Belinda Bauer már A 19-es holtest című könyvében megmutatta, hogy igazán különleges thrillert képes megírni. Nem fél olyan elemeket használni, amelyeket mások ritkán, vagy soha. Legújabb regényében, A látó című kötetben, játszi könnyedséggel elegyíti a misztikumot, thrillert és krimit. Mindezt úgy, hogy cseppet sem lesz hihetetlen, vagy akár hiteltelen a történet. Kiváló keveréke egy jó történetnek.

Tavaly novemberben volt lehetőségem először olvasni Carrie Cooper-től, még hozzá eme sorozat első részét: a Kétségekbe zárva című regényt. Akkor meglepődtem az írónő páratlan és egyedülálló stílusán, a történetvezetésen, és mindazon, amit a mű magába foglalt. Abban az értékelésemben kihangsúlyoztam azt, hogy mennyire örülök annak, hogy Carrie Cooper alkotása szembejött velem.

Nos, ezt a véleményt jelenleg is fenntartom. Mert a Marionettjátszma második kötete, még az első részen is túl tett, a szó minden értelmében. A már megismert és elvárt színvonalat kaptam az oldalak rengetegében, ám Carrie Cooper olyan extra elemekkel és fordulatokkal fűszerezte meg, ami által megállíthatatlannak éreztem magam, így csak sodródni tudtam a lapok mentén.

Bár távol áll tőlem a romantikus fantasy, többen is meggyőztek arról, hogy itt most nem egy csöpögős, szerelemmel átitatott történetet fogok olvasni. Kétkedve vettem a kezembe, azonban leginkább az győzött meg róla, mennyire tetszik nekem, hogy közel a felét megállás nélkül olvastam el. Tényleg nem egy tipikus angyalos regényt tartottam a kezemben. Sőt. Több vérengzős jelentet kaptam, mint egy igazi horror könyvben. Természetesen megjelenik a romantika is minimális formában, azonban inkább csak azért, hogy néha szusszanhassunk az állandó és pörgős cselekmények között.

Bevallom, azt sem tudom, hogy hol kezdjem az értékelésemet. Rengeteg érzés ütközik bennem a mű kapcsán. Először is szeretném megköszönni a Corvina kiadónak, hogy lehetőséget adtak megismerni ezt a ritka és különleges alkotást!

Az Előhívás borítója felkeltette a figyelmemet, a külcsínnek hála, már akkor kialakult bennem egy kezdeti vélemény az olvasmány felé. Aztán, amikor elolvastam a fülszöveget, az érdeklődésem csak még inkább fokozódott. S én már ekkor elképzeltem, hogy vajon milyen elemekre fogok lelni a kötetben, és milyen tematikára építhetett a szerző.

Belegondoltál abba, mennyi mindent jegyzel fel a határidőnaplódba? Fogorvos, havi konzultáció ilyen-olyan dokinál, barátok szülinapja, előadások, mozipremierek, színházak, találkozók... És azokat a dátumokat feljegyzed, amik fontosak az emberi voltod számára? Azokat, amik meghatározzák a TE életedet is, azt, hogy úgy élj, ahogy most?

A Határidőnapló rovatot, anno a Zivatar bloggerinájával, Krisztinával indítottuk el. Azóta igyekeztünk több posztot hozni nektek ehhez kapcsolódóan, ámbár nem sikerült annyit, amennyit szerettünk volna. Ezentúl próbálunk gyakrabban jelentkezni és több bejegyzést írni egy-egy fontos, de mégis elfeledett, vagy éppen nem értékelt világnapról.