AnarchiaKönyblog:

Az alapot ismerjük, hogyan kezdődött az írás. Az insomnia sokszor jó dolgokat hoz!

1, Milyen érzéseket váltottak ki belőletek ezek a régi emlékek, amikor először leírtátok?

Vincent&Vincent:

Először a frissebb élményeinket írtuk le, azokat, amelyek tulajdonképpen okozták magát az insomniát. ?  Pl. „A túléltem a háborút, aztán elcsúsztam egy banánhéjon”, vagy a ”Fekete démon, a tornádó”. Ezek voltak az elsők. Akkor, egy év leforgása alatt, annyi minden történt velünk, jellemzően inkább negatív dolgok, hogy muszáj volt „kiírni” magunkból, ebből kifolyólag, ezeket leginkább a keserűség, és a csalódottság szülte. Csak később írtuk meg a régebben történt dolgokat, amik viszont kimondottan kellemes emlékeket idéztek fel bennünk. Egymás történeteit átolvasva, lektorálva, néha még mi magunk is hangosan felnevettünk a másikunk csetlésén-botlásán. Később aztán, írás közben a sajátjainkon is tudtunk már nevetni. Szóval, összességében azt hiszem, felszabadító érzéseket váltottak ki belőlünk.

Nincs új a nap alatt:

Hat olyan könyvet hoztunk Nektek, amivel garantáltan nem nyúlhattok félre, ha egy kis borzongásra, egy kis misztikumra, egy kis thrillere, és egy kis krimire vágytok! Csemegézzetek :)

Fülszöveg:

Rachel ​Childs, az egykori újságíró, egy élő adásban történő idegösszeroppanást követően teljesen elzárkózik a világtól. A férje marad az egyetlen ember az életében, aki továbbra is feltételek nélkül szereti őt, és mellette van a legnehezebb pillanatokban a felépülése során. Valami azonban nincs rendben a férfival. Olykor furcsán viselkedik, és Rachel gyanakvása egy esős délután beigazolódik. Hirtelen minden megváltozik, a házasságuk és az életük is veszélybe kerül. Rachel egy őrületnek tűnő, megtévesztéssel és erőszakkal szőtt összeesküvés hálójában találja magát, ahonnan az egyetlen kiút a félelmei leküzdésén és a könyörtelen igazság megismerésén keresztül vezet.

Ajánlás:

Izgalmas, érdekfeszítő, beteges, kegyetlen és őrült! Azt hiszem egy olyan “stílus” került a kezeim közé, amivel eddig nem találkoztam!

Az egész könyv atmoszféráját belengi az a bizonyos letargikus állapot! Ha őszinte akarok lenni, eleinte nem tudtam hová tenni. Már az elején mindent megtudtam, tényleg az elején. És akkor fogtam a könyvet és csak forgattam magam előtt, hogy akkor most ez voltaképpen mi is? Most akkor az eleje a vége?

El is gondolkodtam rajta, hogy olvassam tovább vagy ne olvassam? Olvastam! És milyen jól tettem!

Senkit ne tévesszen meg az eleje! Gondolhatod úgy, hogy az első 50-60 oldalon már mindent tudsz, de igazából pont nem ez lesz a lényeg! Érdekes volt, úgy olvasni egy könyvet hogy tudom ki az áldozat és ki a gyilkos, na de arra aztán végképp nem számítottam ami ezután jött. Annyira kifacsartan beteg és eszméletlenül jól sikerült regény lett, hogy csak lesek ki a fejemből döbbenten, és kapargatom magam össze,  valahonnan az asztal alól.