Rég volt már interjúnk a blogon, azonban úgy éreztem, hogy ideje ismét hozni egy bejegyzést ebbe a rovatba. Ezúttal egy általam nemrég olvasott könyv megalkotójának, a Cseszd meg, Hunter! - Piszkos lelkek 1. - című regény szerzőjének tettem fel pár kérdést.

Részlet a műről készült ajánlóból:

"Elyn Vee N. alkotása, tökéletes olvasmány a romantikus lelkek számára. Hiszen olyan köntösben, s annyi érzelemmel és szenvedély-mámorral állít szembe, amennyire épp szükségünk van.

Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretnének egy kicsit álomszerű, de mégis könnyed és érzelgős műbe burkolózni! Mert számukra az egyik legjobb választás lesz, a Cseszd meg, Hunter!"

Remélem ti is akkora kíváncsisággal és érdeklődéssel olvassátok majd a válaszokat, mint amennyire én vártam rájuk! 

♥ Mit érdemes tudni rólad? (mivel foglalkozol, mit csinálsz szívesen szabadidődben)

Szabadidő… Milyen rég hallottam már… Komolyra véve a szót, szeretek szabadidőmben is kreatívkodni, gondolkodni az írásaimon, illetve a Wattpadra visszatérni. Onnan indultam, és szerintem nem is igazán tudnám elhagyni azt a helyet. Az a közösség megmaradt a szabadidőmnek. Hobbiból ott szoktam „alkotni”. Emellett dalokat írok, online kurzusokat végzek, rengeteget olvasok, sportolok, futok olyan szekér után, ami nem vesz fel, üvöltök át a szomszéd néninek, illedelmesen elküldöm a szarvasokat a másik irányba, amikor véletlenül az udvarunkra szeretnének besétálni, meg a szokásos, tudod.

♥ Hány éves korodban, és milyen okból kifolyólag kezdtél el írni?

Még általános iskolás voltam, amikor verseket írtam. A gimnáziumban már jöttek a monológok, szövegrészletek. Tudod, amikor megkérdőjelezed önmagad és hasonló dolgok, amik a tinédzserkorban való lelki fejlődéssel együtt járnak. Belőlem sok inspirációt hoztak ki azok az időszakok. Ezután inkább dalszövegeket írtam, de olyan erős érzelmekkel, hogy még mindig tisztán megvan az emlékképem, amikor a kollégiumi szobámban ülve gépeltem őket. Akkoriban sok impulzus ért, és már volt, amit nagyon rosszul fogadtam, mégis megérte! Hisz erről szólnak a mindennapok.

♥ Honnan szerzed az ötletet, az ihletet a történeteidhez?

Általában megálmodom, vagy amikor csak kikapcsolom az agyamat, és elengedem magam, a semmiből hirtelen berobban. Onnan tudom, hogy legalább öt másodpercem van neki kezdeni, mert az inspiráció, amilyen gyorsan jön, olyan hamar el is hagy. A kis rohadék.

Imádom ezt a kettősséget benne. Az előbb még egy határozott nőt láttam magam előtt, most pedig egy pironkodó tinilányt. 

♥ Miért ebben a műfajban helyezkedtél el?

Általában hasonló stílusú könyveket olvastam, mint amilyent én is írok. A kedvenc íróim nagy hatást gyakoroltak rám. Gondolom azért, mert ez a stílus tetszett mindig is a legjobban. Ez állt hozzám a legközelebb. Nem volt kérdés, hogy én is ezekben a témákban szeretnék írni.

♥ Nem a Cseszd meg, Hunter az első regényed – pedig én azt hittem. Milyen néven adtad ki és mi volt az első alkotásod? Mesélj róla!

Az előző szerzői nevem Evelyn N. volt. (Igen, igen, egy két blogger, tuti most fogja a fejét, ha olvassa.) Az első könyvem címe, Első volt. Szellemes, mi? :D Csak egy kis romantikus novella, semmi különös. A második könyvem, Jégvirág címmel jelent meg, ami egy, romantikus, krimi. Ez azért kicsit már kidolgozottabbra sikerült talán. Ha lejár a szerződésem, áthozom ezt a könyvet a mostani szerzői nevem alá, és a folytatást már Elyn Vee N. névvel adom ki.

♥ A következő regényed megjelenése – a Piszkos lelkek 2. része – mikorra várható?

Jelenleg dolgozom rajta, de ha minden jól megy, még idén meglepem vele az olvasókat. J Emellett pedig íródik már egy másik sorozat, első része is, de az egyenlőre még meglepi.

♥ Milyen nehézségekbe ütköztél a történet írás során?

Önmagam legnagyobb ellensége tudok lenni. Amikor azon gondolkodom, hogy talán átkéne írnom az egészet, akkor tudom, hogy túlságosan rágörcsöltem és kicsit félre kell tennem, amíg nem töltődőm fel ismét. Hiperaktív vagyok, így nehéz sokszor leállnom, amikor túl gyors akarok lenni, és elkezd a könyv rovására menni az egész…

♥ Melyik a kedvenc és a legkevésbé kedvenc cselekményed a sorozat első részéből?

Húha… Ez egy nagyon jó kérdés. Az a gond, hogy ha a kedvencemet, meg a nem kedvencemet elmondanám, lespoilerezném a saját könyvemet. Nem gondolnám, hogy nyerő ötlet lenne… De egyébként Kevin részeit imádtam írni, azok nagy kedvencek. Illetve imádtam Liby-t megjeleníteni. Sam részeit nem szerettem, mert még nem forrt ki bennem az ő jelleme. Pedig megsúgom, de tervben van nálam a kisasszony története.

♥ Milyen érzelmeket szerettél volna kiváltani az olvasóból, valamint milyen üzenetet szerettél volna közvetíteni?

Ez a könyv kifigurázásnak indult. Szerettem volna poénra venni a klisés jeleneteket. Szerettem volna, ha az ember fel-felnevet közbe, és szívébe lopják a szereplők magukat. Egy könnyed kis kikapcsolódást akartam nyújtani. A másik sorozat már nem fogja ezt garantálni, az kicsit Jégvirághoz hasonló lesz.

Tudtam, hogy az a csók megpecsételte a közös jövőnket. Vannak ilyenek. És azt is tudtam, hogy ezzel kezdődött el a mi kis csatánk. De hogy egymás ellen fog-e szólni, vagy pedig az irreálisan gyorsan jött vonzalmunk ellen, azt még nem tudom.

♥ Ért negatív hatás az olvasóid felől? Hogyan kezelted – ha nem, akkor hogyan kezeled majd a jövőben?

Inkább csak építő jellegű kritikát, tanácsot kaptam, de nagyon kultúráltan, kedvesen fejezték ki magukat az illetők. Volt egy eset viszont. Alig vártam, hogy valahol megemlíthessem, hátha valaki tanul a hibámból… Kifogtam egy régebbi történetemmel, (ami egyébként nem kapható, és nem is volt kedvem végül a „könyvpiacon” kint tartani, mert nagyon nem voltam megelégedve vele, sajnos) egy magyar szerző ellenes bloggert, akiről ez az elején nem is derült ki, csak miután közölte, hogy végig se olvasta a történetet, de, hogy nem lepődik meg azon, hogy a magyar szerzők könyvei nem jók. Hiába tudtam, hogy rossz a történetem, mégis valami megtört bennem, hogy ennyire óvakodnak egyesek a magyar szerzők könyveitől. Ez az egy alkalom volt. De végül ezt is megtudtam beszélni vele. Szerencsére általában sikerül jól lekommunikálnom az ilyesfajta helyzeteket, bár sajna biztosan volt rá ellenpélda példa is… Azt gondolom, ha ez a jövőben megtörténne ismét, ott is megtudnám beszélni az illetővel. Nem érdekel, ha a negatív a kritika, ha van benne valami érdemi dolog, ami által lehet fejlődni. Megköszönném!

♥ Milyen célt tűztél ki magad elé az írói pályával kapcsolatban?

Már így is tovább mentem, mint amit gondoltam… De tényleg! Tavaly év elején eszembe nem volt még az sem, hogy Wattpad-on írjak. Most meg? Eltelt egy év, és interjút csináltok velem. Én is csak fogom a fejemet, hogy ezt hogyan hoztam össze… A célom semmi extra azon kívül, hogy szeretnék mindig új könyvekkel jelentkezni, eljuttatni azokhoz, akik kedvelik a stílust, amiben írok, akik kedvelik az én stílusomat is. Talán annyi, hogy a közel jövőben szeretnék visszatérni a nyomtatott könyvkiadáshoz ismét.

♥ Ha szeretsz olvasni, mi a kedvenc műfajod és regényed?

Humoros, romantikus történeteket szeretem, de nagyon tetszenek a komorabb történetek is. Tarryn Fisher – Kapd be, szerelem!, Mia Sheridan – Calder útja, és A skorpió fullánkja, nagy kedvencem. De imádom Penelope Ward, Vi Keeland, Elle Kennedy, Meghan March, J. Lynn könyveit is. Hú még ezret is tudnék sorolni…

♥ Kérlek oszd meg a kedvenc részed, pár sorod a regényből!

,, – Hunter? – rángat ki gondolataimból Dylan.

– Mizu? – kérdezek vissza, miközben elrendezem asztalomon az aktákat.

– Ma fogsz beszélni Maxszel?

Fenéért emlékeztet, így is szarul érzem magam, hogy a háta mögött randizok a lányával már jó pár hete… Rendben, kereken egy hónapja. Kissé másképp alakult a tervem. Bármikor félre akartam hívni Liv apját, sosem volt alkalmas. De már így is olyan régóta húzom. Bűntudatom van, mert remek főnök, és mindig segítőkész, bármi problémája van az alkalmazottjainak. Nem ezt érdemli. Én nem vagyok ekkora seggfej. De baromira parázok, hogy eltilt a lányától, még úgyis, ha megígérem, nem csinálunk semmi meggondolatlanságot, amíg végre be nem tölti a tizennyolcat. Na, nem mintha az a sok petting ne lett volna meggondolatlan…

– Aha… Szóval, ha esetleg nem térek vissza. Kérlek, hamvassz el! Nem akarok aszalódni egy koporsóban, oké? Örülnék, ha a tengerbe dobnál Los Angelesben. Talán vissza tudnék járni, kísérteni a szüleimet.

Dylan elszörnyedve néz rám, és nem is hibáztatom emiatt.

– Te beteg vagy!

– Később találkozunk – nyalábolom fel a cuccaimat, és elindulok. Elindulok a halálba."

♥ Köszönjük az írónőnek, hogy válaszolt a kérdéseinkre, és nektek is a figyelmet, kedves olvasók! ♥