Emlékeztek még azokra az időkre, amikor bejött a vámpírmánia? Én igen. Boldog boldogtalan vámpíros történetek írt mindenféle csuda jó képességgel, világmegmentő szerepben, vagy lánymegmentő szerepben, így a vámpírok egy szerethető faj lett. Na, már most én valahogy máshogy képzeltem el, hogy egy vámpír mit csinál. Évezredekre visszamenőleg szerepel minden kultúrában ez a faj, vagy nevezzük mítosznak. És most jön a nagy bumm, mert minden kultúra úgy írja le, hogy vérszívó, betegséget terjesztő gyilkosok. Így kicsit furcsa szemmel néztem a csillogó-villogó lényekre, akik valami oknál fogva átvedlettek hőssé. Itt jön képbe Izolde Johannsen, aki szintén írt egy vámpíros történetet, ám egy olyan köntösbe öltöztetve eme fajt, ami hűebb a történelmi feljegyzésekhez. És most vonatkoztassunk el attól, hogy az írónő főszereplője egy vámpír, mert a Róma című könyvének lényege nem ő lesz. Ez a történet magáról a történelemről szól, amit egy több száz éves vérszívó szemén keresztül követhetünk nyomon. Háború, vallás, politika – ez a regény fő mondanivalója. Hatalmi játszmák, amelyek véget nem érőek, ami minden korban megjelenik, legyen az ókor, vagy újkor. Elbukás, korrupció. Ismerős? Ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek jelen vannak az emberiségben, már a kezdetektől fogva. Nos, a Róma erre fekteti a hangsúlyt. Természetesen megjelenik a szeretet, barátság is, de nem ez jellemzi a fő vonalat.

Caspar 15 éves koráig rabszolgaságban élt, testvérén kívül nem volt senkije és semmije. Gyötrődés, fájdalom jutott ki neki osztályrészül, ami további élete során nem sokat változott. Egy robbanás következtében, nővérét is elveszti, majd azt a nőt is halál fenyegeti, akit e röpke idő alatt a szívébe fogadott. Hogy Drusillát megmentse, önmagát ajánlja fel a halálnak. Caspar immár halhatatlan, aki így vezet bennünket kézen fogva az Ókortól évszázadokon keresztül az Újkorig. Bemutatja az emberi gyarlóságot, a vallási fanatizmust.

Caspar egy görbe tükröt tart elénk, megmutatva, hogy mi magunk vagyunk az igazi ellenség, mi emberek vagyunk azok, akik leromboljuk a világot magunk körül. Képesek vagyunk ölni a hatalomért, a pénzért, vagy éppen önámítva a vallás mögé bújunk szörnyű tetteinket kimagyarázva.

Természetesen minden borzalom mellett megjelenik az igaz szeretet, a barátság, a család fogalma is. A négy légiós és Caspar története. Hogyan fér meg két különböző faj, vámpír és vérfarkas egymás mellett és hogyan indul egy igaz barátság kezdete. Itt sem a misztikum a lényeg, hanem inkább az, hogyan teszünk különbséget a rasszok között, elfogadjuk-e, vagy megbélyegezzük azt, amit nem ismerünk.

Az igaz szerelem, amely olyan ritka, mint a fehér holló, az a szerelem, ami nem kér csak ad. Hadrianus és Antinous által ezt is érezhetjük, átélhetjük az önfeláldozást egy nagyobb jóért.

Igen, Caspar brutális és kegyetlen, de mégis milyennek kellene lennie egy szívtelen lénynek? Azonban néhol felcsillan valami, akár egy emlék képében, vagy egy rég elfeledett érzés felszínre törése, amely megmutatja milyen is lehetne Ő.

Izolde Johannsen:

Tizennégy éves kora óta ír, iskolai rendezvényeken, vetélkedőkben, történelmi versenyeken vett részt.

2003-ban indult a Konkrét Könyvek Kiadó Országos Regényíró pályázatán, ahol ifjúsági regény kategóriában II. helyezést ért el és kiadási jogot kapott, így egy év múlva a Magyar Írók Könyvműhely Kiadó megjelentette regényét A tolvajfejedelem címmel.

2006 és 2011 között a Mercator Stúdiónál tevékenykedett, ekkor vette fel választott írói álnevét.

2013-tól az Underground Kiadónál jelenteti meg sorozatait.

2007-től a TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TITHMHE) rendes tagja, 2004-től foglalkozik a II. világháborús német birodalmi haditengerészet (Kriegsmarine) kutatásával és a hajóparancsnokok életrajzával.

2015-től a Történelmiregény-írók Társasága (TRT) rendes tagja.

2015-ben létrehozta a Kriegsmarine-csoportot, melynek tagjai közt számos tanácsadó, történész, tengerészkapitány (köztük egy volt NATO-tiszt), hazai és külföldi hadászati- és modellező szakértők, grafikusok és fordítók segítik munkáját.

Történelmi regényeket íróként részese annak a nemzetközi rehabilitációs munkának, mely a német haditengerészet kötelékében tevékenykedő hajóparancsnokok életrajzának, munkásságának bemutatását tűzte ki célul. Kiemelten foglalkozik Hans Wilhelm Langsdorff és Ernst Lindemann sorhajókapitányok, valamint Erich Raeder flottatengernagy életrajzával és munkásságával. Az eddig megjelent haditengerészeti regények az Admiral Graf Spee páncélos nehézcirkáló és az Altmark ellátóhajó, a Bismarck csatahajó és az Admiral Scheer nehézcirkáló pályafutását mutatták be. A Gránátok a becsületért című regényben helyet kapott az 1989-es Robert Ballard expedíció is, a Bismarck roncsának felkutatása. A "Furfangos fivérek" a Scharnhorst és a Gneisenau testvérhajók történetéről szól, ebben a regényben a 2000-es Scharnhorst-expedició kapott helyet. Jelenleg "Észak magányos királya" címmel a Tirpitz csatahajó történetén dolgozik.

Családjával Budapesten él.

Négy sorozat fűződik nevéhez:

„A kobzos éneke” melyben középkorias kalandregények szerepelnek. Eddig a tíz kötetes sorozat három része jelent meg.

„A kárhozat éjjele” misztikus történelmi fantasy – az egyetemes európai történelem bemutatása egy vámpír létezésének tükrében, az ókortól 1963-ig. Eddig a nyolc kötetes sorozat három része jelent meg.

„A Birodalom tengeri bástyái” a német birodalmi haditengerészet bemutatása 1918-1946-ig. Eddig a tíz kötetes sorozat négy része jelent meg. Az első regény társszerzője Michael T. Marble az 1939-1945 című haditechnikai blog szerkesztője. A birodalmi kalóz című regénye 2017-ben német nyelven is megjelent a Goldene Rakete kiadó gondozásában.

„Helikon Kiadó / Szenzár könyvek gondozásában” az egyetemes európai és amerikai tengerhajózás bemutatása.     *Forrás: Wikipédia