Legújabb interjúnk egy fiatal, kedves írónővel készült. Hogyha eddig nem jöttetek volna rá, akkor elárulom kiről is beszélek.. Kun Miáról. Az írónőnek köszönhetően lehetőségem volt olvasni a regényét, melyről csupa pozitív dolgokat tudok írni. Egy olyan művet ismerhettem meg, ami rabul ejtett, szórakoztatót és közben tanított is.
Hogy hogyan is vélekedtem róla az ajánlómban az itt megtalálható.

,, Egy olyan világba kalauzol, ahol öröm lenni és ahol egyszerűen jól érzi magát az ember. 
Megmutatja nekünk egy fiatal lány döntésképtelenségét egy olyan dologgal kapcsolatban, ami az egész életére hatással van. Ismét láthatjuk az emberi kegyetlenséget, hogy mennyire egyszerű beletaposni más lelkébe és emelt fővel arrébb lépni onnan. " ( részlet az ajánlóból)

,, Az embereket nem tudod megvédeni a saját hibáiktól, sem a saját döntéseiktől. Egyszerűen csak hagynod kell, hogy megtegyék, hogy összetörjenek, és rájöjjenek, mit műveltek. Mert ameddig ők nem értik meg, hol hibáztak, újra és újra el fogják követni ugyanazokat a hibákat, míg végül egy életre megjegyzik a leckét.” (idézet A pillangó útja c. regényből)

Miának szeretném megköszönni, hogy elfogadta a kérésemet és részt vesz a blogunkkal egy interjún. Igyekeztem ideális kérdéseket feltenni mind az írói, mind az olvasói szempontból.
Remélem ti is fele annyira fogjátok élvezni, mint ahogy én tettem a bejegyzés szerkesztése közben.

—  ♥  —  ♥  –  —  ♥  —  ♥  –  —  ♥  —  ♥  –  —  ♥  —  ♥  –  —  ♥  —  ♥  –  —  ♥  —  ♥  –  —  ♥  —  ♥  – 

♦ Mit lehet rólad tudni, mint Kun Miáról? Mivel foglalkozol, mit csinálsz szabadidődben?
¤ Budapesten nőttem fel, majd Dubrovnikban jártam egyetemre és jelenleg Londonban élek. Ebből kifolyólag nagyon szeretek utazni és új kultúrákat megismerni. Szabadidőmben szeretek írni, olvasni vagy Netflixet nézni, nem utolsó sorban pedig imádok táncolni. Főleg a balett áll hozzám nagyon közel. Emellett pedig imádok a kutyusommal játszani.

♦ Miért döntöttél úgy, hogy kiadatod a könyved? Minek a hatására írtad meg?
¤ Régi álmom volt, hogy legyen egy kiadott könyvem, de erre mindig úgy gondoltam, mint valamire, ami soha nem fog megtörténni. Az egyetemi éveim alatt nagyon sok újfajta tapasztalatot szereztem és az anyukám ajánlására ezeket egy történet formájában próbáltam meg feldolgozni. Így született meg a regény.

♦ Mennyire hasonlít rád A pillangó útjának főszereplője? Kat személyiségében van belőled egy kisebb-nagyobb darabka?
¤ Kat személyisége sajnos vagy nem sajnos több szempontból is hasonlít az enyémre. Mivel a regényt a saját tapasztalataimra építettem ezért egy olyan karaktert szerettem volna alkotni, aki hasonló, mint én, hogy a változások végbe mehessenek rajta. Természetesen, nem 100%-os a hasonlóság, de aki jól ismer engem felismerheti egy-két főbb jellemvonásomat a karakteremben.

♦ Miért gondoltad ezt a címet a művednek? Szerinted a lány fejlődése, felnövése leginkább egy ’pillangóhoz’ hasonlítható?
¤ Igazából nagyon sok időbe telt a cím kitalálása. Van egy teljes word dokumentumom tele címekkel, amiket adni akartam neki, de egyik sem illett oda teljesen. Aztán írás közben, amikor egy metafora után kutattam eszembe jutott a pillangó és annak a változása. Úgy gondolom az állat változása, ahogyan a hernyóból először báb lesz, majd végül pillangó és Kat felnövése hasonló ütemben vannak és hasonló részletekre vannak bontva. Nem utolsó sorban pedig a pillangó egy olyan jelző is, amit gyakran használnak balett-táncosokra így amiatt is odaillik.

♦ Melyik számodra a legkedvesebb rész/részlet a könyvedből?
¤ Bármelyik részlet, amiben Kat és Alex együtt vannak. Egyszerűen imádtam őket együtt. Vagy bármelyik tánc jelenet, azokat nagyon szerettem megírni. De ha választanom kéne egyet akkor talán a tükrös rész lenne az, amikor a táncteremben a tükör előtt beszélgetnek. Az volt az egyik kedvenc jelentem, amikor írtam.

♦ Milyen érzés volt részt venni, dedikálni a Könyvhéten? Milyen élményekkel gazdagodtál?
¤ Csodálatos volt, álmomban sem hittem volna, hogy lesz egy ilyen élményem és nagyon élveztem. Annyira jó érzés volt látni, hogy annyi ember ott volt és mind támogattak, főleg hogy még a családom és a barátaim is eljöttek. Nagyon örültem minden egyes embernek és hihetetlen volt látni az emberek kezei között a könyvemet, meg azt, hogy az én karaktereimről beszéltek. Egyszerűen hihetetlen volt és nagyon szívet melengető. Szinte még egész másnap levakarhatatlan volt a mosolyom.

♦ Milyen véleményeket kaptál vissza az olvasóktól? Szerinted egy esetleges negatívabb kritikát építőjellegűként tudnál kezelni, vagy inkább egyfajta sértésnek vennéd?
¤ Egyelőre nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, aminek nagyon örültem. Hihetetlen érzés, hogy az embereknek tetszik a könyvem és szívesen olvassák. Természetesen a pozitív visszajelzések mellé kaptam építő jellegű kritikákat, amiket majd mindenképpen hasznosítani szeretnék a jövőben, mivel tudom, hogy még van hova fejlődnöm és szeretnék is.

,, A mai világban, ahol mindenki egyforma, te más vagy, és nagy bátorság kell ahhoz, hogy kitűnj a többiek közül. Pont ez tesz téged vonzóvá. A többi lány ezt nem érti meg, és el akarják érni, hogy ne legyél ennyire különleges és más, de legfőképpen ne legyél vonzó mások szemében. Mindaddig, míg nem jössz rá, mennyit is érsz igazából, ők sikerrel fognak járni. Az emberek gonoszak, Kat. Néha csak azért bántanak, hogy nekik jobb legyen. Nem kell nekik semmilyen ok vagy kifogás, egyszerűen csak azért teszik, hogy jobbnak érezzék magukat nálad, és belül jobb legyen nekik.”

♦ Szeretsz olvasni? Melyik a kedvenc íród, könyved?
¤ Imádok olvasni, az az egyik kedvenc időtöltésem. Két olyan író van, akiktől mindent elolvasok a könyv hátuljának elolvasása nélkül is, ezek pedig Colleen Hoover és Sarah Dessen. Nagyon szeretem a regényeiket, főleg mert a romantikus szál mellett mindegyik könyvük fontos üzenetet hordoz magában és szeretem azt, ha egy könyvnek van mondanivalója és tanít nekünk valamit, nem csak szórakoztat.

♦ Nem gondoltál arra, hogy nem a saját neveden jelentetted meg a könyved? Hogyha álnevet vettél volna fel, akkor van elképzelésed arról mi lett volna az?
¤ Igazából, miután megkaptam az értesítést, hogy megnyertem a KönyvGuru ifjúsági pályázatát, még annyira hihetetlen volt mindaz, hogy bele sem gondoltam, hogy álnéven adjam ki.
Később, ahogyan egyre közelebb került a könyv kiadásának a dátuma, bevallom elgondolkodtam azon, hogy talán nem a saját nevemen kéne kiadnom, de akkor már késő volt. Mivel ez volt az első könyvem kicsit féltem tőle, hogy mit fognak az emberek szólni, meg hogyan fognak reagálni, főleg a hozzám közel álló emberek, meg azok, akik ismernek.
Szerintem nagyon sok bátorság kell ahhoz, hogy az ember a saját nevén jelentesse meg a könyvét.

♦ Szerinted egy író a műveiben mindenképpen saját élményeket, érzéseket, gondolatokat használ fel? Te esetleg gondoltál arra, hogy nem egy hozzád közel álló témáról írsz?
¤ Mivel ez az első könyvem, szerettem volna olyan témáról írni, amiről egyrészt sokat tudok, másrészről pedig közel áll hozzám és szeretem. Úgy gondolom olyankor sokkal könnyebb az alkotás, és így a saját személyes tapasztalataimat is tudtam hasznosítani.
A jövőben majd szeretnék olyan témával kapcsolatban is írni, amiről nem tudok annyit, mert így írás közben én is tudok tanulni, és mert szeretem a kihívásokat is.

♦ Olvasás közben személy szerint nem egy-két szinte már bölcsességet találtam a történetben. Ez esetleg szándékosan került bele, vagy csak írtad ami jött belőled?
¤ A bölcsességek többsége csak úgy kijött írás közben, mivel, mint mondtam sok benne a személyes tapasztalat, így úgy gondolom, hogy egy-két olyan okosság, amit én hallottam, amikor keresztül mentem hasonló dolgokon írás közben nyert végleg értelmet és akkor tudtam pontosan mire is gondoltak az emberek, amikor ezt mondták nekem. Úgy is mondhatjuk, hogy Kattel együtt én is felnőttem írás közben.

♦ Számodra a cím kiválasztása vagy a fülszöveg megírása volt nehezebb feladat? Milyen érzések vezéreltek miközben megalkottad mindezt?
¤ Mindenképpen a cím választása volt számomra a nehezebb, mert szerettem volna egy olyat választani, ami megragadja az embereket. Én általában először a címet meg a borítót nézek meg egy könyvön és csak utána fordítom meg. Éppen ezért volt annyira nehéz a cím mellett dönteni, és remélem jól sikerült a választás.

♦ Kit/Mit tudnál ajánlani elolvasni az olvasóidnak? Esetleg üzennél nekik valamit?
¤ Mindenképpen Sarah Dessent és Colleen Hoovert, akik az én személyes kedvenceim is. De szerintem mindenkinek azt kéne olvasnia, ami leköti és amit szeret, mert az olvasásnak a célja, hogy örömet okozzon. És tudom, hogy vannak olyan pillanatok az életben, amikor még olvasni sincs kedvünk, mert minden összejött és minden rossz, de pont olyankor a könyv az egyik legjobb menedék.

♦ Dolgozol most valamin? Tervezed egy újabb műved megjelenését? Netalántán egyfajta kép kirajzolódott benned ezzel kapcsolatban?
¤ Dolgozni mindig dolgozok, szeretek írni és soha nem hagytam abba az írást. Ez a regény sem regénynek indult, csak egy írásnak, szóval majd meglátjuk mi lesz az új írásom sorsa és mi lesz belőle.
Egyelőre nincs semmi konkrét tervem új kiadással kapcsolatban, szeretném, ha A pillangó útja kerülne előbb minnél több olvasó kezébe, aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő.

♦ A könyvből idéznél nekünk egy részt, ami szerinted a legtöbbet adja az olvasóknak, vagy akár neked?
¤ Az természetesen a kedvenc részem lesz a könyvből J

„– Kit látsz a tükörben? – kérdezte Kat a barátjára pillantva. – Mondd el nekem.
Alex beletúrt kócos hajába, és rábámult a farmert és pulcsit viselő sportcipős fiúra. Már rég nem az a melegítős kisfiú volt, akit régen szokott látni. Most már egy férfi nézett vissza rá. Egy rendes felnőtt.
– Egy fiút, aki felnőtt, és rájött, hogy az, ami eddig az élete volt, már nem létfontosságú. Aki tudja, hogy létezik egy világ a balett-ter- men és a színpadon kívül. Valakit, aki mindent látni akar a világból, aki kíváncsi, és aki nem akar több időt pocsékolni olyan dolgokra, amik nem teszik igazán boldoggá. Ez a fiú, férfi, csak élvezni akar- ja az életét. – Kat halványan elmosolyodott. – És egy lányt is, aki szenved, mert még nem nőtt fel teljesen, és nem tudja, hogyan bir- kózzon meg azzal a hatalmas és csúnya világgal odakinn. Egy lányt, aki elveszett, és már saját magát sem találja, mert mindenkinek meg akar felelni, pedig az lehetetlen. Soha nem fog mindenki szeretni, de ha te elfogadod magad, és szereted azt, aki vagy, akkor nem is fognak érdekelni a többiek. De ahhoz először magaddal kell őszin- tének lenned. Mert ha még te sem barátkoztál meg önmagaddal, és még saját magad elől is rejtegeted, ki is vagy valójában, akkor má- sok sem fognak tudni elfogadni és megkedvelni.
– Most rólam beszélsz, nem a tükörben lévő lányról – morogta Kat csöndesen. A barátja átkarolta, de közben a tükörképüket figyel- te. Eljött az idő. Eldöntötte, hogy elmondja neki. – Egy és ugyanaz a személy. Ha rád nézek, még mindig látom azt a kislányt, aki vol- tál. A cuki rózsaszín dresszedben.

Katherine könnyes szemekkel felnevetett. Alex szíve összeszo- rult, és úgy érezte, képtelen lenne még egy súlyt a lányra zúdítani. Nem teheti meg ezt vele. Várnia kell még.
– Már nem vagyok az a kislány,... de még felnőtt sem vagyok. Ez a köztes valami... kiborító – törölte le a kibuggyanó könnyeit.
– Gondolj arra, hogy a szép pillangó először hernyó volt. De mi- előtt az a kis hernyó pillangóvá válhatott volna, be kellett bábozód- nia. Mozdulatlanul, tehetetlenül és védetlenül egyhelyben kellett lennie nagyon sokáig. Semmi nem garantálta, hogy tényleg pillan- gó lesz belőle. Volt, hogy hónapokig maradt úgy, mielőtt kikelhe- tett volna, és csodaszép pillangóvá változott.
Kat halványan elmosolyodott. – Talán te már nem vagy hernyó, de még pillangó sem, hanem a metamorfózis közepén rekedt hernyó. Neked egy kicsivel több idő kell, míg kikelsz, de az a nap is el fog jönni.
– Már nagyon szeretnék pillangó lenni.
– Légy türelmes. Egy nap fel fogsz ébredni, és minden más lesz. Te is más leszel. Tudni fogod, ha eljön az a nap. Addig pedig csak lélegezz és bízz magadban. Ha te nem hiszel magadban, Kat, ak- kor semmi nem fog összejönni, mert mindent te irányítasz. Ez a te életed. Pár hete azt mondtad nekem, tegyem azt, ami boldog- gá tesz, hogy vállaljak felelősséget azért, amit gondolok és akarok. Most ugyanezt mondom neked. Ne add fel! Soha ne adj fel semmit!”

A könyv megvásárolható itt: --> A pillangó útja 

Köszönöm a figyelmet!
Csak ajánlani tudom Mia könyvét, vegyétek a kezetekbe és merüljetek el Kat világába. Éljétek át vele ezt a kis időt, szerezzetek bölcsességeket és gondolkodjatok el mindazon amit olvastatok!