Ajánló:

Ez egy kisebb szösszeneteket tartalmazó könyvecske. Számomra a borítója különleges, mert annyira egyszerű és mégis mutatós. Olvasás közben felfedeztem azt a részt, amelyből ki lett emelve a fülszöveg, ez is különleges szerintem. Egyszóval ez a könyv egy igazi meglepetés. Nekem az volt leginkább a megdöbbentő, hogy ez egy igazi érzelembomba. Végig visz olyan érzéseken, amelyek mindennapiak számunkra és mégis akkora hatással van ránk, hogy a szavunk is eláll. Engem leginkább ez fogott meg benne, hogy annyira semmiségnek tűnik az egész mégis akkora energia és érzelemskála van benne, amit ritkán tapasztalok. 

,, Gyönyör és kín. A kedvencem.” Megismerhetünk egy lányt, aki szerelmes lesz egy srácba. Kezdetben tanúi lehetünk a fájdalomnak és a csalódásnak, amit érez, amiért elvesztette azt a fiút, akit igazán meg sem kaphatott. Több részen keresztül átérezhetjük ezeket az emóciókat, és annyira valóságos szavakat olvashattunk, mely tényleg azt érezteti velünk, hogy ez nekünk is fáj. A későbbiekben látjuk a gyötrődést, amit azért érez, mert nem tudja, hogy a srácnak miért nem kell. Azért is, mert egyfolytában csak róla tudna beszélni és beszél is róla, néha mosollyal az arcán. Éjszaka is vele van, az álmaimban. ,, Késeket forgattok. Túl sokat érzek. Túl sok felelősséget akarok vállalni. Olyan nehéz már a vállam és a szívem. Miért nem lehet örök a szeretet? Miért lépünk át mindenen oly könnyedén? És én miért nem feledek? Miért van, hogyha egyszer megszeretek valakit az úgy is marad? Olyan akarok lenni, mint a többi ember. Vakon menni, mint a bárányok.” Majd előjön az az állapot is, amikor ellöki magától az érzéseit. Azt hangoztatja nem kell neki, már nem akarja szeretni, már nem akar a rabja lenni. Elmeséli nekünk azt, hogy hol látta először, hogyan találkoztak ismét. ,, Már tudom, hogyan éljek Nélküled. Nem hívlak már sírva részegen, nem kérlek, hogy magyarázd el, miért nem beszélgethetek veled. Hogy miért hagytad, hogy a lelkem az öledbe zuhanjon, ha aztán ellökted.” Nekem az a véleményem a könyvről, hogy hiába tűnik egy laza, könnyed több részes történetnek igazából pedig nem az. Végig vezet minket azon, hogy igazából milyen a szerelem. Milyen érzés az, amikor nem szeretnek viszont. Milyen érzés az, amikor összetöri egy srác a szívünket és hogyan tudunk felkelni a padlóról, amikor darabokban heverünk. Hogyan jutunk el a szeretem, ő a mindenem világnézetből a nem is érdekel már, majd sajnálni fogja ha nem kellek stádiumig.

Fülszöveg:

Senki sem szólt, hogy ilyen lesz. Hogy olyan lassan leszek felnőtt, hogy nem lesz időm észrevenni. Nem mondták, hogy lesz, aki nyomtalanul eltűnik, és emléke örök lesz. Senki nem figyelmeztet, hogy a hiány nem elmúlik, csak csendesül. Nem tanította meg senki, hogy van amit el kell engedni. Hogy van, amikor nincs választás, el kell fogadni az élet lépéseit. Hogy van,amikor nincs jó vagy rossz döntés, csak egy kijelölt út. Nem mondták, hogy az élet nem vár, nem kérdezi készen állsz-e? Csak magával visz és rájössz, hogy kész vagy. Erős vagy. Az élet tudja, hová visz; oda ahol lenned kell. ,, Minden elmúlik egyszer. Az Ólomfelhő erről szól. Azoknak, akik szeretnek. Akik vesztettek már el valakit és még sem adták fel. Nektek, akik hisztek az életben és a hitetleneknek. Érzéseket szeretnék adni. Nem azt szeretném, hogy megéld a történetem. A saját világod fogod látni, a saját szerelmed, a benned lévő fájdalmat és változást. Azt ahogyan tovább lépünk: a semmiből a mindeneken túlra. " Ez a pár sor az írónő oldalán található! És igaza van, mert nagyon sokszor a könyvben levő emóciókat a sajátjaimmal párosítottam. Azzal akit én szerettem, de ő nem szeretett viszont. Azzal, aki nekem okozott fájdalmat és darabokra törte a szívemet. Csoda ez a könyv, nagy tisztelet számomra, hogy olvashattam és átérezhettem! Kiadó: Colorcom Oldalak száma: 96 Borító: PUHATÁBLÁS