Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

 

r_s_t.jpg

Az író neve nem ismeretlen számomra, ugyanis már két regényt volt szerencsém megismerni tőle. A Fogadj el! és a Túl szép című alkotásai már kezdetben meggyőztek arról, hogy olvasnom kell majd tőle az újabb műveket is.

Minden egyes történetében más-más dolgokra fektet hangsúlyt.
A Fogadj el! című mű, ahogy a címe is mutatja leginkább az elfogadásról szól, azonban a másság is feltűnik benne.
A Túl szép pedig szintúgy a szexuális hajlamok egyik vállfajával, a homoszexualitással foglalkozik.
Az Élni akarok! ennél sokkal összetettebb alkotás. Összességében a rák elleni küzdelemről szól, illetve ezen felül is azzal, hogy az ember választhat mikor mond nemet a további harcra, s mikor áll félre. Emellett az író hangsúlyozza a regényben a megfelelni vágyást, a félelmet a kudarctól, s magát az emberi elfogadást is.

(..) néha nem baj, ha engedek a fájdalomnak és a szomorúságnak.

Már a megjelenés pillanatában felfigyeltem rá, mert úgy éreztem olyan üzenetet hordoz magában, amit nekem is meg kell ismernem. S bevallom kicsit ódzkodtam is a regénytől, de csak a fő témája miatt. Mert a rák az én közvetlen környezetemet is megkeserítette, s tartottam attól, hogy ismét kínzó emlékek és gondolatok jutnak eszembe ennek nyomán.
Nem mondom, hogy nem így történt. Viszont az egész történet egy olyan oldalt mutatott meg nekem, amit egyszerűen el sem hittem volna, ha nem olvasom el.

Kicsit megnyugtatott az ezzel kapcsolatos gondolataim, téveszméim nyomán. Azonban már az első pár oldal megríkatott. Mindez pedig egyre fokozodótt, ahogy haladtam a lapok rengetegében. De pont ezért imádtam, mert Rácz-Stefán Tibor akkora horderejű drámát zsúfolt az oldalakba, mégis közben annyira könnyed volt. Teljes mértékben olvastatta magát, mit sem bizonyítja jobban az, hogy közel egy fél nap alatt a végére értem.

Főszereplőnk Lilla, aki rákos beteg. A különböző múltbéli visszapillantások alapján tudjuk azt, hogy számtalan kemoterápia és műtét áll a háta mögött. Az édesanyja is beteg volt, tőle örökölte ezeket a géneket, amik végül a végzetévé válnak.
Mindenki életében eljön az a pont, amikor már úgy érzi nem bírja tovább és egyszerűen csak a halál hozhat megváltást számára.

(..) úgy érzem, egyedül képtelen vagyok megbirkózni ezzel az egésszel. Szeretnék üvölteni a fájdalomtól, sírni a veszteségtől, és magamba zuhanni a bánattól, de félek, ha megteszem, akkor soha nem hagyom abba.

Lilla most jutott el ehhez a döntéshez. A Fortepex szedésével vállalja azt, hogy a gyógyszerben levő készítmények belülről pusztítsák el őt. Kezdve az immunrendszerével, majd a belső szerveivel. Azonban ennek a tablettának az az előnye, hogy a beteg egy bizonyos ideig fájdalommentes és boldog napokat élhet át.
S a lánynak épp ez kell, hogy véghez vigye a bakancslistáján szereplő pontokat és ne a kórházi falak között, hanem otthon a szerettei körében érjen véget az élete.

Az édesapa nem akarja elfogadni, hogy a lánya feladta a küzdelmet. A feleségét már elvesztette, de Lillát nem akarja. Mindent meg akar tenni azért, hogy Lilla élhessen, azonban a lány érzelmeivel és véleményével már régóta nem törődik. Csak az számít, hogy meggyógyuljon!
Ám a lány a tizennyolcadik életévének betöltével jogosultságot szerez arra, hogy döntsön a saját állapotáról. Ő választ, s lehet ez részéről önző döntés, de erre van szüksége. Az apa pedig nem tehet mást, mintsem elfogadja ezt.

Mikor Lilla hazamegy a kórházból megismerhetjük a nővérét, Edinát. A lány Budapestre jár egyetemre, jogot tanul. Élete legnehezebb döntése volt ott hagyni a húgát, s a saját életét élni. Azonban ő mindig azt súlykolta neki, hogy nem adhatja fel az álmait és büszke lesz rá, csak vigye véghez, ami a szíve vágya.
Az édesapjuk nincs valami jobban vele, mert úgy érzi cserben hagyta őket. Azonban később kiderül az is, hogy a nagyobbik lányt rosszul érintette, hogy a férfi nem áll mellette. Hiszen szüksége van neki is valakire, akire támaszkodhat és aki a segítségére siet. Az édesapjára.

(..) jó érzés a tudat, hogy amit fáradságos munkával létrehoztam, egy pillanat alatt szétzúzhatok, de ha elég erő van bennem, megint újjáépíthetem. Szerintem ez az élet legtöbb területére igaz. Arra tanít, hogy hiába hibázom, kijavíthatom, és mehetek tovább.

Betti, Lilla legjobb barátnője. A lány súlyproblémákkal küzd, amiért kapott már sok negatívat, főként a családjától. Az éneklés és a színjátszás a mindene, azonban pont a kövérsége miatt nem mer bátor lenni. Lilla segít neki leküzdeni a démonait, s erőt adni a pályafutása kezdetéhez.

Noel, a szomszédos ház legújabb lakója. Fotózásból él, s szinte sehova nem megy a fényképezőgépe nélkül. Az édesanyja folyton azt hajtogatta ebből sosem fog megélni, s egyáltalán nem is csinálja jól. Ezért nem is csoda, hogy a srác kissé félénk ezen a téren.
A lány segít neki dönteni élete egyik legnagyobb lehetőségéről.

S közben Lilla beleszeret a srácba, ami az ő életét tekintve hatalmas hiba. Hiszen hogyan adhatná magát Noelnek, ha napokon belül meghal? Azonban neki így már a boldogság sem jár ki? Nehéz kérdés, szomorú válasszal.

Élni akarok! Élni, nevetni, boldog lenni.
Amíg ki nem huny a szememben a fény.

Lillán kívül négy emberi sors alakulását kísérhetjük figyelemmel. A lány mindannyiójuk boldogságának örül, úgy érzi segítenie kell rajtuk. Mert feladatának érzi azt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a környezetében élők nélküle is élni fognak és nem fognak a szomorúság burkában mártózni.

Az Élni akarok! című regény bepillantást enged egy olyan történetbe, ahol az élet nem habos torta, azonban biztosít arról, hogy mindenből ki lehet hozni a legjobbat.
Több téma és érzelmi szint ütközik ebben az alkotásban. Elgondolkodtatott és magával ragadott! Egyszerűen élveztem azt a sodrást, ami az oldalak rengetegében volt.

Rácz-Stefán Tibor tud írni és az általa képviselt stílus egyedi, különleges. Olyan érzéseket és állapotokat feszeget, ami az élet velejárója.
Hiszen mi is tapasztaltuk már azt, hogy ítélkeznek felettünk a kinézetünk, a súlyunk vagy épp a munkánk miatt. Bátortalanná tesznek minket, s ezzel lehetőségük lesz megpecsételni a jövőnket. Tudnunk kell, hogy mikor rántsunk vállat és meg se halljuk a másik mondandóját.

(..) tudtam: vannak olyan dolgok, amiktől senki nem védhet meg.

Ám azt hiszem a regény fő üzenete az, hogy éljünk! Élvezzük ki addig a nekünk jutó minden egyes percet, amíg lehetőségünk van rá. Ne féljünk tenni az álmainkért és ne ragadjunk le a negatív dolgoknál! Engedjük be az életünkbe a boldogságot, s váljunk eggyé vele!

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a drámai-romantikus regényeket, illetve otthon érzik magukat Rácz-Stefán Tibor történeteiben!

Te voltál a fény az életemben, az erő, ami odalökött, ahová tartozom.
Átkozott az élet, amiért nekünk csak ennyi jutott, de mégis gyönyörű, mert egyáltalán megismerhettelek.

elni_akarok_fotor_1.jpg

Fülszöveg:

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

(Könyvmolyképző Kiadó, 250 oldal, 2018)