Ez az első könyv, amit az írónőtől olvastam, ám biztosan nem az utolsó: csodálatos mű született meg a kezei között, rengeteg pozitív élményt szereztem. Globális problémát dolgoz fel egy gyönyörű, szívfacsaró történeten keresztül.

Zoe és Max több éve házasok, rengetegszer próbálkoztak már a gyermekvállalással. Ám a sors úgy hozta, hogy mindketten problémával küzdenek, amely megakadályozza a természetes úton történő gyermekáldást. Egy klinikához fordulnak, melyben az asszony petesejtjeit a férj ivarsejtjeivel egyesítik, így a megtermékenyült petesejtet tudják beültetni. Ám eme próbálkozást sem koronázta siker: Zoenak több elvetéléssel és halott gyermek megszülésével kellett megbirkóznia.

,, - Nem veszíthetsz, ha te szállsz ki elsőnek a játékból.”

Max úgy érezte, hogy a felesége bármit megtenne azért, hogy édesanya lehessen. Közben pedig nem látta azt, hogy a házasságuk romokban hever. Érzelmileg és lelkileg teljes mértékben üressé váltak, azonban feszültség alakult ki közöttük. Válókeresetet nyújt be, amelynek híre hallatán Zoe teljesen összetör, és úgy érzi, hogy minden összeesküdött ellene: nem lehet édesanya, és még a férjét is elveszíti. Egyetlen vigasza marad csupán: a munkája, amelybe beletemetkezhet. Imád zeneterapeutaként dolgozni, hiszen segíthet másokon, és rengeteg kedves, segítségre szoruló embert ismerhet meg.

A nő életébe ekkor toppan be Vanessa, aki figyelmes és odaadó barátnővé válik. Legalábbis kezdetben csupán ennyi jellemzi a kapcsolatukat.
Igen, kezdetben…
Az idő előrehaladtával azonban kialakul valami kettejük között, amely már túlmutat a barátság fogalmán. Zoe nehezen ismeri el, hogy leszbikus hajlamai vannak, akárcsak barátnőjének. Először fel sem fogja, milyen érzések alakultak ki benne egy azonos nemű iránt. Kissé kétkedve, ám annál nagyobb izgalommal fogadja az új kalandot.

,, Szerettem már, de az nem volt ilyen érzés.
Csókoltam már, de nem égtem el tőle elevenen.”

A két nő nem tudna egymás nélkül élni, ezért végül házasságot kötnek, és a gyermekáldás gondolata is felüti fejét. Vanessa ki tudná hordani a felesége és annak volt férje által összeolvadt embrióból a kisbabát.
Ám Max nem akar ebbe beleegyezni. Jobbnak látja, ha keresztény bátyja és annak felesége nevelné fel a születendő gyermekeket. Megismerhetjük a két oldal között kialakult tárgyalásokat, és összességében mindazt, amit ez magához vonzott. Hogy mi?

A Gyere haza! a kereszténységet és a leszbikusságot állítja pengeélre. Egymásnak ugrasztja a két különálló „eszmét”, ugyanis művében Max a kereszténység, Isten és a Biblia mellé áll. Ez pedig kizárólag a nő-férfi közötti szexualitást tartja elfogadhatónak, minden mást a bűn kategóriába sorol. Zoe leszbikussá válik, amellyel óriási ellentétbe kerül a volt férje által vallott nézetekkel.

,, A bennem élő optimista hinni akarja, hogy a nemiség előbb-utóbb olyan lesz, mint az írás: nem lehet jól és rosszul csinálni. Csak másképpen vagyunk bedrótozva.”

Számos ítélettel, véleménnyel és nézettel találkoztam a műben, ám én egyik oldal mellett sem állok ki igazán: ugyanis keresztény vagyok, ám elfogadom a mássággal élő ismerőseimet is. Ugyanúgy tartom becsületes és tisztelendő embereknek őket, mint bárki mást. Nekik is ugyanannyi joguk van a boldogsághoz, mint mindenki másnak!

Titkok, szerelem, lelkiismeret – talán ezekkel a szavakkal tudnám igazán jellemezni a művet. Szerettem a szereplőket a saját maguk által vallott nézetekkel és eszmékkel együtt.
Mindketten kiálltak önmagukért, ám számomra Zoe volt a legszimpatikusabb. Rengeteg fájdalmat élt meg, óriási veszteséget kellett elviselnie, mégis talpra állt – még ha segítséggel is.

,, Olyan hang repeszti meg a csöndet, hogy el kell engednem tőle Max kezét, és be kell fognom a fülemet. Olyan, mint a becsapódó lövedék, a kréta csikorgása a táblán, a megszegett ígéret. Olyan hang, amilyet még sose hallottam – a színtiszta kín húrja -, és csak egy perccel később fogom fel, hogy belőlem jön.”

Köszönöm a kiadónak a lehetőséget, hogy megismerhettem ezt a remek történetet! Számos tanulsággal lettem gazdagabb, ezért is ajánlom mindenkinek. Az emberek előítéletesek, szinte örömüket érzik abban, hogy ítélkezhetnek valaki felett, csak mert más. Mindegy, hogy melyik nemhez vonzódunk, mindegy kit szeretünk, hiszen ha szeretünk és minket is szeretnek, akkor már értékesek vagyunk.
Nem azt kellene nézni a világban, hogy ki hogyan és kivel éli meg a szerelmet, hanem sokkal inkább azt, hogy hogyan viselkedik azzal, akit szeret és mindenki mással. Hogy milyen tulajdonságokkal bír, milyen személyiséggel rendelkezik, mit tesz érted vagy értem.

Hová vezet az, hogyha belebetegszünk a veszteségbe? Mekkora terhet bír cipelni egy szerelem, és hol van az a pont, ahol a súlyt tartó váll egyszerűen összezuhan? Vajon a homoszexualitás elítélendő? Minden ember egyenjogú a szexuális irányultságától függetlenül? Mit tesz meg egy igazi szülő a gyermekéért? A válasz: Jodi Picoult-tól a Gyere haza!

,, - Soha? – A szó olyan, mint egy kristályszilánk, megtört és gyönyörű.”

Fülszöveg:

Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen.

Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk.

A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.

( Athenaeum Kiadó, 472 oldal, 2018)