E. Lockhart: Szemfényvesztés

Ajánló:

Egy igazán fordulatos és félelmetes pszichológiai thrillerrel találtam magam szemben E. Lockhart regénye által. Nem egyszerű olvasmány, már csak azért sem, mert a történet maga visszafelé zajlik, így kell a folyamatos odafigyelés, az apró dolgok megjegyzése, hogy követni tudjuk az eseményeket. És ez volt a könyv egyik ínyencsége is. Mindamellett, hogy kíváncsivá tett a főszereplő élete, a tettei miértjei, érdekes volt, fokozatosan megtudni ezeket visszafelé haladva, és ez cseppet sem rontott az élményen, sőt kifejezetten izgalmassá tette.

Történet:

Főszereplőnk Jule életét olvashatjuk, aki már kislány korában elveszítette szüleit, és egy olyan nő talált rá, aki kiképezte a túlélésre. Jule tényleg igazi túlélő, könnyen tanul, gyorsan alkalmazkodik, és tökéletes a reakcióképessége. Az élete csupa akció, muszáj menekülnie, és néha olyan dolgokat megtennie, amit már nem akar. Legjobb barátnője Imogen öngyilkos lett, és rettenetesen hiányzik a lánynak, ahogy Paolo is, a fiú, akibe talán életében először szerelmes lett. De nem nézhet hátra, nem teheti meg, hogy megmutassa valódi kilétét, muszáj mennie, és minden alkalommal egy új személyazonosságot felvennie. De vajon ez mind igaz? Vagy csak szemfényvesztés?

" - Van két sebhely a felkaromon - mondta Immie. Már megvoltak, amikor New Yorkba kerültem. Amióta az eszemet tudom mindig ott voltak. Soha eszembe se jutott megkérdezni, de az egyetemen azt mondta a nővér, hogy égési hegek. Valószínű cigarettától. Jule nem tudta, mit mondjon. Helyre akarta tenni a világot az icipici Immie körül...."

Imogen történetünk másik főszereplője, aki szintén elvesztette szüleit, egy gazdag család fogadja örökbe, mikor rájön erre, elindul megkeresni önmagát, igazából csak bolyong a világban, megteheti, hisz sok pénze van, de mégis úgy érzi sehol és senkivel sem tud boldog lenni. Egyedül Jule-ba bízik meg, akivel annak idején egy iskolában jártak, és újra egymás mellé sodorta őket a sors. De boldogtalan, nem találja a helyét, és ezt nagyon sokszor elmondja Jule-nak, aki minden alkalommal a lány mellé áll, és segít neki ahol csak tud. Imogen nem bírja tovább, egy búcsúlevelet hagy maga után és leveti magát a hídról. Forest a lány barátja képtelen beletörődni ebbe, holott nem egyszer, nem kétszer alázta már meg őt is Imogen, mégis keresi a megoldást. De talán itt is hihetünk az olvasottaknak? Vagy átverés az egész? Mi az igazság? Mi motiválja a lányokat a tetteikre?

" - Tátott szájjal feküdt - mesélte Jule. - Szivárgott a vér az orrából. Úgy nézett ki, mint aki meghalt. És nem kelt föl. Körülnéztem az utcán. Késő volt már. Egyetlen udvari lámpa sem égett. Nem tudtam eldönteni, hogy meghalt-e. Összeszedtem a poharamat meg a cipőmet, és hazamentem. "

Ha olvasod ezt a könyvet, márpedig egy igazi pszichothriller rajongónak csak ajánlani tudom, fogadd el, hogy senkiben sem bízhatsz igazán, amit látsz, amit olvasol, amit érzel, az lehet, hogy mind csak szemfényvesztés, és bárki lehet aki az orrodnál fogva vezet.

e-lockhart-szemfenyvesztes