Sienna Cole már több műfajban is jeleskedett az olvasóközönség előtt, ám azt hiszem ez volt az a regény, ami a leginkább kiemeli az írónőt a hazai írók tömegéből. A Lefelé a folyón című mű volt az első olvasmányom tőle, majd folytattam a Négyszáz nap szabadsággal. Az Elmejáték pedig úgy vélem tökéletes választás volt az újabb olvasási élmény megszerzésében.

Nem titkolom, hogy egy kicsit dilemmáztam mielőtt neki kezdtem volna. Mert a Reményszimfónia is a polcomon várakozik már, s annak a fülszövege is annyira hívogató volt. Azonban végül a hangulatom döntött és valami ütősebb regényre volt szükségem. Nos, az Elmejáték eléggé ütött, a szó minden értelmében.

Mintha a boldogság csak pillanatokig tartana, és csak azért kapnánk, hogy utána még elviselhetetlenebb legyen ez a sivár, rideg, kegyetlen valóság.

Vásárolj kedvezményesen!

Az Olvasni Menő oldalon kupon segítségével olcsóbban megvásárolhatod, s más könyvet is! (https://olvasnimeno.hu/)

Az olvasmány több szereplőre épül fel, melyek közül mindegyik nyomós szerepet tölt be a műben.
Maga a könyv nemcsak az erőszakot mutatja meg, hanem egy kisebb fajta drámai, pszichológiai lendülettel is tarkítva van. S mindez csak még inkább garantálja az olvasónak a folyamatos figyelem fenntartását.
Személy szerint együltében végig olvastam. Minden egyes oldal és apró darabka magával ragadott, addig nem eresztett, míg össze nem állt az egész egy igazi képpé.

Kezdetben Timet ismerhetjük meg, aki nagy lépésre szánja el magát és egy borzalmas tettet hajt végre. Elmegy a közeli iskolájába és a gitártokba rejtett Marlin puskával a konténer mögött rejtőző, vele egykorú gyerekeket lelövi. A kiérkező rendőrök célpontba veszik őt, hiszen menekülni kezd. Lövést kap, melynek következtében kómába esik, s nem tudni felépül-e vagy sem.

Az ügyet Mike Marshall nyomozó kapja, aki elborzadva áll a dolgok előterében. Tapasztalt és sokat látott rendőrként határozottan kezd neki a szálak felgöngyölítésének, azonban hamar rá kell jönnie, hogy ez nemcsak egy könnyűszerű gyilkossági  ügy, hanem annál sokkal több. S pont ennek okán kéri az egyik ismert, hasonló ügyekben jártas pszichológusnő, Dr. Miranda Crane segítségét. Mindketten az ügy rejtelmeibe mélyednek, amely során kegyetlen és eltitkolt dolgok derülnek fényre.

A szavak kavarogtak és összemosódtak a fejében, hatalmas szélviharrá duzzadtak, végigsöpörtek az egész testén a fejétől a talpáig, majd leülepedtek, és a megsemmisítő káoszból csak egyetlen gondolat emelkedett ki kristálytisztán, hogy aztán egy életre belevésse magát a legutolsó sejtébe is: ő más, és ami más, az rossz.

Első körben egy egyszerű iskolai bántalmazásból eredő tettnek tűnik.
Az elmúlt időszakban több környező iskolában is előfordult hasonló eset, mely miatt minden intézményben előadások keretében igyekeztek megfékezni az események újabb ismétlését. Azonban hamar kiderül, hogy a George Washington középiskolában közel sem törődtek annyit ezzel a tragikus cselekményláncolattal.
Nemrégiben az iskola egyik diákja jelezte a vezetőség felé, hogy egy pár fős banda tönkreteszi az életét. Ám nemhogy nyomozásba nem kezdtek az ügy végett, de még az említett diák új iskolába is ment.
Ebből következik, hogy az intézmény nem követte a szükséges lépéseket a tragédia elkerülése érdekében. Ez pedig magára az igazgatóra, s az ott dolgozókra tekintve is megrovó viselkedésre vall. Még ha nem is közvetlenül, de közvetetten ők is felelősek a megtörtént eseményekért.

A második körben az egyik bandatag kerül górcső alá. Vele kapcsolatban rengeteg titok rejtőzik a lepel mögött, amik egyre inkább összekuszálják a szálakat.

Vajon Tim Ellis milyen indíttatásból gyilkolt? Mik azok az eltitkolt események, amire fény derülhet még? Ki az, aki valójában mozgatta a szálakat és a valódi felelős a történtekért?

(..) vajon mennyit bír ki egy ember. Mi az, amit még az elme képes befogadni, és hol van az a határ, ami után egyszerűen megbomlik, és az őrület jótékony homálya mögé rejti a fájdalmat?

Manapság nem szokatlan az atrocitás, mint ember elkövetett szörnyű tett. Egyre többször hallunk a testi vagy lelki erőszakról, még ha a környezetünkben, vagy saját magunkon nem is tapasztaltuk.
Sokunkkal előfordul, hogy kiközösítenek, vagy különféle ciki és bántó helyzetek kereszttüzébe kerülünk. Arról nem is beszélve, hogy szinte megszokottá válik, hogy idegen emberek az utcán, a munkahelyen vagy akár az iskolában számunkra degradáló, bántó szavakkal fordulnak hozzánk. Amelyek ellen nemhogy tenni nem tudunk, de megelőzni sem.
Lassan az emberi jellem kötelező tulajdonságává válik, mely végett rövid időn belül már senkitől sem fogunk tudni segítséget kapni.

Az Elmejáték témája maga a bántalmazás, s azt azt kísérő vagy okozó jelek felismerése és megértése. Az elmúlt időszakban több mű központi témaköre is volt, azonban személy szerint én úgy érzem, hogy Sienna Cole regénye kiemelkedő a hasonló tematikájú alkotások közül.

(..) úgy érezte, mintha megrekedt volna két világ között, sehova sem tartozik igazán, nem nyúlnak mélyre a gyökerei, de az ágai sem érnek az égig, csupán kusza lombtalan csökevényként igyekeznek megkapaszkodni a levegőben.

Mert az írónő egy letehetetlen, torkot szorongató történetet alkotott. Amelyben más felállásból mutatja meg az erőszakot, s mindezt megspékelte egy sokkal lélektanibb, pszichológiai elemmel is, ami az olvasó számára biztosítja a drámát és a rejtélyt is.

Szerintem az a boldogság, ha elfogadnak olyannak, amilyen vagy – felelte végül.

 Úgy vélem kétség nélkül mondhatom azt, hogy ez a könyv az elmúlt hónapok egyik legjobbja volt számomra.
A külcsínje gyönyörű, a benne levő történet pedig kíméletlen és brutális. De pont ez a kettősség adja a tökéletességet ennek a regénynek.

Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy minél gyorsabb megoldásokat keressünk a bajra: bekapunk egy gyógyszert, és úgy teszünk, mintha ezzel megszüntetnénk a valódi okokat. Pedig ezzel csak tovább odázzuk a gyógyulást. Ez nem megy ilyen egyszerűen, és főleg ilyen gyorsan. Fel kell ismernünk, hogy mi húzódik a háttérben, és szembenézni azzal a pokolian fájdalmas ténnyel, hogy fogalmunk sincs sem arról, kik vagyunk, sem arról, kikkel élünk együtt. A figyelem, az empátia és az együttműködés fárasztó és időigényes, ami helyett sokkal kényelmesebb és szórakoztatóbb az okostelefonjainkkal játszani, de ez csak még nagyobb szakadékot mélyít közénk, és közben nem látjuk egymást, nem halljuk meg a segélykiáltásokat, nem vesszük észre magunk körül a félelmet és a szenvedést. Meg kell tanulnunk újra kapcsolatot teremteni egymással, kommunikálni, és kifejezni az igényeinket.

Fülszöveg:

„Élni ​vagy túlélni”

Tim Ellis látszólag ugyanolyan, mint minden tizenhét éves iskolás srác: szereti a zenét, rajong a videójátékokért, és próbálja megtalálni önmagát. Egy nap azonban állig felfegyverkezve érkezik az iskolába, és brutálisan kivégzi négy osztálytársát. A kiérkező rendőrség kereszttüzében őt is életveszélyes lövés éri, minek következtében kómába esik.

Mike Marshall nyomozó magabiztosan lát neki az egyszerűnek látszó ügynek, azonban hamar fény derül rá, hogy a gyilkosság gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak a vártnál. Ráadásul felbukkan egy koronatanú is, aki a tragédia okozta sokk miatt kihallgathatatlan. Marshall nyomozó szokatlan módszerhez folyamodik: egy, az iskolai lövöldözések lélektanában jártas pszichiáter, dr. Miranda Crane segítségét kéri.

Vajon kik a felelősök abban, hogy a merénylet megtörténhetett? Ártatlanok-e az áldozatok? Van-e remény a gyilkos számára? Mike Marshall és dr. Miranda Crane óriási nyomás alatt dolgozva versenyt fut az idővel, és miközben lépésről lépésre felfejtik a szálakat, olyan megrázó titkokra bukkannak, melyekre még ők sem számítottak.

Sienna Cole, a lehengerlően izgalmas Lefelé a folyón című regény szerzőjének új lélektani thrillerében az emberi elme félelmetes játékaiban merülhetünk el.

(Álomgyár kiadó, 432 oldal, 2019)