Hat olyan könyvet hoztunk Nektek, amivel garantáltan nem nyúlhattok félre, ha egy kis borzongásra, egy kis misztikumra, egy kis thrillere, és egy kis krimire vágytok! Csemegézzetek :)

1, Győrffy-Kiss József – Cure John :A fekete esernyős férfi

Hű! Azt hiszem így indítanék! Sok mindenre számítottam ettől a könyvtől, de amit kaptam, arra nem! Vártam egy olyan témát, ami majd tele lesz horror, és misztikus töltéssel, mint a megszokott könyvek! Helyette kaptam egy olyan olvasmányt, ami sok dolgon elgondolkodtatott, és megdöbbentett. Hogy ebből a könyvből lehet-e tanulni?

Bátran merem azt mondani, hogy igen. Megtanulhatjuk, mi az emberi jóság, az önzetlenség, megtanulhatjuk, hogyan becsüljük azt a helyet, a Földet, ahol élünk. És ami elgondolkodtatott, hogy mennyire pusztítjuk saját magunk azt, ami ténylegesen nem a miénk, és nem tudjuk értékelni ezt a kincset! Nem, nem egy romantikával teletűzdelt könyvet olvastam, ennél ez sokkal több volt!

Ha elolvasod, kapsz egy misztikus történetet, egy kis thrillerel,és egy pici romantikával megfűszerezve, de azt hiszem ez a könyv nem konkrétan erről szólt, nekem legalábbis nem! Érdekes módon a földönkívüli lények mondandója volt számomra, ami nagyon is szimpatikus volt, ami ráébresztett, hogy mit művelünk mi emberek, és ezen a hatalmas bolygón alig van már jóság!

Sokat gondolkodtam, hogyan is vezessem fel magát a történetet, de nagyon nehéz. Pontosan azért, mert nem a történet része fogott meg, hanem a köré csavart “köpeny” ragadott magával! Maga a cselekmény lassan épül fel, mint ahogy a karakterek is fokozatosan épülnek, és teljesednek ki a szemünk előtt. Más könyvekben ez számomra bosszantó és zavaró, de A Fekete Esernyős Férfi-ben ez volt a legjobb, nem nézegettem az oldal számot, hogy na már elolvastam xy oldalt, és még semmi nem történt, itt egyszerűen olvasatta magát az egész. Mindig is szkeptikus voltam és vagyok, ha olyan könyvet kell olvasnom, ami Magyarországon játszódik, most is így indultam neki, de valahogy cseppet sem estem ki komfortzónámból. Nem voltak felesleges kivetülések.

A karakterek szerethetőek, és szimpatikusak voltak. Talán Szofi karaktere volt az, akit csak a legvégén tudtam megkedvelni, hiába volt egy aranyos lány, a végére ért meg arra, hogy a szívembe zárjam. Marcell egy tipikus nőcsábász, aki szerelmes a lányba, mégsem mondja el neki, mert fél a jövőtől, fél a következményektől, és legfőképpen attól, hogy elveszíti Szofit, ha mindezt elárulja neki. Hisz a lány jól ismeri, tudja, hogy soha nem tud megmaradni egy nő mellett. Közösen kezdenek el nyomozni egy nagyon furcsa jelenség miatt, ami meghatározza a jövőjüket, és egy olyan világba cseppenek amire álmaikban se gondoltak. A könyv felénél jön képbe a Fekete esernyős férfi, aki számomra a legkedvesebb karakter volt. Igazi egyéniség minden téren.
Az abszolút megható, és kedvenc részem pedig az epilógus volt! Hogy miért? Olvassátok el és ti is így fogjátok gondolni!

2, Riley Sager: Három ​lány

És ekkor betoppan Sam a harmadik túlélő lány, aki annak idején egy őrült kezei közül menekült meg, aki több emberrel brutálisan végzett.  Quincy élete fenekestül felbolydul. Sam segíteni akar neki, nem akarja, hogy úgy járjon, mint Lisa. Viszont a lánnyal valami nem stimmel, olyan helyzetekbe hozza Quincyt, amire nincs mentség, így viszont Sam előhozza a lányból azt az énjét, amit eddig Ő saját maga sem ismert, vagy nem akart tudni róla.

Összetett, izgalmas és fordulatos történettel állsz szembe, ha ez a könyv a kezedben van és olvasod! Látsz egy múltat, és látsz egy jelent, talán azt hiszed rájöttél mindenre. Sejtelmed sincs mekkorát tévedsz!

A történet egy magas intelligenciájú Asperger szindrómás fiú nyomozásáról szól, aki mindenáron tudni akarja, hogy mi történik a halál után. Aztán a könyv felénél, már teljesen más irányt vesz a nyomozás, miután rájön, hogy a halott akin a boncolást végezte nem természetes halállal halt meg.

A történet több szemszögből fut, elsősorban Patrick az Asperger szindrómás fiú gondolatai, de mellette édesanyja gyötrődését is figyelemmel kísérhetjük. És mindezek mellett ott van még a kórházi dolgozók mondanivalója is. Sok esetben elrontják a könyvet, ha sok szereplőt írnak bele, mert az ember belezavarodik, ez viszont nem az a mű! Tökéletesen átlátható, végig izgalmas, és folyamatos a feszültség!

Faltam az oldalakat! Egyszerűen képtelen voltam letenni! Ez a könyv tényleg “a történetszövés magasiskolája”! Ledöbbentett, sokkolt, és fogvatartott!

4, Egy Szót Se Szólj

,, A zsebemből előhúzok egy doboz gyufát, amelyet az imént vettem el a kandallópárkányról, és a ruhákból nemsokára már csak egy kupac füstölgő hamu marad. Épp úgy néznek ki, mint amilyennek én érzem magam, kiégettnek, összeaszottnak, súlytalannak és jelentéktelennek. "

Most egy újabb könyvnek az élményét szeretném megosztani veletek, mely Rena Olsentől az Egy szót se szólj! című pszichológiai thriller. Ez a könyv a 21. század kiadó gondozásában jelent meg, melyet nagyon is köszönhetünk nekik.

A könyv egy elég nehéz, kissé ijesztő és az emberre hatással levő témát vagy inkább témákat dolgozz fel. Engem személy szerint megérintett az egész könyv és miután elolvastam más sem járt a fejemben, csak ez a történet és az események sorozata, mely a könyvben szerepel.

Szerintem méltán viseli a könyv a thriller műfajt, az, hogy ráadásul pszichológiai is az pedig egy teljes tulajdonsága ennek a könyvnek, hiszen teljes érzelemvihart indít el az olvasóban.

A történet főszereplője Clara, akinek az életét múltbeli és jelenbeli szálról is látjuk és folyamatosan követhetjük váltakozó idősíkon, hogy mi történik most és mi történt azelőtt.
Igazából nehéz úgy írnom erről a műről, hogy spoilermentes legyen, mert még mindig a hatása alatt vagyok és szívem szerint leírnék magamból mindent, ami ennek a könyvnek a kapcsán megfogalmazódott bennem.
Ezt a lányt elrabolják kiskorában és egy nem mindennapi életben él, illetve nem egy mindennapi életre tanítják. Számomra ijesztő volt az, hogy egy embert még ha egy kislányt is ez esetben, de mennyire lehet befolyásolni és a külső világra való tekintés nélkül, mennyire félre lehet nevelni és mennyire másfajta viselkedést lehet tanítani neki.
Ahogy a bíróság dönt, szerintem az teljesen jogos és én azt is vélem igazságosnak, hiszen ez egy nem mindennapi esetet dolgoz fel.. Borzasztó, hogy az emberek mennyire tudnak parancsolgatók lenni mások felett és mennyire tudják bántani a másikat, még ha tudtán kívül is.

Számomra megindító egy könyv és bevallom nem számítottam ennyire jóra, valahogy sokkal gyengébbre. Régebben nagyon imádtam ezt a műfajt, de sok olyan könyvet olvastam, ami egyszerűen hiába ebbe címezték nem is ide tartozott vagy pedig annyira gyenge volt, hogy hamarabb elment volna egy vígjátéknak.. Igazából szavalhatnék erről a könyvről több ezer sort mert valóban nagy hatással volt rám, de azt hiszem jobb ha nem lővöm le a dolgokat a könyv jövőbeli olvasói előtt, viszont mindenképp ajánlani tudom!

Mikor elkezdtem olvasni annyira nem is ragadta meg a figyelmem, de ahogy egyre mélyebbre merültem a könyvbe annál inkább érdekelt és annál inkább magához láncolt. A végére már faltam az oldalakat, nem is néztem hol járok, mert annyira érdekelt mi lesz a lánnyal és hogyan fog végződni az élete ezen szakasza, hogy azt megfogalmazni sem tudom.

Picit nekem ez a könyv is bizonyította azt, hogy igen a szerelem vak, de mégis a magunk módján megeshet, hogy az életünknél is jobban szeretünk valakit, hiába a másik fél így látta. Szerintem a könyvben szereplő fiú tényleg szerette a lányt, még ha hazudott is neki és nem mondott igazat az élet egyes óriási dolgairól.

A könyv egyfajta bizonyíték arra, hogy mennyire mérgezett világban élünk és az ember mennyi mindenre képes, ráadásul rossz dolgokra. Nem tudom, hogy az ilyen ember, hogy tud a lelkiismeretével együtt élni, de mindegyik megérdemelte a büntetést egytől egyig!

A könyvet csak ajánlom mindenkinek aki nem olvasta és ha esetleg megosztanátok velem mit gondoltok róla vagy hogyan vélekedtek a könyvről, milyen érzés volt olvasni, akkor természetesen spoiler nélkül szívesen olvasnám ezeket kommentben! Vállalom a felelősséget arra az esetre, ha valakinek nem tetszik a könyv, de ezt bevallom elképzelni sem tudom!

5, Joe Hill : Spóra

Negatív jelző összesen egy van: túl rövid volt

Közel 1000 oldal tökéletes olvasmány. Olvastam már nem egy, nem kettő, több száz oldalas könyvet, de olyat még nagyon keveset, ahol ezer oldalon keresztül nincs egyetlen egy unalmas rész sem! Mindig is sejtettem, hogy Stephen King nem egészen normális, és ezt teljes mértékben pozitívan értelmezhető, de annak rettentően örülök, hogy a fia, Joe Hill is örökölte ezt az “elmebajt”! Tökéletesen mutatja be, hogy milyen is lenne az emberiség, ha bármilyen katasztrófa a világvégét hozná! A könyv olvasása közben sokszor eszembe jutott Abraham Lincoln idézete: “ adj hatalmat egy ember kezébe és meglátod az igazi jellemét”! Nos én azt hiszem, ha valaha is történne velünk valami, sosem szeretnék közösségbe tartozni. Hűen mutatja, hogy milyen a társadalmi morál, ha veszélybe érzik magukat az emberek! Joe Hill nem fukarkodik a szavakkal, mégis finoman és érthetően adagolja az információt, nem fukarkodik a humorral, se az érzelmekkel, mégsem megy át csöpögős limonádévá! Hát igen, van olyan ember aki tud írni 1000 oldal erotikamentes könyvet! Nálam ez plusz pont!

Már a könyv elején, illetve a fülszövegből kiderül, hogy egy bizonyos fertőzésről a Spóra terjedéséről és annak fertőzöttjeiről szól a történet! Ennek a gombának a szerepe, hogy az emberek egész testén aranyozott pikkelyszerű tetoválások jelennek meg, ami miután eléri az agyat, egyszerűen lángra lobbantja a fertőzöttet. Ez tarthat akár hónapokig, vagy csak hetekig.

Főszereplőnőnk Harper, ápolónő, aki egy közkórházban segít a beteg embereken hónapokon át, egy “szkafanderbe” öltözve, és rengeteg öngyulladást és halált kell végignéznie. Egy nap egy tűzoltó rohan be karján egy beteg és siket kisfiúval a karján, akinek a vakbele perforálódott, az egyetlen ember, aki hajlandó segíteni az Harper, a kisfiút megműtik, ezzel megmentve az életét, viszont a testén már elterjedt a sárkánypikkely. Ezáltal soha nem engedhetik ki a kórházból, viszont a kisfiú egyik napról a másikra eltűnik.

Harper egyetlen barátra lel a kórházban a szintén fertőzött Renée személyében, aki teljesen pozitívan áll a betegséghez a kis mentalevél cserepes virágával! Harper nagyon megszereti, és egy nap üresen találja az ágyát. Renée egyszerűen kisétált a kórházból, teljes fénybe úszva, hogy ne a kórházban gyúljon lángra. Az ápolónőt itt éri az első veszteség. Miután a következő napokban láncreakció szerűen elindul az öngyulladás, az egész kórház porig ég, a nővér pedig hazatér a férjéhez Jakobhoz. Idilli kis napokban él a házaspár, tervezgetnek a jövővel kapcsolatban, amikor egyik nap Harper rájön, hogy terhes, de ami a legnagyobb baj, hogy előjöttek az első sárkánypikkely tetoválások. Jakob teljesen bekattan, bár rajta még nincsenek jelek, mégis ahelyett, hogy a felesége mellé állna őt hibáztatja. Harper elküldi őt, hátha nem fertőzött. Aztán pár hét múlva megjelenik egy pisztollyal a kezében, hogy mindkettőjüket megölje, ugyanis szerinte rajta is már elkezdődtek a tünetek. Férj és feleség a betegségük előtt már megbeszélték, ha valaha is elkapják, akkor ők nem hajlandóak felgyulladni, inkább véget vetnek az életüknek egy csodásan eltöltött nap után. Viszont Harper terhes, és már nem akar meghalni, Jakob pedig kattant, aki megakar halni. És innen indul az igazi hajsza. A nővérnek sikerül elmenekülni, és egy táborban segítségre talál. Most már csak életben kell maradnia, hogy megszülhesse a babát. De semmi nem megy simán, az igazi történet még csak most kezdődik. Versenyfutás az idővel, küzdelem az életben maradásért! De vajon van miért küzdeni? Van ebből bármi kiút?

A karakterekről annyit írnék, hogy érdekes módon eleinte nem lopták be magukat a szívembe, kedveltem őket, de ennyi. Viszont a végére már minden egyes karaktert imádtam. Ez is azt mutatja, hogy Joe Hill milyen szofisztikáltan tudta nem csak a történetet, de a karaktereket is felépíteni.

Nagyon remélem, hogy az írótól még sok sok könyvet olvashatok életem során! Ennél fantasztikusabb és katartikusabb történetet ritkán olvas az ember.

6, Terry Hayes : Nevem Pilgrim

“A KÖNYV “ , ami minden embernek aki olvas, egyszer a kezébe kerül. A könyv, ami olvasás után a kedvenc lesz, a könyv, ami a legméltóbb helyet fogja elfoglalni a polcon, a könyv ami mellett, ha elmegy csodálattal fog ránézni és azt gondolja, hogy ezt soha nem fogja elfelejteni! Számomra ez, AZ A KÖNYV!

Olyan katartikus élmény volt minden oldala, ami biztos, hogy soha megy ki a fejemből! Az egyik legkomolyabb és legszínvonalasabb történetet olvashattam el! Csak és kizárólag pozitív jelzőkkel tudom illetni és kb órákat tudnék még beszélni erről a könyvről! Van az az érzés amikor egy történetnek minél előbb a végére akarsz érni, hogy megtudd mi az igazság, és van az amikor nem érdekel a vége, mert minden fejezete olyan izgalmas, hogy attól rettegsz ennek sajnos előbb utóbb vége lesz! Az utóbbi a Nevem Pilgrim!

Titkosszolgálat, háború, gyilkosság, terrorizmus, vallás, politika. Minden szerepel benne. Egy ilyen történetet megírni nem egyszerű, pláne úgy nem, hogy ne váljon unalmassá, triviálissá. Volt a kezemben nem egy, nem kettő, ami sajnos sok esetben tartalmazta azokat a jelzőket, mint unalmas, ezt minek kellett bele írni, ja igen azért, hogy így kapjunk még 100 oldalt feleslegesen. Na itt 740 oldalról beszélünk, ami nem egynapos “munka” , és egyszerűen nem találok benne hibát, minden oldal, minden mondat, minden szó a legtökéletesebben volt elhelyezve. Intenzív az elejétől a végéig.

Megismerhetünk számos országot, számos várost, ami gyönyörűen és sokszor brutálisan van jellemezve, és mégsem érződik belőle, hogy már elég, haladjunk a történettel! Olvasni akarod! Szerencsére nincsenek benne romantikus szálak, ami jellemző lenne egy krimire, szokásos klisék, hogyan mentsük meg a szerelmünket.
A történet főszereplője egy visszavonult ügynök, fedőnéven Pilgrim. Számos másik néven is ismertté válik a könyvben. Egy brutálisan meggyilkolt testet találnak egy savval teli kádban. Ben Bradley vezeti a nyomozást, és segítségül hívja Pilgrimet. Innen indul a történet, ezután számos időugrás következik, (itt meg kell jegyeznem, hogy ez abszolút nem zavaró, sőt, kifejezetten a történet előnyére szolgál) amiben megismerhetjük Ben és Pilgrim történetét, hogyan ismerték meg egymást. Hogyan lettek jó barátok. A titkosügynök múltja is szerepet kap ami által megtudhatjuk, hogy került a “rendszerbe”, miért vonult vissza, miket kellett megtennie, ezáltal némi betekintést nyújt számunkra egy ilyen rideg és kemény világba. A történet másik és elég fajsúlyos szereplője Szaracén, egy arab 15 éves fiú története. A kisfiú imádott apját nyilvánosan kivégezték, ezáltal a még gyermekben elindult a bosszú iránti vágy. A következő 20 évben háborúból háborúba ment, rengeteg fájdalom érte, ami miatt egyre jobban érezte, hogy Allah-nak terve van vele. Egy olyan csapást készül mérni Amerikára, ami teljes pusztulást hoz! És innen kezdődik a versenyfutás az idővel! Pilgrimnek vissza kell térnie, az idő kevés, a veszély hatalmas, a támadó ismeretlen, az ügynök pedig egyedül van!

Olyan érzelmi mélységekbe vezet el minket Tarry Hayes ebben a történetben, hogy sok esetben csak némán nézünk magunk elé.
Sokszor elgondolkodtam, hogy vajon egy valós történetet olvashattam, vagy egy fikciót, úgy gondolom ez nem teljes egészében egy kitaláció! De ezt már döntse el mindenki maga!
Az elmúlt évtized legjobb könyvét olvashattam!