A fülszöveg alapján egy keményebb témájú történet lebegett a szemem előtt a Tompa fényű napok kapcsán. Éppen ezért huzamosabb időre volt szükségem ahhoz, hogy elég erősnek érezzem magam a mű megismeréséhez. Szükségem volt egy bizonyos lelkierő mennyiségre, ami segít átérezni, megismerni és végig gondolni a könyvben rejlő részleteket.

Magának a történetnek az alappillére az, hogy milyen érzések keringenek bennünk egy szerettünk elvesztése után – hogyan és miként tudunk kilábalni ebből a helyzetből, a gyászból. Borbíró Klára ezt az érzést, állapotot fogalmazta meg egy cselekményláncolat segítségével. Érezteti velünk a könyv folyamán a miérteket és a remény lehetőségét az élet további szakaszaira.

Egyszóval a Tompa fényű napok kapaszkodót nyújt az elesetteknek – ez esetben az életben maradt szerettek számára-, empátiát kelt bennünk. Megmutatja azt, hogy amikor a leginkább a padlón érezzük magunkat ezer darabban, akkor se lehetetlen talpra állni és maradék erőnket összeszedve folytatni az életünket.

A férfi a könyv lapját bámulta, szeme az olvasás megszokott ütemére járt, de nem értette a szöveget.
Valami nem volt rendben.
Feleségére nézett, aki békés, csodálkozó tekintettel, félig nyitott szemmel meredt a félhomályba.

A történet összességében konkrétan dolgozza fel azt a helyzetet, hogy egy édesanya elvesztése után, a férj és a gyerekek hogyan viselik ezt a helyzetet, miben látják a kiutat. Értem azt, hogy az írónő mit szeretett volna éreztetni – maga a helyzet megismertetése sikerült is neki -, azonban volt több olyan rész is a történet során, amit már nem az anyuka elvesztésének reális következményeként láttam, csupán egy következő eseménynek. Tehát nem sikerült teljes mértékben átadnia azokat a jellegzetességeket, tapasztalatokat és tényeket, amiket szeretett volna. Úgy érzem, hogy Borbíró Klára egy egyedi, különleges és olvasmányos történetet alkothatott volna, ám a mű folyamán voltak olyan hibák – legalábbis számomra-, amik akadályozták a könyv élvezhetőségét!

A mű első pár oldalán a halál előtti eseményeknek lehetünk tanúi, melyek néhol egy kicsit visszavezetnek a múltbeli történésekre is. Azután kezdődik el igazán a történet, amikor is tapasztaljuk a halál megismerése utáni órákat, s a későbbi cselekményszálakat is. A szereplőkhöz kapcsolódó eseteket külön-külön ismerhetjük meg, melyekben az aktuális személy személyiségére, véleményére és érzéseire is rátér az írónő.

Ármin az édesapa, felesége halála után egyedül maradt a három gyermekével a közös otthonukban. Minden egyes családtag máshogy viseli a tudatot, hogy az édesanya elhunyt – van, aki könnyekkel, van, aki némaságba burkolózik, van, aki egyszerűen elmenekül a helyzet elől.
Első körben a temetés és az utána következő halotti tor tanúi lehetünk, amik szomorú és megdöbbentő perceket okoznak nekünk. Megismerhetjük a gyerekek egyik oldalát, a férfi volt szerelmét és a feleség édesanyját is.

A továbbiakban a szereplők iskolai-munkahelyi életét, a mindennapjaikat ismerhetjük meg – melyekre valamilyen értelemben hatással van a gyász, az elvesztés.
Mindenki igyekszik a saját külön kis életét élni, fenntartani a látszatot azzal kapcsolatban, hogy minden mennyire jó, és zajlik a saját medrébe. Evégett a szereplők kétes helyzetekbe bonyolódnak, amik nehezítenek az egymás közötti kapcsolatukon, s talán döntő szereppé is válnak.

Képesek az emberek időben húzni egy határvonalat, amin nem merészkednek túl – egy megrázó eset után sem? Hogyan élik meg a gyászt, elfogadják-e a kialakult helyzeteket és megszólaltatják-e a hangukat?

Lassan alkonyodott. A sötét ígéretével kézen fogva érkezett a hideg szél.

Őszintén bevallom, hogy kissé elkeseredve vettem tudomásul, hogy nem teljesen sikerült mindaz, aminek ebben a történetben sikerülnie kellett volna. Borbíró Klára nem tudta teljes mértékben átadni azt, amit szeretett volna. Szívesen olvastam a regényt, de nem lett a kedvencem.
Nem titkolom, hogy én azt hittem egy sokkal emocionálisabb alkotás lesz. Azt hittem, hogy az elvesztés utáni állapot komoly formában lesz boncolgatva a történetbe bújtatva. Sokszor nem láttam az összefüggést az alaptéma és a cselekményláncolat között.

Ajánlom azoknak, akik szívesen olvasnak családregényeket, mert azt hiszem, ez nekik tetszene!

Fülszöveg:

Amikor ​Lídia meghalt, felborult a rend.
Ő volt a család tengelye, az etalon, és most nincs sehol.
Ármin három gyermekével magára marad. Sok mindent feláldozott felesége haláláig, de tudja, hogy az igazi megpróbáltatások még csak ezután jönnek.
A legidősebb gyerek, a tizenhét éves Ágota rosszul kezeli a frissen rászakadt szabadságot. Kétes kapcsolatba bonyolódik egy iskolatársával, akivel lopási ügybe keveredik, mindeközben ráébred, hogy vonzalmat érez egy fiatal tanára iránt is.
Zsófi, a tüskés könyvmoly világa darabjaira hullik, kivételezett helyzete oda, és fény derül a nagy titokra is. Elkeseredésében kikezd egy fiatal, de önálló háztartást fenntartó fiúval, csak tartozzon végre valahová.
Csongor éli tovább a megszokott életét, közben észrevétlenül a katasztrófa felé sodródik.
Ármin szeretné visszahódítani régi szeretőjét, aki talán Lídia helyére léphet, de a nő fél az újabb csalódástól.
Vajon képesek megküzdeni a félelmeikkel és a vágyaikkal? Összetartják-e őket a hazugságokból font kötelékek, amíg újraépítik a széthullott családot? Elmúlnak-e valaha a tompa fényű napok?
A fordulatokban gazdag, kalandos történet arról mesél, hogy van-e élet, és az milyen, anya halála után.
Ez a regény azoknak szól, akik vesztettek már el valakit.

(EZ-Könyv, 2019)