Amint meghallom az író nevét, rögtön az Árnyalat-trilógia jut eszembe. Magát a filmet és a könyvet is megosztó vélemény jellemzi, hiszen sokan nem szeretik, ahogy számos ember kedvencévé is vált. Nos, én az utóbbihoz tartozom.
Az én tetszésem elnyerte a sorozat mindegyik része, bár talán ha választhatnék: számomra A szürke ötven árnyalata a nagy kedvenc mindkét formában. Azokban a részekben tetszett leginkább a szenvedély és a történet cselekménye is, különlegesnek és odaadónak éreztem.

Emiatt úgy álltam ehhez a regényhez, hogy biztos kapunk valamit abból a stílusból, ami az előbb említett könyvet is jellemezte. Tévedtem, s ez egy kicsit fáj is a szívemnek.
Felkészültem arra, hogy egy vágyakkal teli, erotikában gazdag regénybe csöppenek bele, azonban kicsit csalódott lettem, amikor nem egészen ezt kaptam. Azonban az írónő egy új irány felé indult el, megpróbált kilépni az erotika skatulyából és megmutatni, hogy másra is képes. Összességében maga a történet tetszett: kidolgozottak voltak a karakterek és a cselekmények.

- Szeretek a zongoráján játszani.
- Én pedig szeretem hallgatni – mosolygok vissza rá, és könnyű csend áll be köztünk.

Történetünk két szereplőre épül, Maximra és Alessiara. Kettejük szemszögén keresztül szerezhetünk tudomást a megismerkedésükről és a kapcsolatuk alakulásáról, amely több érzelemmel is szembesítette az olvasót. Néhol megdöbbentem, máshol mosolyogtam, több esetben a szomorúság is elragadott. Hatalmas érzelmi bomba szakadt rám a sorokból, csak lebegtem a víz felszínén, ami egyszer elragadott, egyszer levegőhöz engedett. Vártam, hogy a partra sodródjak és meg tudjam a történet végét.

Maxim Trevelyan a bátyja halálát kővetően megkapja a grófi címet, aminek nem igazán örül. Ő sohasem akart ebbe a világba igazán belecsöppeni és részt venni, ő nem tudja kezelni a birtokaikat és elintézni mindent, amit kellene. Kit feleségével, a sógornőjével közelebbi kapcsolat alakul ki köztük, ugyanis összehozza a gyász őket és kezdetben egymás társaságában keresik a vigaszt. Emellett, a rengeteg pénzt tekintve a férfi folyton bulizik, és az ágyában váltakoznak a nők.
Egészen addig, amíg egy nap meg nem pillantja az új takarítónőjét egy partvissal a kezében.

Eszembe juttatják, hogy mi is az, amit elveszítettem.
A szabadság.
És azt, hogy mi az, ami most az enyém.
A felelősség.
A francba.

Alessia elmenekült Albániából, s most Londonban kezd új életet. Anyja levelező barátnőjénél kap szállást, pár ruhadarabot és az ő segítségükkel szerez munkát is.
A múltját és az ide jutását homályos foltok fedik, amik a történet folyamán fokozatosan derülnek ki.
A lány imád zongorázni és a belé diktált dolgok miatt, folyton úgy érzi, hogy nem érhet a ház tulajdonosa, azaz a Mister nyomába. Azonban amikor legelőször megpillantja, megmozdul benne valami érzelem, amiről eddig fogalma sem volt.

Elemi erő húzza őket egymás felé, amikről igyekeznek tudomást sem venni. Hiszen mindkettőjüknek megvannak a saját céljaik, feladataik és démonjaik. Ám egy idő után mindez kevésnek bizonyul, egy-egy kósza érintés és csók a feje tetejére állít mindent.

Maximnak fogalma sincs, mibe keveredik, de a lány megmentéséért bármire képes. Alessia nem tudja, hogy mit titkol a férfi, azonban a benne kialakuló érzelmeket semmi sem változtathatja meg.

Szereti a férfit.
Igen. Szerelmes belé.
Megszédült. Izgatott. Szerelmes. Ilyen érzésnek kell lennie. Vidámnak. Kiteljesítőnek. Szabadnak.

Harcolniuk kell egymásért, mert a sors és a múlt olyan helyzetek elé állítja őket, amik miatt akár végleg el kell válniuk a másiktól, s ezt egyikőjük sem akarja.
Fény derül mindarra, ami elől a lány menekül. Maxim megdöbben és fogalma sem lesz, hogyan lesz a nő védelmezője, de azzá válik.
Lehull a lepel a férfi titkáról, amire Alessia hirtelen nem tudja, hogyan reagáljon. Csalódottnak és átvertnek érzi magát.
Ám a köztük áramló érzelmek, a szerelem, mindennél erősebbnek bizonyul.

Rengeteg szörnyűséggel kell szembenézniük, hogy egyszer boldogok lehessenek. De vajon megéri ez mindkettejüknek? Elszakadhatnak a múlt bilincseitől és új életet kezdhetnek együtt?

A sötét.                                                                                                                    
A bűz.
A félelem.
A hideg.
A bűz. Pfúj! A bűz.

Keserűség, szenvedély, szerelem. Ezek kombinációja ez a történet. Az írónő stílusa és a történetvezetése fantasztikus.

Azt egy kicsit hiányoltam a regényből, hogy az ’ezután-ról” szó sincs benne. Számomra ez olyan volt, mintha az alkotásból egy apró pillérrel kevesebb lenne.
Ennek ellenére kellemes élményt nyújtott és élveztem az olvasását. Sokszor beletemetkeztem a mű soraiba és nem tudtam letenni, mert olvastatta magát és a székhez szögezett.

Ajánlom a romantika kedvelőinek, mert ez számukra impozáns élményt nyújt majd.

A szíve összetört. Nem. A szíve megszűnt létezni.

Fülszöveg:

London, ​2019. A jóképű, arisztokrata származású Maxim Trevelyan a sors kegyeltje. Remek kapcsolatainak és a tömérdek pénzének köszönhetően soha nem kellett dolgoznia, és ritkán aludt egyedül. Ám egy tragédia folytán mindez megváltozik. Maxim örökli a nemesi címet, a vagyont és az ingatlanokat, és az ezekkel járó felelősséget is. Bár erre nincs felkészülve, akkor is szembe kell néznie a kihívással. 
A legnagyobb próbatétel azonban mégsem ez, hanem leküzdeni az ellenállhatatlan vágyat egy titokzatos nő iránt, aki nemrég érkezett Angliába. Maxim menthetetlenül beleszeret a zenei tehetséggel megáldott, gyönyörű tüneménybe. Még sosem tapasztalt ilyen érzelmeket, és nem meri nevén nevezni az érzést. 
Kicsoda Alessia Demachi valójában? Meg tudja-e védeni Maxim ezt a veszélyes múltú, csodálatos teremtést a rosszakaróktól? És mit fog szólni a lány, ha kiderülnek Maxim féltve őrzött titkai?

A London szívéből a vadregényes cornwalli vidéken és a félelmetes Balkánon át tartó utazáson az olvasó lélegzet-visszafojtva követheti Maxim és Alessia sorsát.

(Libri, 590 oldal, 2019)