Tudjátok, vegyes érzelmekkel kezdtem bele ebbe a kötetbe. Valamiért úgy gondoltam a könyv beszerzésekor, hogy ez egy igazi, csavaros thriller lesz – talán a frappáns fülszöveg miatt -, s érzelmileg erre is rendezkedtem be az olvasás kezdetén.
Sokan azt hiszik ez mind bagatell dolog: félni a hidaktól, a fehér színtől, különböző tárgyaktól. De tudni kell, hogy mindez visszavezethető egy a múltban megtörtént eseményhez, ami miatt szinte bénító rettegés járja át az ember zsigereit és mozdulni sem képes.
A különböző fóbiák mindig valami…
Egy ház, tele sötét titkokkal. Két ember halála borzalmas kínok között. De mi lehet az összefüggés a gyilkosságok és az Ocean Drive 7. számú ház között?
James Patterson nevét nem kell bemutatni azoknak, akik igazán szeretik a jó krimiket. Ismét egy olyan sztorit rakott össze, ami letehetetlen.…
Amennyire nehezen tudtam eldönteni a Hóhérról, hogy hová tegyem a mennyire tetszett listámon, a Végjátékban annál könnyebb dolgom volt. Én nagyon szerettem, sőt a három rész közül az abszolút kedvenc lett. Ez volt az a kötet, amiben az író leginkább az olvasó szívére volt tekintettel és engedett…
Mivel a Rongybabát több, mint két éve olvastam, volt bennem némi félelem a második résszel kapcsolatban a hiányos emlékeim miatt. Azonban a Hóhérban sok visszautalással találkoztam, aminek a segítségével újra fel tudtam eleveníteni azokat. Viszont mindenképpen javaslom, hogy a Rongybabával kezdjétek…