Az írónőtől ez az első regény, amit olvastam, bár már nem egyszer találkoztam szembe a műveivel az interneten – a Szikra magához vonzott és nem akart elereszteni, ezért is döntöttem az elolvasása mellett.

Vegyes érzéseim voltak a mű befejezte után, de mindez csak azért volt így, mert ez a történet szembeállított önmagammal, érzelmeket váltott ki belőlem és elgondolkodtatott. Zakály Viki egy olyan világba kalauzolt el bennünket, ami akár rólunk is szólhatott, mert a mű mondanivalója mindenképp elgondolkodtató és átértékelendő olvasói szemmel.

Talán csak a csöndre vágytam legbelül titokban. mert a csönd néha a legnagyobb gyógyír a szavakkal ki nem mondható fájdalomra. És ha van valaki, akivel együtt hallgathat az ember, az a legjobb gyógyszer.

Maga a cselekmény egy tragikus, borzalmas élmény átélésével kezdődik. Majd oldalról oldalra keveredik a múlt és a jelen történései, amik hol meglepődést váltottak ki belőlem, hol mosolyra fakasztottak, hol szomorúságot okoztak. Igazi érzelmi utazásnak lehettem részese, amik őszinte érzéseket váltottak ki belőlem is.

Nem titkolom, hogy a történet előrehaladtával izgatottan vártam, hogy a bennem kialakult kérdések és a főszereplőnk által feltett kérdések is választ kapjanak a történet által. Tudni szerettem volna a végét, mindig egy picit jobban akartam, amikor a végére értem és megkaptam a választ, akkor teljes volt a megdöbbenés, a megrökönyödés.

Főszereplőnk Sztella, akivel egy nap szörnyű tragédia történik. A szerelme, Tamás, életét vesztette egy olyan balesetben, amiben mindketten áldozatok voltak. A lány könnyebb, de lassan gyógyuló sebesülést szenvedett, azonban a lelke annál nagyobb tortúrák elé néz.

Sztella végig megy a gyász szakaszain, próbálja megemészteni a történéseket. Azonban képtelen feldolgozni és elviselni azt a tudatot, hogy elvesztette a férfit az életéből. A szívében érzi, hogy ez csak egy félreértés és valójában Tamás él valahol, de nem tudja hol. Ráadásul, ha tényleg életben van, akkor hogyan tud nélküle élni, miért nem veszi fel a kapcsolatot vele, miért hagyja szenvedni?

A lány családja igyekszik felnyitni a nő szemét és megértetni vele, hogy el kell engednie a férfit. Ne találjon ki képtelenségeket, ne a múltban éljen. Azonban ő nem tud eleget tenni ezeknek a dolgoknak, és szélnek ereszti a gondolatot, hogy a férfi nem halt meg. A lány testvérei látják Sztellán és ismerik annyira, hogy tudják, addig nem adja fel, amíg egy apró remény is van arra, hogy a férfi életben van – támogatják őt és mellé állnak. Ez elég neki ahhoz, hogy belekezdjen. Elsőként azt a kórházat keresi fel, ahol kezelték őket a baleset után, s itt lel rá arra a bizonyítékra, ami alátámasztja azt, hogy nem csalt a megérzése és valóban él Tamás.

Nincs más kiút, csak te vagy az,
Akit tovább űzhet a vad.
Ébren vagy, mégis álmodod,
Későn jött és korán távozott.

Sztella rengeteg európai várost végig jár, és számos kalandba belecsöppen. Az utazás alatt megtalálja a férfihez vezető utat, ami hatalmas meglepetést tartogat számára. Titkokat, megfejtésre váró gondolatokat és tömérdek érzelmet. Ezen felül a nő megtalálja önmagát, megismeri a benne rejlő értékeket és mindazt a jót és rosszat, amiről nem is sejtette, hogy létezik.

A mű alapkérdései: Sztella szerelme, Tamás valóban él? Mi történt igazából? Vajon a szerelem meddig képes kitartani és leküzdeni mindent, ami az útjába kerül?

Zakály Viki egy olyan történetet tár elénk, ami kezdetben darabokra szaggat, majd a végén megpróbálja a helyére illeszteni az odaillő részeket. Valódi érzelmi bomba, aminek a kanóca fokozatosan rövidült, hogy aztán egy gigantikus robbanást valósítson be.

Megmutatja azt, hogy mit is jelent igazából a szerelem és mennyi szeretet rejtőzhet egy reményvesztett lélekben. Irányt mutat, bölcsebbé tesz és tanít!

Számomra nagy élmény volt ez a könyv, mert úgy éreztem az egész olvasás folyamán, hogy egy különleges történetbe csöppenhetek bele. Romantikus, érzelemdús alkotás!

Azt hiszem az írónő itt nem a zsáner sajátosságaival és annak erősítésével akart egy gigászit alkotni. Hanem az emberi érzelmeket vette alapul, arra építkezett az egész történet során. Érzelmileg akart az olvasóra hatni és ez sikerült is neki!

(..) tettem is róla, hogy mindennap eszembe jusson, milyen, ha az ember szívét adja valakinek, akinek csak szép szavai vannak, de tettei nincsenek hozzá.

Fülszöveg:

Az okos és talpraesett, de az életet csak könyvekből ismerő Sztella egy tragikus balesetben elveszíti a szerelmét, Tamást. A fájdalomba ő maga is majdnem belepusztul, és csak sokára képes kézbe venni a kórházi zárójelentést. A papírokat böngészve azonban észrevesz valamit. Lehetetlennek tűnik, de talán mégis lehetséges, hogy Tamás nem halt meg.
Bár mindenki próbálja lebeszélni, Sztella a rejtély nyomába ered. Útja során messzebb jut, mint gondolta volna; míg Európa városait járja az újabb és újabb jelek nyomában, legyőzve minden akadályt, és felidézi szenvedélyes szerelmi történetüket Tamással, nemcsak a megfejtéshez, de önmagához is eltalál. Csakhogy arra, ami az éjszakai tengerparton várja, még ő sem számított…
Sztella életét egyszer már átformálta a szerelem. Vajon az ő szerelme elég erős-e ahhoz, hogy megmentsen vele egy másik életet?

(Libri, 2019)