ebben a pillanatban megkönnyebbülést érez majd, hát nagyon téved.

Nekem a történetben az tetszett leginkább, hogy Adrienne Stephan, egy általa megalkotott világba kalauzol minket és mégis olyan nehézségekkel állította szembe főhősnőnket, amik akár a saját életünk akadályai is lehetnek. Őszintén sírtam és őszintén nevettem az olvasás során. Ezt pedig eme állapotok bekövetkezéséig nem hittem volna, egyszerűen az oldalak rengetegében rám törtek az érzelmek és úgy éreztem muszáj kiengednem őket. 

Izgatottan várom a történet folytatását, mert az írónő néhány kérdésben űrt hagyott maga után. De ezzel csak fokozza azt az izgalmat, amit a mű végeztével éreztem. 

Számomra több üzenete is van ennek a regénynek. Elsősorban megmutatja számunkra, hogy hiába skatulyázunk be valakit a hivatása, a munkája miatt, mert attól nem lesznek ugyanazok, s nem fognak ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezni – sem pozitív, sem negatív értelemben. 

Csak nem egy vihar közepén találjuk magunkat mindjárt? De hát már ott vagyok, gondoltam magamban. Igen, be vagyok zárva a saját fejembe, ahol tombol a vihar, szinte körülölel és magával ragad, mint a fájdalom, ami minden egyes nap fojtogat. Bárcsak csend lenne már! 

Másodsorban pedig megmutatja nekünk azt, hogy sokszor képesek vagyunk túlteljesíteni önmagunkon és akkor tudjuk elővenni a tartalék energiáinkat, amikor igazán szükségünk van rá. Biztosít minket arról, hogy a legnagyobb kilátástalanságból is létezik kiút, csak egyszerűen a jövő felé kell tekintenünk és nem a múlt felé kacsintgatni. 

Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik a kissé drámaibb, fordulatos történeteket, könnyed hangvételű köntösbe bújtatva. Mert számukra kellemes kikapcsolódás lesz! 

Fülszöveg:

Két év telt el azóta, hogy Audrey Rose Parker Los Angelesbe költözött. Ez idő alatt rengeteg változáson ment keresztül. Az élete nem az egykor remélt, napfényes álom. Felnőttnek kell lennie, meg kell küzdenie a sikerért. Menedzserként el kell viselnie a barátai csapongását és a hírnévvel járó buktatókat, de helyt kell állnia nővérként és szeretőként is. Ahogy az idő halad előre, a problémák megoldódnak, de jönnek helyettük súlyosabbak. Főhősnőnk veszi az akadályokat; egyiket a másik után, és szinte észre sem veszi, hogy lassan minden kicsúszik a kezei közül…