Bevallom kissé gátakkal karöltve kezdtem neki a könyvnek, mert a fantasy/kaland zsánerbe tartozó művek ritkábban fordulnak meg a kezeim között. De a fülszöveget elolvasván felkelt az érdeklődésem a regénnyel kapcsolatban, s bíztam abban, hogy egy ígéretes írót ismerhetek meg a történet berkein belül.
Nos, azt kell mondanom, hogy J. A. A. Donath-ban egy olyan alkotót ismertem meg, akinek a regényébe örömmel lapoztam bele és utólag sem érzek egy cseppnyi megbánást sem ezzel kapcsolatban.

,, A Kardtáncban csak kieshetsz, és nem leszel soha harcos, de egy csatában az életed múlhat azon: hol és min jár az elméd!”

A Kardtánc egy olyan történet, ami számos érzelmet és tanulságot közvetít az olvasó felé. Az ilyen műveket felettébb preferálom, mert sokszor mikor úgy tűnt volna, hogy semmi lényeges nem történik cselekményileg, annál több minden történt a felszín alatt.

,, Tanulj meg bízni és utána szerethetsz is.”

Történetünk főszereplője Menthár Korsen. A fiút szülei örökbefogadták, melyre rögtön a prológus olvasása alatt fény derül, s mely csak még több izgalmat tartogat számunkra.
A kardtánc a férfiak próbája, minden falubeli férfinak lehetősége van részt venni benne és megméretni tudását. Szereplőnket édesapja nem tudja tökéletesen felkészíteni, így előhozakodik azzal az ötlettel, hogy keressék fel a híres Sagan mestert, aki talán elvállalja tanítatását s felkészült, felnőtt férfit farag belőle.

,, Egy férfi, aki harcos és mester, egy csoport, akik komoly döntéseket hoznak. Egy távoli és ködös múlt, ami egykor erős volt, de most mintha megkopott volna, mert nem érezni valamit, ami az erejét adta, mert olyan láthatatlannak tűnik, és távol van…”

A fiúnak eltitkolt szerelme is a faluba lakik, akihez igyekszik közel kerülni. Ám ez a kapcsolat a lány szülei miatt igazán nehézkes lenne, emiatt is dönt úgy, hogy él az apja által kigondolt ötlettel és talán még előnye is származik belőle.
A falubelieknek azt mondják, azért mennek ehhez a mesterhez, hogy meggyógyítsa az ifjú bicebóca bokáját. Ezzel nem is hazudnak, hiszen ez is a kérésük része.

A fiú útnak indul édesapjával, ám egy otthoni baleset miatt haza kell mennie, s így Menthárnak egyedül kell a mesterhez eljutnia.
Az apja jó tanácsokkal látja el, ennek ellenére a fiú rengeteg kalandba keveredik. Elveszti pénzzel teli tarisznyáját, de mégis tovább halad és nem engedi céljától elrettenteni magát.

,, Még egy párszor fejbe fognak kólintani, mielőtt biztosra tudod majd: ki ad és ki vesz. Talán még utána is, ha már tapasztaltál egy keveset az életből. De ha mérlegelsz, megvizsgálod innen és onnan is a dolgokat, akkor, pont úgy tudod majd, kiben bízz, mint ahogy a kardod is akkor lesz egyensúlyban az ujjadon, ha jó ponton fogod tartani rajta a pengét. Ne az egészet nézd sosem, hanem a részleteket vizsgáld az elejétől mindig. Mindegy, hogy az embert nézed, vagy egy kardot.”

Sagan mester kitérő választ ad kérésére, így felvetődik az olvasás során a kérdés, hogy a kardtánc-mester elvállalja az okítását? Milyen titkok és kalandok rejtőznek a lapok rejtekében? S mi lesz az a tény, ami még inkább hajtja az olvasót a sorozat következő részének megismerésére?

Az író által használt nevek szimpatikusak voltak számomra, hiába éreztem kezdetben túlságosan idegennek magamtól, a mű haladtával egyre inkább magaménak éreztem őket.
A stílus, a történet maga magával vitt olvasás közben, így nem is érzékeltem az oldalak számát, csupán hajtott a vágy a folytatás felé.

,, Van, amit két ember megért egymás között, de másik kettő nem fog.”

Mellesleg a külcsín egyszerűen csodálatos lett, engem teljesen megvett. Ez is hatalmas plusz az én oldalamról, imádom a farkasokat és az a gyönyörű kék szem.. Nem is engedi, hogy nemet mondjon az ember az olvasás élményére.

Számomra a kitartást, az akaraterőt sugározta ez a mű. Tanulságosnak éreztem, mert az olvasás során úgy éreztem a főszereplő fiú annyi akadályba ütközött és mégis reménnyel és hittel telve hajtott a céljáért.

Izgatottan várom a történet folytatását. Ajánlom mindazoknak, akik fantasy/kalandregény pártiak, mert ez az ő művük lesz!

,, Egyszerű: a múlt már elmúlt, azon változtatni nem lehet. Rajta gondolkodni felesleges, és ha éppen bármiben benne vagy, vagy mint út, amin haladhatsz, emlékezni nem mindig jó. A jövő pedig még nem jött el. Tehát rajta aggódni megint csak kár. Előkészületeket tehet az ember, de azok itt, a jelenben zajlanak.”

Fülszöveg:

Calderania szigetkirályságának Curpo nevű szigetén mindenki a nagy próbatételre készül. A két év múlva tartandó esemény határozza meg a falu férfi tagjainak hétköznapjait. Köztük van a fiatal Menthár Korsen is. 
Apja nem harcos, és a fiú bokája is gyenge, ezért a kovács nem tudja felkészíteni a beavatásra, pedig egyszer ígéretet tett: igazi férfit nevel belőle. 

A tét hatalmas, hiszen Curpon az válik nagykorúvá, és kap harcosi címet, aki sikeresen részt vesz a Kardtáncon. Menthár egyetlen reménye a bölcs tanító és gyógyító, Sagan, aki maga is Kardtánc-mester.

Vajon eljut a fiú a tanítóig, és Sagan vállalja az oktatását? Mi hajtja igazán Menthárt a próbához, és vajon önzetlenül tanítja őt a mester? S mi történik akkor, ha mindeközben délről érkező, baljós jelek mutatnak egy olyan eseményre, ami mindenki sorsát megváltoztatja?

(Z-Press, 346 oldal, 2019)