Tudjátok kétes érzelmekkel kezdtem bele ebbe a műbe. Mert a fülszövege alapján egy humoros, laza olvasmánynak tűnt – sokszor csapdában estem már az ilyen regények esetében. Tartottam attól, hogy nem fogom tudni kellően elengedni magam, s úgy venni ezt a művet, ahogy illik.

Egy kedves ismerősöm ajánlására kezdtem bele, ő hívta fel rá a figyelmem. Ha már úgy alakult, hogy megpróbálkozhatok eme kötet elolvasásával – a könyvtár adta lehetőségnek köszönhetően -, akkor miért ne tenném? Nem vesztek vele semmit, legfeljebb gyarapodik a kevésbé szimpatikus olvasmányaim sora.

A Féktelen hajsza megdöbbentő, kaotikus befejezése után izgatottan vártam a sorozat folytatását. Nem csalódtam Ella Steelben, mert most is egy olyan fordulatos, cselekmény dús kötettel állt elő, ami lehengerlő volt az olvasó számára.

Amikor belekezdtem a történetbe, akkor egyértelműen, csak és kizárólag a Végzetes hajsza rabjának éreztem magamat. Mert akkora erővel szippantott be, hogy a gondolataimat Mira és Jay kapcsolata, jövője foglalta le – s mellettük semmi más nem fért el.

Nos, mindig nagy lendülettel és nyitottan állok neki az újabb olvasmányoknak, ezzel is lehetővé téve azt, hogy be tudjam fogadni őket és közelebb érezhessem magamhoz mindazt, amit az alkotó szeretne átadni az olvasónak. Változó, hogy ez mennyire sikerül és az én kitárulkozásom mekkora mértékben elég arra, hogy a mű megragadjon.

Kodor Sándor kötetébe is nyitott lélekkel kezdtem bele. A fülszöveg elolvasása után nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok. Igazából nem tudom megfogalmazni, hogy milyen konkrét érzések vannak bennem utólag - egy kicsit csalódást okozott, de hozzávetőlegesen az történt benne, amit vártam.

Hálás vagyok a NewLine Kiadónak, amiért az elsők között olvashattam ezt a művet! Bevallom, hogy izgatottan vártam a regényt, mert már a fülszöveg is olyan információkat tartalmaz, ami egy igazán olvasmányos, lélegzetelállító történethez illik. Amikor belecsöppentem, akkor pedig mindezt megtapasztalhattam a valóságban is.

Több érzelmet is kiváltott belőlem az alkotás, ez pedig számomra mindenképp fontos egy regény esetében – ne maradjon közömbös számomra. Maga a borító nem igazán rejteget semmit a felszín alatt, a külcsínen szereplő hölgy ennek ellenére figyelemfelkeltő, mély benyomást tesz az olvasóra.

A dedikált példányt egy játék következtében kaparinthattam meg az írótól, amit ismételten megköszönök neki, mert ez annyira személyre és szívhez szóló – ráadásul mindig kapunk valami lehetőséget arra, hogy egy újabb meglepivel gazdagodhassunk részéről.

Való igaz, hogy magát az e-bookot még karácsony előtt kaptam, azonban időm csak most engedte elolvasni. Ennek ellenére éreztem a szavakba mélyedve az ünnepi hangulatot, a karácsony szellemét. Nem fosztott meg az olvasási élménytől, hogy már elmúlt a karácsony, ugyanazzal a sodró lendülettel és kedvvel kezdtem neki, ahogy karácsony előtt tettem volna.