Amikor az író felkereste blogunkat, már akkor ’drámai thriller, horror elemekkel’ címszavakkal illette regényét. Leszögezte számunkra, hogy ez a mű nem viráglelkűeknek való történet. Ennek ellenére, talán mert kihívást láttam benne, vagy egyszerűen csak a komfortzónám feszegetése érdekében, de belevágtam.

(..) a könyv mindig az olvasójának megfelelő nyelven tárja fel magát.

Maga a borító számomra tükrözi a regény címét, magát a történetet. Hiszen a külcsínnek köszönhetően már első pillantásra olyan érzésünk van, mintha egy tiltott és egyben eltitkolt, régi könyvet tarthatnánk kezeink között.
A fülszöveg elég információt nyújt a regényről, bár annak elolvasása után fogalmam sem volt arról, hogy mennyire bizarr és durva dolgokat foglalhat magába a történet.
A külsőségeket tekintve talán azt fontos megemlítenem, hogy a cím borítón való szerepeltetésekor a piros szín használata annyira nem testhezálló, mert szinte eltűnik a barna színvilágban. Sokkal jobban el tudtam volna képzelni egy olyan erőteljesebb, határozottabb színt, amivel kitűnne a cím a borító rejtekéből.

A történetet olyannak ismertem meg, amilyennek Kuruc Attila megfogalmazta. Az én lelkem túl ’virág’ ehhez, azonban olvasóként el szoktam jutni arra a pontra, amikor egyszerűen valami mással, valami kegyetlennel kell tágítani a világom, s ez a mű pontosan ezt tette.
Szörnyű, de mégis annyira hihetetlen tettek tárultak a szemem elé, viszont az író tökéletes hitelességgel vezetett be bennünket ebbe a világba.

(..) csoda és a legborzalmasabb rémség is.

A regény cselekménye két szálon bontakozik ki. Két nézőpontból ismerhetjük meg az eseményeket, s mindazt, amit a könyv tartogat számunkra.

Harry Bradford élete romba dőlt, amikor konyhájában felesége megszégyenített holttestét találta meg. Minden, amit eddig közösen felépítettek pillanatok alatt maga alá temette a férfit, s ő kiutat az alkoholban talált.
Kezdetben úgy érezte az a megoldás, ha saját életét elveszi önmagától. Azonban eljön az a pillanat, amikor egy másik út kezd körvonalazódni előtte. Úgy véli már nincs vesztenivalója, ezért miért ne vághatna bele?

Megszűnnek a szagok, az ízek, a pisztoly hidege, a színek, a hangok.. és a fájdalom is. Nem lesznek többé. Elillannak. Mi jön ezután? A másvilág? Vagy csak a tudattalan nem létezés? Képtelenség felfogni azt az állapotot, amikor nem létezünk többé.. Lehetetlen.. Félelmetes.. Halál. Meghal a test. Meghal a tudat. A sötétség.. A semmi..

A Dalton házaspár tele örömben és boldogságban él fiúkkal. Anne orvos, Jim pedig irodában tevékenykedik. Kisfiúk iskola után pár órát egyedül tölt otthon, míg szülei dolgoznak. Azonban egyik nap Jim miután hazaér hiába keresi fiát, nem találja otthon. Az iskolából elindult, de az iskolabuszra nem szállt fel. Nincs a szomszédban, nincs a barátainál. Merre csatangolhat?
Anne-t rögtön rossz érzés keríti hatalmába, mikor megtudja fia nem ért haza. Fogalma nincs arról, hogy hol lehet és vajon saját akaratából tartózkodik-e ott.
A rendőrség felveszi a fiú adatait, mozgósított egységekkel a keresésére indulnak. Mindenki tudja, hogy az eltűnés utáni 48 óra a legkockázatosabb. Ekkor dől el minden, túlél vagy meghal.

Élet és halál. Kéz a kézben. Örök körforgásban. A virág elhervad, majd újra kinyílik.

Adam épp a közeli parkban várta az iskolabusz érkezését, amikor egy férfi odaült mellé a padra. Annyira felkeltette minden ízlelőbimbóját, ahogy nyalogatta azt a jégkrémet mellette. Aztán amikor felajánlott neki pár darab vaníliás jégkrémet.. Muszáj volt igen-t mondania. Azt mondta a férfi, hogy haza is viszi őt. Útközben elmajszolhatja a jégkrémeket. Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat, azonban ekkor még nem tudhatta mivel is fizet a döntéséért.

A Dalton házaspár összetör, amikor tudomást szereznek a fiú haláláról. Úgy érzik ez az a helyzet, ahonnan lehetetlen kikászálódni. Fiúk holttestét egy közeli elhagyatott házban találja meg a rendőrség, teljesen megcsonkítva és szétkaszabolva. A felfestett motívumok, s a szétszórt szervek tekintetében rituális gyilkosságnak tűnik.
Azonban a történet még itt nem ér véget..

(..) hangtalan némaság. ami paradoxon módon, mégis fülsüketítő volt.

Anne és Jim mindent megtesz annak érdekében, hogy kézre kerítsék a gyilkost. Meddig képes elmenni egy édesanya és egy édesapa? Mire képesek, ha szembekerülnek egyetlen gyermekük gyilkosával?

Az ember a gyászban, a fájdalomban és a csalódottságban hiszékennyé válik. Ha kiutat lát saját helyzetéből, bármire képes. Naivan hisz abban, hogy egy-egy lélek visszahozható. Emberáldozatot kell hozni érte, de megéri nem?
Ha elveszítünk valakit, akkor bármit megtennénk azért, hogy még velünk lehessen. Hogy még egyszer magunkhoz ölelhessük, elmondhassuk neki mennyire szeretjük.

Csak a szeretet és a ragaszkodás, csak ezek az egyébként önző érzések képesek arra, hogy hétköznapi emberből vadállatot csináljanak.

Ebben a műben is pont ez történik. Láncfolyamat indul el. Kegyetlenség, gonoszság, vér. Az emberi brutalitás határai jelennek meg, mely bebizonyítja azt, hogy az ember mire képes és mit hajlandó megtenni. Mikor van az a határ, ahol a józan észt felváltja a bosszú iránti vágy?

Az Árnyak könyve egy könyörtelen alkotás, de mégis lapról lapra tele izgalommal olvastam. Nem szeretem a horrorisztikus műveket, ám ez a regény ennél sokkal többet adott. Az író nyersen, kíméletlenül dobott minket a pokol bugyraiba és az utolsó pillanatokban rántott ki onnan.

Ha a sötétség megtalál minket és csontunkig hatoló fájdalmat kapunk tőle, akkor azt is el kell fogadnunk, mint egy ajándékot. Nem szabad menekülni előle, át kell élni a lehető legmélyebben. Magunkba kell, hogy öleljük és eggyé kell vele válnunk, mígnem teljesen a részünkké nem lesz. Aztán meg kell fordítani ezt a hatalmas energiát és felhasználva azt, tovább kell menni az úton, mely tisztábbá válik az élmény által. A sötétség és a fájdalom a barátaink kell, hogy legyenek, ezt jól jegyezze meg..

Számomra is megdöbbentően hangzik, de élveztem az alkotást. Ahogy a szavak mélyébe burkolóztam csak hajtott a kíváncsiság és szomjaztam arra, hogy még többet és még többet tudjak meg.

Azok az olvasók ne pillantsanak a műbe, akik nem bírják a brutális dolgokat!
Azonban ajánlom azoknak, akik szeretik a misztikus és fantasy elemekkel fűszerezett, horrorisztikus cselekedetekkel gyarapított thrillereket. Mert ez a regény lélekfacsaró, az emberi lélek és tudat mélyébe vezet, ahol bármi lehetséges.

A szerelem is elmúlik egy idő után. De a szeretet, a ragaszkodás és a tisztelet örök.

Fülszöveg:

„Ha ​a sötétség megtalál minket és csontunkig hatoló fájdalmat kapunk tőle, akkor azt el kell fogadnunk, mint egy ajándékot. Nem szabad menekülni előle, át kell élni a lehető legmélyebben. Magunkba kell, hogy öleljük és eggyé kell vele válnunk, mígnem teljesen a részünkké nem lesz. Aztán meg kell fordítani ezt a hatalmas energiát, és felhasználva azt tovább kell menni az úton, mely tisztábbá válik az élmény által. A sötétség és a fájdalom a barátaink kell, hogy legyenek.” 

Az alkoholista Harry Bradford az öngyilkosság gondolatával játszik, miután nem tudja túltenni magát felesége halálán. Amikor azonban betér egy antikváriumba, céltalan élete új értelmet nyer.

Anne és Jim Dalton boldog házasságban élnek kisfiukkal, Adammel együtt. Az idillnek akkor szakad vége, mikor egy nap Adam nem jön haza az iskolából. Másnap a rendőrség egy elhagyatott házban találja meg a fiú megcsonkított holttestét, aki kegyetlen rituális gyilkosság áldozata lett.

Miután a házaspár és Harry útjai egy ősi kötet, az Árnyak könyve által keresztezik egymást, Anne és Jim előtt egy addig ismeretlen világ tárul fel, felcsillan a remény, hogy újra magukhoz ölelhetik imádott gyermeküket. De az út, amire ráléptek, fájdalommal, vérrel és halállal van kikövezve. Végén talán emberségük utolsó morzsáját is fel kell adniuk.

(Könyv Guru, 284 oldal, 2018)