Ajánló:

Egy történelmi regény, amelyet tökéletes hitelességgel mutat be nekünk, Izolde Johannsen. Úgy gondolom Magyarországon manapság ritka, ha valaki egy ilyen nehéz fába vágja a fejszéjét mint ő. Komoly háttérmunka áll a könyv mögött, és nem kevés idő. Mégis, az ember olvasás alatt úgy érzi, mintha az egész a kisujjában lenne - erre születni kell. Mindenképpen elismerésre méltó a műve, amelynek világszerte a polcokon lenne a helye, emellett tiszteletreméltó a kitartása, türelme - és a történelmi regények iránti szenvedélye.

Tavaly olvastam a Birodalmi kalóz kötetét, ami az első része ennek a sorozatnak. Azt kell mondanom, noha szerettem azt a könyvet, mégis A furfangos fivérek az, ami sokkal jobban belopta magát a szívembe. Az első részben kevesebb párbeszéd, és inkább a kegyetlen és kemény tények kerültek napvilágra, hozzátenném: abszolút nem volt negatív hatással a műre. Ebben a történetben viszont sokkal erőteljesebben jelennek meg az emberi érzelmek: humor, szomorúság, gyász, düh.

Történet:

Már az első fejezetben visszarepülünk a múltba, ahol Rolf Wilhelm Woytschekowsky sorhajóhadnagy és Karl- Heinrich Vagt elbeszéléséből megismerhetjük a két hajó tulajdonságait, illetve, a testvérhajó egyike, Gneisenau milyen balszerencsés avatáson ment keresztül. Majd amikor már együtt ülnek a legénység többi tagjával, Friedrich Fügner sorhajóhadnagy felvázolja előttünk a Juno hadműveletet. Nem kevés viszontagságon kellett keresztülmennie a hajóknak és azok legénységeinek. 

" A bombák erejétől betörtek az ablakok, a szétrepülő forgácsok, üvegszilánkok nem nézték kit érnek. Giessler meglepő lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, amikor a közelükben fetrengő sebesült altisztet az asztal alá húzta. "

Több évbe is betekintést enged az írónő, illetve képet kapunk a Bismarck és Prinz Eugen hajók pályafutásáról. A RAF támadásai során megsérült Gneisenau-ról. Lothar von Arnauld de la Periére tengernagy repülőgép szerencsétlenségéről, aki Párizs közelében lezuhant és többedmagával meghalt. Az 1941-es év nem volt szerencsés szinte egyik hajónak sem. Folyamatos légitámadások kereszttüzét kellett kiállniuk, és nem csak nekik, hanem a legénységnek is. A RAF folyamatos támadásai során rengeteg ember vesztette életét, illetve állandó volt a hajók sérülése. Már csak abban reménykednek, hogy Berlinbe valaki kitalálja, hogy vigyék őket haza.

1942 januárjában a mérnököknek sikerült a lehetetlen: előkészítették a három hajót, hogy február 11.-én elindulhassanak, csakhogy ezen az estén sem ment minden gördülékenyen.

1943-as év januárjában járunk, a testvérhajók : Scharnhorst és a Gneisenau történetét követhetjük nyomon. 1942-ben a két hajót és a Prinz Eugen-t, Hitler visszarendeli Franciaországból Németországba. Nem egyszerű helyzetbe kerül a három hajó, hisz ezt az utat, a La Manche csatornán keresztül kell megtenniük, a küldetés pedig a Cerberus fedőnevet kapta. Hitlert próbálták jobb belátásra bírni, hogy a Dánia szoroson való átkelés biztonságosabb, azonban Hitler ragaszkodott a saját elképzeléséhez, még akkor is, ha ez a művelet, Scharnhorst és a Gneisenau számára végzetes lehet.

" - Rossz hírek. Idő, tizenhat óra egy perc: Magányos bombázó támadja a Scharnhorstot, bombák robbannak a hajó mögött nyolcvan- száz méterre. "

A Cerberus hadművelet már az az első pillanatoktól fogva sok "kellemetlenséget" ( hogy finoman fogalmazzak ) okozott. Olyan köd lepte el a hajózási utat, hogy szinte semmit sem lehetett látni. A Prinz Eugen és a Scharnhorst is megjárta a "hadak útját" és a későbbiekben nem volt ez alól kivétel a Gneisenau sem. Britek, aknakeresők, légvédelmi támadások. Folyamatos a harc és az időjárás sem kedvez a legénységnek.

" Elhozta számukra a tüzet, égzengést és vakító fényeket, hogy aztán végső, fagyos sötétséget borítson rájuk szemfedő gyanánt. "

Szívszorító és egyben drámai hangulatot teremtett Izolde Johannsen. Tökéletes részletességgel ábrázolja a másik oldalt, azt amit nekünk az iskolában nem tanítottak és nem olvastunk róla. Ahogy mondani szokás: minden éremnek két oldala van amit meg kell ismernünk ahhoz, hogy egy teljes képet alkothassunk.

Fülszöveg: