Ajánlás:

Hű! Azt hiszem így indítanék! Sok mindenre számítottam ettől a könyvtől, de amit kaptam, arra nem! Vártam egy olyan témát, ami majd tele lesz horror, és misztikus töltéssel, mint a megszokott könyvek! Helyette kaptam egy olyan olvasmányt, ami sok dolgon elgondolkodtatott, és megdöbbentett. Hogy ebből a könyvből lehet-e tanulni? Bátran merem azt mondani, hogy igen. Megtanulhatjuk, mi az emberi jóság, az önzetlenség, megtanulhatjuk, hogyan becsüljük azt a helyet, a Földet, ahol élünk. És ami elgondolkodtatott, hogy mennyire pusztítjuk saját magunk azt, ami ténylegesen nem a miénk, és nem tudjuk értékelni ezt a kincset! Nem, nem egy romantikával teletűzdelt könyvet olvastam, ennél ez sokkal több volt!

Ha elolvasod, kapsz egy misztikus történetet, egy kis thrillerrel,és egy pici romantikával megfűszerezve, de azt hiszem ez a könyv nem konkrétan erről szólt, nekem legalábbis nem! Érdekes módon a földönkívüli lények mondandója volt számomra, ami nagyon is szimpatikus volt, ami ráébresztett, hogy mit művelünk mi emberek, és ezen a hatalmas bolygón alig van már jóság! Sokat gondolkodtam, hogyan is vezessem fel magát a történetet, de nagyon nehéz. Pontosan azért, mert nem a történet része fogott meg, hanem a köré csavart “köpeny” ragadott magával! Maga a cselekmény lassan épül fel, mint ahogy a karakterek is fokozatosan épülnek, és teljesednek ki a szemünk előtt. Más könyvekben ez számomra bosszantó és zavaró, de A Fekete Esernyős Férfiben ez volt a legjobb, nem nézegettem az oldal számot, hogy na már elolvastam xy oldalt, és még semmi nem történt, itt egyszerűen olvastatta magát az egész. Mindig is szkeptikus voltam és vagyok, ha olyan könyvet kell olvasnom, ami Magyarországon játszódik, most is így indultam neki, de valahogy cseppet sem estem ki komfortzónámból. Nem voltak felesleges kivetülések. A karakterek szerethetőek, és szimpatikusak voltak. Talán Szofi karaktere volt az, akit csak a legvégén tudtam megkedvelni, hiába volt egy aranyos lány, a végére ért meg arra, hogy a szívembe zárjam. Marcell egy tipikus nőcsábász, aki szerelmes a lányba, mégsem mondja el neki, mert fél a jövőtől, fél a következményektől, és legfőképpen attól, hogy elveszíti Szofit, ha mindezt elárulja neki. Hisz a lány jól ismeri, tudja, hogy soha nem tud megmaradni egy nő mellett. Közösen kezdenek el nyomozni egy nagyon furcsa jelenség miatt, ami meghatározza a jövőjüket, és egy olyan világba cseppenek amire álmaikban se gondoltak. A könyv felénél jön képbe a Fekete esernyős férfi, aki számomra a legkedvesebb karakter volt. Igazi egyéniség minden téren. Az abszolút megható, és kedvenc részem pedig az epilógus volt! Hogy miért? Olvassátok el és ti is így fogjátok gondolni!

Fülszöveg:

"1980-ban Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak az erdőben. A kisfiú állami gondozásba kerül, ahol a nevelők legnagyobb döbbenetére furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett, előre megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon három öltönyös férfi elviszi magával 2015-ben több magyar nagyvárosban ahogy a világ számos pontján különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő. Egy kelet-magyarországi kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit: Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után. Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik. Elképzelhető, hogy idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta? Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni, teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik? És mi van akkor, ha a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk vagyunk az idegenek? A népszerű szerző, John Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót." Gyermekkorát igazi nyírségi mezítlábas kisfiúként élte. Tehetsége és vonzalma a művészetek iránt nagyon korán megmutatkozott, ahogy kiváló kommunikációs és szervezőkészsége is. Kamaszkorában alkotó- és kalandvágya, folyamatos tenni akarása sokkal inkább magával ragadta, mint az iskolai tanulmányok. Ennek köszönhetően a középiskolát rövid időre kénytelen volt abbahagyni. Kalandos és lázadó ifjúságát követően művészeti, diplomáciai és katonai tanulmányokat folytatott. 2001-től néhány évig nagy sikerű nemzetközi rajzfilmek tervezésben működött közre rajzfilm- mozdulattervezőként, majd animációs rendezőként reklámfilmeket is készített. Közel tíz évig hazai és nemzetközi kommunikációs ügynökségek operatív menedzsereként és vezetőjeként dolgozott. Jelenleg az egyik legnagyobb hazai cégcsoport kommunikációs leányvállalatának és egy információbiztonsági képzéseket nyújtó akadémiának a stratégiai igazgatója. Mindemellett a Magyar Honvédség tartalékos műveleti katonája, a Magyar Rendészettudományi Társaság (MRTT) és a Magyar Hadtudományi Társaság (MHTT) tagja, valamint a Nemzetközi Rendőr Szervezet tiszteletbeli tagja. Az aktív kikapcsolódást közel húsz éve küzdősport edzések jelentik számára, de az utóbbi időben egyre inkább elmélyült az orosz harcművészet (Systema) megismerésében is. Jelenleg a hazánkban dolgozó hivatalos orosz közelharc szakértők egyike.