Baráth Viktória a kedvenc magyar íróim táborát erősíti - mert akárhányszor az aktuális története elé ülök, annyiszor érzem úgy, hogy mindent ki kell zárnom, s csak vinni magamat a regénye sodrásával együtt. Eme érzéseket pedig egyáltalán nem érzem minden mű esetében, csupán néhány tudja mindezt kiváltani belőlem – amelyeknek örök hálám.

(..) mától csak mi ketten vagyunk az egész világ ellen.

Az igazság-trilógia első és második része a szó szoros értelmében belopta magát a szívembe. Az írónő képes, kevés cselekményből is fordulatokat és csavarokat összerakni, ennek dacára nagyon csodálom. Számtalanszor éreztem azt egy-egy történet során, hogy jó-jó olvasom a művet és haladok vele oldalról oldalra, majd csak beleélem magam valahogy. Ezzel szemben Az igazság ára esetében olyan megmagyarázhatatlan érzelmek lettek úrrá rajtam, amit képtelenség megfogalmazni és kifejezni. Egyszerűen leültem a könyvvel a kezembe, és teljes mértékben kizártam mindent, ami körülvett – semmi más nem létezett: csak én és a Viki által megalkotott világ.

Ez visz minket tovább, ettől lesz különleges egy kapcsolat. Nem a lángoló szenvedélytől, hanem attól, hogy tűzön-vízen át harcolunk a másikért, még ha nem is vagyunk biztosak abban, hogy helyesen cselekszünk.

Belekezdtem az első pár oldalba, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy már a kötet utolsó oldalait bújom. Bámulatos, érzelmekkel teli és letehetetlen! – azt hiszem ezek a tökéletes kifejezései ennek a műnek.

Hannah élete összeomlani látszik, amikor számos hazugság kiderül az életéről. Egy újabb ügybe kell belecsöppennie, azonban ez a szó szoros értelmében a legnehezebb és a legszemélyesebb is számára. Olyan döntéseket kell meghoznia, amik kockázatosak és veszélyesek. Azonban mindenki életében megvan az a személy, akiért képes mindent feláldozni. Sőt, annál többet is. De mi történik akkor, hogyha főszereplőnknek olyan vizekre kell eveznie, amik pillanatok alatt elsodorhatják?

A nőnek teljesítenie kell a munkájában, azonban a családját sem hanyagolhatja el – már ami maradt belőle. Az ügy bonyolult, hiszen számos információ és tény rejtett még előtte is. A szerelme sem segít neki abban, hogy jobban felgöngyölítse az ügyet – így rá sem számíthat. Azonban a kis segédje mindig mellette áll, s akkor is tartja a nőben a lelket, ha eldobna mindent.

Az életem nem állhat meg, nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. A lányomnak szüksége van rám, és nekem is szükségem van arra, hogy magamhoz öleljem. Ez mindig emlékeztet arra, hogy a legnehezebb időszakokban is megéri küzdeni.

Hannahnak úgy kell felkészülnie a tárgyalásra, hogy részben rögtönöznie kell. A lehető legjobb esküdttagokat kell kiválasztania, a dolgok mélyére kell ásnia – akkor is, ha ez ránézve fájdalommal és csalódással jár. Feltesz mindent azért, hogy megnyerje az ügyet. Ám néha túl sok az, amit feláldozunk. Vagy mégsem?

A nőnek magába kell néznie és végig gondolni azt, hogy mit képes megtenni azért, hogy megmentse szerelmét. Végig őt látja a rossznak, a hibásnak – még ha nem is teljesen biztos önmagában. Csakhogy arra senki sem gondol, hogy mi a következménye annak, ha semmi nem az, aminek látszik? Milyen állapotba kerül Hannah, ha kiderül, hogy a legfőbb bizalmasa és a legnagyobb szerelme nem azért cselekedet úgy, hogy önmagát védje? Mi történik akkor, ha a nő titkai kezdenek a felszínre bukni? Hogyan lehet a süllyesztőbe ejteni mindazt?

Nem azt mondom, hogy mi nők jobbak vagyunk. Igenis tönkre tudjuk tenni egy férfi életét, de a női lélek törékeny, nehezen gyógyul fel a szívfájdalomból. Az egész életünket végigkíséri, hiába hisszük azt, hogy kihevertük a minket ért gyötrelmeket. Valójában mindvégig ott marad bennünk egy kis tüske, ami egy rossz mozdulatnál mélyebben fúródik a szívünkbe.

Baráth Viktória ebben a történetben mindent az olvasó elé tár – mindazt, ami igaz és azt is, ami nem. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy eldöntsük a lapok rejtekéből, hogy mit hiszünk el és mit nem. A mű végén kiderül az igazság, aminek hatalmas ára lesz!

Szerettem a történetet, mert elvarázsolt és lenyűgözött – mind az írónő stílusa, mind a cselekményszál. Azonban utáltam az érzést, hogy a végére értem. Mert szerettem velük kalandozni és részt venni az életükbe!

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket, amik bírósági és nyomozással teli részekkel vegyítve íródtak! Igazából számomra az írónő összes könyve egy ugródeszka volt, ahonnan hol lélekmelengetően, hol érzelemmámorban érkeztem a kötetek végére.

Az emberek képtelenek harcolni vagy kompromisszumot kötni. Nem kitartóak, az első veszekedésnél eldobják a másikat, mondván, majd találnak jobbat. De ez egyáltalán nem biztos. Mindannyian különbözőek vagyunk, ezért természetes, hogy vannak viták és súrlódások. Ahhoz pedig idő kell, hogy a két embert ezek a súrlódások úgy alakítsák, hogy végül egy összefüggő egészt alkossanak.

Fülszöveg:

FÉKEZHETETLEN INDULATOK A TÁRGYALÓTEREMBEN

Hannah élete legnehezebb ügyével néz szembe, amikor egyik pillanatról a másikra a saját jövője lesz a tét. Egy napsütéses reggelen minden összedőlni látszik, és ő az egyetlen, aki ezt megakadályozhatja. Munkája már eggyé vált a magánéletével, nem szabadulhat a döntései súlya alól. Most mindent kockára kell tennie. Nem menekülhet tovább a múltjában elkövetett hibái elől. Vagy mégis?

Te mit tennél, ha az életedről kiderülne, minden csak hazugság volt? Harcolnál a szerelemért még akkor is, amikor már te magad sem vagy biztos az érzéseidben? Meddig mennél el, hogy megvédd a saját családodat?

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória nagy sikerű Igazság-trilógiájának befejező része olyan meglepetéseket tartogat, melyekre az olvasó nem is számít.

(Álomgyár, 2019)