Belegondoltál abba, mennyi mindent jegyzel fel a határidőnaplódba? Fogorvos, havi konzultáció ilyen-olyan dokinál, barátok szülinapja, előadások, mozipremierek, színházak, találkozók... És azokat a dátumokat feljegyzed, amik fontosak az emberi voltod számára? Azokat, amik meghatározzák a TE életedet is, azt, hogy úgy élj, ahogy most?

A Határidőnapló rovatot, anno a Zivatar bloggerinájával, Krisztinával indítottuk el. Azóta igyekeztünk több posztot hozni nektek ehhez kapcsolódóan, ámbár nem sikerült annyit, amennyit szerettünk volna. Ezentúl próbálunk gyakrabban jelentkezni és több bejegyzést írni egy-egy fontos, de mégis elfeledett, vagy éppen nem értékelt világnapról.

Az érzéseim úgy hevernek a földön, mint egy kicsavart lélek. Semmi értelmét nem érzem annak, hogy most létezzem. Borzasztóan fáj.

A következő világnap, a Fiatalok világnapja, melyet a mai napon, azaz augusztus 12.-én tartunk. Ennek alkalmából egy interjút hoztam nektek Vámosi Kirával. Az írónőt pár hónappal ezelőtt ismertem meg, aminek következtében lehetőségem volt elolvasni a legelső, tavaly megjelent regényét, a Ne csukd le a szemed!-et. 

Eme nappal kapcsolatban úgy gondoltam, hogy az írónőtől méltán kérdezhetek párat, s ezzel felhívhatom esetlegesen az olvasók figyelmét is mindarra, ami Kirában és a művében is érdekes lehet. Ezzel az interjúval az volt a célom, hogy minél több emberhez eljuttassam azt a paranormális, pszichothrillert, amit Vámosi Kira megalkotott számunkra.

Részlet a Ne csukd le a szemed! című ajánlóból:

,, Vámosi Kira regénye sokrétű, bár nagyrészt a szellemek valódiságára helyezi a hangsúlyt. Úgy vélem az írónő hitelesen fogalmazta meg a keményebb, hihetetlennek tűnőbb részeket. Ennek ellenére mindenképp fontos kiemelni, hogy még van hová fejlődnie.
Azonban személy szerint úgy gondolom: Kirában benne van a potenciál a letehetetlen regények megvalósításában. Így én eme ajánlóm vége felé érve mindenképp szeretném biztatni a folytatásra, s izgatottan várom a történet következő részét is.

A Ne csukd le a szemed! című művet szeretném ajánlani a horrorisztikus elemeket és paranormalitást kedvelő olvasóknak, esetleg azoknak, akik nem riadnak meg attól, hogy egy új vagy esetleg másabb világ felé nyissanak. Mert ehhez a regényhez szükség van befogadni akarásra és kilépésre a komfortzónán kívülre."

• Nem feltétlenül ismernek sokan az írói világban, így szeretnélek megkérni, hogy pár mondatban mutatkozz be. 

Vámosi Kira vagyok, 21 éves, egyetemista hallgató. Igen, valóban nem ismernek még olyan sokan, mivel tavaly novemberben jelent meg az első könyvem, amelyet magánúton adattam ki, így könyvesboltokban nem is volt kapható.
Szeretek utazni, hiszen nagy álmom, hogy körbe járjam a világot. Szabadidőmben rengeteget olvasok, sportolok, önkénteskedek egy gyerekotthonban, kutyamenhelyen és természetesen írok.

• A legelső regényed műfaját tekintve paranormális pszicho-thriller. Mi alapján választottad ezt a zsánert? Mikor kezdtél el írni? Mikor és mi miatt jutottál arra a döntésre, hogy nyilvánosság elé tárod a regényeid?

9 éves korom óta írok, legelső szárnypróbálgatásaimmal a versek világában próbálkoztam, majd a kisebb novellák következtek. Általános iskolás magyar tanárom figyelt fel rám, általa indultam első versenyeimen, amiket megnyertem, ahol szembesültem azzal, hogy másoknak is tetszik, amit csinálok. Ezzel kezdődött el minden. Később 15 éves koromban, úgy gondoltam, miért ne írhatnék valamit, ami hosszabb, szórakoztatóbb és ha én olvasnám egészen addig le sem tudnám tenni a kezemből, amíg a végére nem érek. A műfajt tekintve, sosem volt a világom a romantikus – dráma regények, mindig is vonzott a paranormális világ, a félelmetes, borzongást keltő történetek.
A könyv pedig úgy került nyilvánosság elé, hogy miután elkészültem vele, édesanyám elküldte a tudtom nélkül egy kiadónak, akik a szerződéssel válaszoltak. Ekkor már úgy voltam vele, miért is ne?

• Nem féltél attól, hogy esetleg a környezeted az általad képviselt téma miatt megbélyegez? Milyen érzés volt számodra, amikor megjelent az első könyved? Hogyan fogadta a családod, a barátaid?

Kezdetben kicsit tartottam attól, hogy azonosítani fognak az emberek az általam alkotott történettel, azonban aki ezt a témát kedveli, azért fogja elolvasni a könyvet, mert valami izgalmas és félelmetes részese akar lenni, nem pedig azért, hogy többet gondoljon a dolgokba. Az írói szakmához ez kell, határtalan képzelőerő.
Minden bizonnyal életem egyik legszebb napja volt, a könyvbemutató pedig a legizgalmasabb. Hatalmas dolog egy ember életében az, amikor egy maradandó dolgot hoz létre, amit mások kedvelnek, illetve amikor első könyves íróként a bemutatón 80 ember előtt áll színpadra és beszél arról, amit alkotott. A családom és a barátaim végig mögöttem álltak és maximálisan támogattak mindenben és nagyon büszkék voltak, amikor elmentünk közösen valahova és idegenek kérdezték meg hogy „ Te vagy az az író igaz ? „

• Tervezel a regénynek folytatást? Miért igen/nem? Szeretnél más műfajban is megmutatkozni? Esetleg van már újabb ötlet a tarsolyodban?

Természetesen, jelenleg készül a könyv második része, ami szeptemberben fog megjelenni. Az oka több forrásból fakadó, egyik részről a kiadó utalt rá, hogy folytatni kellene, másik részről pedig a Ne csukd le a szemed könyvben szándékosan lezáratlan maradt a történet.
Ötleteim természetesen rengeteg van, már a harmadik könyvem kerettörténete teljes mértékben elkészült, ami az első két könyvtől független lesz, és tervben van a negyedik könyv is, ami már műfajilag eltér az eddigiektől, más területeket fog feszegetni.

• Te hiszel a szellemvilágban? Kiről formáztad meg a főszereplőd alakját, tulajdonságait?

Igen, hiszek benne, hiszen megmagyarázhatatlan dolgok mindig történnek és történni fognak. A főszereplőm, Naomi egy teljesen fiktív figura, a tulajdonság és személyiség jegyeit úgy alakítottam ki, hogy olvasó ne tudja eldönteni, hogy kedveli vagy éppen nem kedveli ezt a szereplőt.

Nem találok különbséget a valóság és fiktív képzelgés között. Eltűnik a határvonal, és homály fed mindent.

• Mi volt számodra nehéz a történetírás során? Mit gondolsz a mű borítójáról? Tükrözi azt, ami az oldalakon vár az olvasóra?

Szerencsére a történet írás során semmi probléma és akadály nem merült fel, ömlöttek belőlem borzongató gondolatok a laptopom billentyűzetére.
A borítót illetően véleményem szerint 100% - ban tükrözi azt, ami az olvasóra vár, hisz én magam terveztem meg.

• Több helyen olvastam, hogy jótékonykodtál az eladott könyveidből befolyt összegből. Miért döntöttél e mellett?

Így van. Azért jótékonykodtam, mert mint fentebb említettem rendszeresen önkénteskedem, és az, amiket akkor látok, felébreszti bennem azt a tudatot, hogy másoknak sokkal nagyobb szükségük van erre a pénzre, mint nekem. Nem azért írok, hogy pénzt keressek belőle, hanem azért mert szeretem azt, amit csinálok. Szeretem azt, hogy az embereknek tetszik amit írok, és ezzel egy darabot átadhatok magamból nekik.

• Volt valami különlegesebb okod az adakozásra? Hogyan választottál azzal kapcsolatban, hogy kinek és mennyit adj? Esetleg a jövőben is tervezed, ha lehetőséged lesz rá?

Az okom annyi volt, hogy örök tulajdonságom, hogy mindig szeretnék segíteni másokon. Azzal kapcsolatban, hogy kinek, mennyit adjak majdnem teljesen fele-fele arányban oszlott meg. Ami karácsony előtt összegyűlt a könyvből, azt egy gyermekotthonnak adományoztam, ami karácsony után, azt pedig egy kutyamenhelynek.

• Hogyan fogadod az esetleges negatív kritikákat? Támadásnak veszed, vagy építőjellegként fogod fel?

Az igazat megvallva azok köze az emberek köze tartozok, aki még néha örül is a kritikának, hisz abból lehet tanulni, hogy mit kellene másképp és jobban csinálni. Ha támadó jellegű a kritika értelemszerűen támadásnak veszi az ember, ha építő jellegű, akkor pedig csak jó tanácsnak.

• Valamilyen szinten a saját életed vagy tapasztalataid használtad fel?

Természetesen a saját életemből és tapasztalataimból is vannak benne elhintett történetrészek, hisz írás közben az ember, nem tud teljesen elvonatkoztatni saját valójától. Sok barátomtól kaptam is olyan üzeneteket, hogy egyes részeknél, mikor olvassák, hallják a hangom, a stílusommal, ahogy mondom. Azonban a történet nagyobb részét a fantáziám szülte.

Gondolkozok az élet nagy dolgain, aztán a semmin, igazából nem tudok gondolkozni, nem akarok semmi mást, csak bámulni a tejszínhabos mese-kék eget, és a nyakamtól a karomig érezni a szellő finom érintését. Csak lenni, de nem létezni, elmélkedni, de nem élni, lélegezni, de levegőt sem venni. Érezni, de nem tapasztalni, szeretni, de nem szerelmesnek lenni. Tudni, de nem akartam a dolgok tudatában lenni.

• Van kedvenc részed a történetedből? Melyik?
  Melyik történetrészednél érezted azt, hogy nehezebb volt megírni vagy esetleg mélyebben érintett?

Persze. Minden írónak meg van a saját könyvében a saját kedvenc része. Számomra ami nagyon izgalmas volt, Paul és Naomi kapcsolatának a kidolgozása, a megismerkedésük, a bonyodalmak és az egész kapcsolatuk, ami rengeteg mindenen keresztül ment. Ami kicsit mélyebben érintett és nehezebb volt számomra a megírása, azok az álomfejezetek voltak, hiszen azok valóságosak voltak számomra a saját életemben is, így mikor azokat írtam, minden emlék feljött bennem újra.

• Mennyire vagy határozott és céltudatos? Mi a következő cél, amit el szeretnél érni?

Azt gondolom és a körülöttem élők véleménye alapján is, az egyik legcéltudatosabb és határozottabb ember vagyok a világon. Célom az rengeteg van, természetesen mindet szeretném is megvalósítani, ezek között szerepel a további könyvek írása és a világ körbeutazása is.

Az írónő második regénye, a Ne csukd le a szemed! folytatása már készülőben van. A félelem két arca úgy vélem, hogy már címéből adódóan is garantálja a paranormalitást, az izgalmat, és ontja magából a felfokozottságot is. Alig várom, hogy megtudjam azt, hogy Vámosi Kira a történet folytatásában miként csavarja a szálakat, s mivel próbálkozik velejéig a műhöz szögezni az olvasót. 

Tudom, hogy Ő csak játszadozni szeretne, miközben az én szívemnek minden pillantása egy dobbanás.

Köszönöm, ha elolvastátok az interjúmat! Azt pedig végképp, ha esélyt is adtok az írónőnek!