Egy anya, aki elvesztette a gyermekét. Egy pszichológus, aki olyan emberekkel foglalkozik, akik súlyos traumákon estek át. Az anya önmagát hibáztatja: Amiért nem látta előre, amiért nem értette meg, amiért nem tett semmit. A pszichológus profi a szakmájában: Mindig helyesen dönt, mindig tárgyilagos marad, mindig tudja, mit kell tenni és mondani. A két személy egy és ugyanaz.

Leginkább a dráma és a pszichológia ötvözete ezt a történet. Lassú tempójú és sokat mondó. Az emberi tragédiák útvesztője. Kicsit olyan, mintha két személy életétébe nyernénk betekintést, akik egyre inkább összemosódnak, ahogy haladunk előre.

Egész nap olyan vagyok, mint egy túlfűtött fürdőkád. Csipp. Csepp. Csöpp. Érzem a terhét, félő, hogy egyetlen újabb hozzám intézett kéréstől túlcsordulok, és tócsaként szétfolyok a padlón. És mégis, szinte esdeklem az újabbakért. Egy újabb páciens? Egy extra felülvizsgálat? Konferencia-előadás? Persze, megcsinálom, hallom magamat.

Mennyire lehet szétválasztani a munkát és a magánéletet, ha az emberrel olyan tragédia történik, amit szinte lehetetlen feldolgozni? Mennyire lehet valaki profi a munkájában, ha vele pontosan az történt meg, amivel mások, hozzá járnak segítségért?

Érdekes könyv, hiszen a fő esemény mellett, több olyan szál is található benne, amire az emberek kíváncsiak. Egy tragédia, ami nem velünk történik, mindig érdekes, mindenki kíváncsi rá.

Egy édesanyja sajátos viselkedése, az anyasággal járó kételyek és örömök rögös útja, - csavaros titkokkal bújtatott köntösben.

Miután megérkezett a látogató, időnként újra előlép, alternatívákat kínál, dolgokat mutat. Miket tehetnék. Lehetőségem van latolgatni.

Történet:

Ruth pszichoterapeuta, aki lelkileg sérült emberekkel foglalkozik, próbálja megtanítani nekik, hogyan éljék túl a mindennapokat, hogyan másszanak ki a gödörből. Profi és szakszerű. Minden páciense esetében tartja a három lépés távolságot. Mint csoportvezető ugyanezt tanítja a gyakornoknak is, akiknek ez még nem igazán megy. Azán betoppan Dan. A fiú, aki szinte pontos mása eltűnt gyermekének, Tomnak. Bárhogyan próbálja tartani azt a bizonyos három lépés távolságot, egyszerűen nem megy. Néha úgy érzi Dan csak játszik vele. A fiú olyan helyzetek elé állítja, amelyekkel számtalanszor kibillenti őt. Ruth félelemmel telve közelít Danhez, sokszor a saját elveit is maga mögött hagyva.

A cselekményszál nemcsak a jelen történéseit, de a múlt pillanatait is ismerteti az olvasóval. Bepillantást nyerünk abba az időszakba, amikor Ruth megszülte iker gyermekeit: Tomot és Carolyne-t. Fejezetenként tapasztaljuk meg milyen volt a két pici, egészen a jelenig. Tom érzékeny lelkű, magának való gyerek, ellenben Carolyn mindig is céltudatos személyiség volt. Amíg a kisfiúval szinte állandóan foglalkozni kellett, addig a kislány már a kezdetektől fogva önálló kis emberke volt.

A harag jelezheti a lélek egészséges részének kiáltását. Azét a részét, amelyik harcolni akar. Amelyik arra vágyik, hogy jobban legyen. Ez lehet a jele az energiának vagy a reménynek. De nem mindig van így.

Ruth férje, David, nehezen viselte, hogy a felesége ennyire ragaszkodik fiához. Úgy gondolta, túlságosan engedékeny és nem veszi észre, hogy ezáltal Tom soha nem tud majd igazán gondoskodni önmagáról. Lányukkal pedig szinte alig foglalkozott. Bár, Ruth mindig azzal próbálta magyarázni - nem csak magának, - hogy Carolyne-nek nincs rá szüksége, - miközben nem jött rá arra, hogy a lány lelkében ezzel mekkora sebet ejt. A nő, Tom egész gyermekkorát, a saját elgondolása alapján formálta, - elrejtette a szoknyája mögé a világ elől. A házasságukban itt kezdődtek a problémák, - az állandó feszültség a két gyermek miatt, - de az utolsó csepp Tom eltűnése volt.

Szétesett a kapcsolatuk, a szerelmük, az összetartozásuk.

Amikor valaki szörnyű dolgokat követ el, meg akarjuk érteni. A kimondhatatlan tettek után válaszokat szeretnénk kapni. Ha egy fegyveres ártatlan diákokat gyilkol egy kollégiumban, vagy két fiatal megöl egy kisgyereket, vagy ha egy fiatalember elrejtőzve vár egy fiatal nőt és kisbabáját, akikkel még sohasem találkozott személyesen. Tudni akarjuk, miért. Természetesen tudjuk, ezek a tettek iszonyatosak és sokkolóak. Nem lehet az értelmüket kihámozni. És miközben mégis igyekszünk megérteni, él bennünk egy késztetés aziránt, hogy eltávolodjunk magától a rémületes eseménytől, hogy többé ne kapcsolódjunk hozzá. Egy diagnózis vagy címke valamiféle menekülést jelent. Elválasztja egymástól a tettet és az elkövetőt. Abnormálisnak láttatja. Idegennek. Ez megkönnyebbülést nyújt. És én megértem mindezt.

Most, hogy már mindenkit elveszített maga körül, egyetlen vigasza van: Dan.
A nő többször is segítségért fordul feletteséhez, mert sokszor nem érzi racionálisnak a fiúhoz való hozzáállását.
Dan kódszavakkal próbál kommunikálni a nővel – régebbi filmek jeleneteit idézi fel, amiket Ruth-tal is megoszt. Emellett, a fiú furcsa jelenségnek tűnik a nő számára, mert próbálja a terapeuta által megszabott határokat feszegetni, többféle módon is. Ha mindez nem lenne elég, a nő különös ajándékokat kap, amik szerinte, csakis a fiútól származhatnak.

Ruth életébe váratlan fordulat érkezik, amikor megtudja, hogy van egy unokája, Nicholas. A sivár, feszült napjait egy újabb apró csillag ragyogtatja meg. A kisfiú teljesen olyan, mint az apja, Tom.

(..) – Az a cél, hogy maga nyissa ki a fiókokat, akkor, amikor akarja. Nézzen beléjük. Kutakodjon a tartalmukban. Utána megteheti, hogy takarosan elrendezve pakolja vissza, amit talált, de ott is hagyhatja összetúrva, ahogy maga akarja.
Feszülten néz rám.
- De a legfontosabb.. hogy képes lesz becsukni a fiókot, akkor, amikor maga akarja.

De vajon mi az igazság? Tom valóban eltűnt? Dan valóban az, akinek mondja magát?

A mű első felében a lassúság dominál, aztán jön egy olyan fordulat, amivel kisebb sebességre kapcsolnak a dolgok. A végén pedig egy hatalmas csavarral és megdöbbenéssel kerítve ért véget.

Kellemes időtöltést nyújthat azoknak, akik szeretik ezt a zsánert és szívesen olvasnak olyan pszichológiai, avagy lélektani drámát, ahol emberek sorsait ismerhetjük meg.

Nem akarok meghalni. Csak fájdalmat akarok okozni magamnak. Hogy a belső fájdalmat elűzzem.

Fülszöveg:

Ruth Hartland kiváló pszichoterapeuta, a magánélete azonban romokban hever. A házassága tönkrement, a lánya, hogy minél távolabb kerüljön az otthonától, Ausztráliába költözött. Érzékeny és nyugtalan tinédzser fia, Tom pedig másfél évvel ezelőtt nyom nélkül eltűnt. Ruth képtelen beletörődni ebbe, és mindennap arra vár, hogy a fia egyszer csak előkerül.

Ebben a kilátástalan, idegőrlő várakozásban új páciens érkezik az asszonyhoz: egy fiatalember, aki szinte megszólalásig hasonlít eltűnt fiára. Ruth mindent elkövet, hogy segítsen a súlyos traumákkal küzdő Danen, ám a benne dúló érzelmi zűrzavar elhomályosítja a tisztánlátását.

A jó anya lebilincselő, magával ragadó olvasmány, amely bepillantást enged a terapeuták és betegeik titkos világába, ahol a határok áthágása súlyos következményekkel jár.

(Libri, 2019)