Jodi Picoult: Életszikra

Az írótól az első olvasmányomat közel fél évvel ezelőtt olvastam, ennek ellenére még mindig szinte tökéletesen látom magamban azokat a gondolatokat és érzéseket, amiket kiváltott belőlem. A Gyere haza! című regény egy globális problémát dolgoz fel, az írónő egy gyönyörű és szívfacsaró köntösben meséli el nekünk a történetet, amire az olvasó fel sem készülhet igazán. Esetleg egy csomag zsebkendővel, semmi mással!

Kétes érzelmekkel kezdtem bele az Életszikrába. Hogy miért?
Egyfelől izgatottan vártam, hogy Jodi Picoult újabb regényét és az általa megírt és megítélt sorsokat olvashassam. Biztos voltam abban, hogy karakter és történetszövés irányban ismét győzedelmeskedni fog nálam a műve. Ám ezzel szemben nem könnyű témát dolgoz fel. S másfelől ezért éreztem egy kicsit úgy, hogy ehhez a történethez megfelelő időt kell találnom. Egy olyan időpontot, amikor csak én vagyok és a könyv, s semmi nem akadályozhat meg abban, hogy teljesen magamba szippantsam ezeket az oldalakat. De utólag rájöttem, hogy bizony eme alkotásra nincs tökéletes időpont. Egyszerűen csak bele kell merülni és hagyni, hogy sodorjon a mű magával. Az olvasás befejeztével rengeteg gondolat elindult a fejemben, s hiába az egy héttel ezelőtt történt, mégis ugyanolyan valóságosan élnek bennem egytől egyig.

,, Minden gyermek megérdemli, hogy megszülethessen?
Minden nő megérdemli, hogy maga dönthessen a testéről?
Hol lehet a közös nevező?”

A regény cselekményszála visszafele halad az időben, azt hiszem ehhez hasonló elbeszéléssel nem találkoztam még. Emellett szerintem az írónő hatalmas munkát végzett, s talán épp így lett tökéletes a történet.
Emberi sorsokat választott a téma megválaszolására. A cselekmény egy abortuszklinikán játszódik. Ápolók, orvosok, betegek. Van, aki az abortusz miatt érkezett a klinikára, más egyéb indíttatásból. Azonban azt senki sem gondolta volna, hogy valaki lövöldözni fog, csak mert valami olyan történt vele, amit nem tud és nem akar feldolgozni, elhinni. Fokozatosan megismerhetjük az egyes ott levő emberek életét, személyiségét.
S talán közben magunkra is ismerünk bennünk. A döntések mögött levő emberek egy kicsit mi vagyunk, egy kicsit azonosulunk velük és az összes mondat hátterében bőrünkön tapasztaljuk az eseményeket.

,, - Az agy sok mindenre képes – mondta Olive. – De képtelen megkülönböztetni azt, ami a valóságban történik, attól, amit elképzelünk. Ezért ijedünk meg, ha félelmetes filmet nézünk. És ezért sírunk Nicholas Sparks könyvein.”

A mű során két személy karakterességei, jellemvonásai tűnnek ki leginkább. A túszejtőé és a túsztárgyalóé. Ők azok, akiknek a legtöbb szerep jutott az egész alkotásban, s akik igazából ugyanannyira különböznek egymástól, mint amennyire hasonlítanak.
Mindketten személyes indítatásból csinálják azt amit. Mindketten valaki olyanért cselekednek, aki számukra fontos. Mindkettejüknek van egy lánya. De miért is fontos ez? Vajon a túszejtő miért tette azt amit? Vajon a túsztárgyaló sikerrel zárja ezt a drámai történést? Milyen előzménye volt annak, ami velük történik?

Maga az abortusz minden tekintetben kényes és durva téma. Bár ennek ellenére szinte a mindennapjaink része. Hiszen számos nő választja ezt az utat a nem kívánt, vagy épp a kívánt, de mégis akadályoztatott terhessége megszakítására.
Úgy vélem megosztott vélemény van ezzel a témával kapcsolatban. Az Életszikra pont erre hívja fel a figyelmünket. Nem számít az, hogy más véleményünk van valamiről; nem számít az, hogy valaki elfogadónak tartja, míg a másik nem. De mielőtt ítélkezünk a másik felett érdemes utánanéznünk a dolgoknak és megtudni azt, hogy miért gondolja a másik másként. Esetleg történt vele valami, amiért ő azt a nézetet vallja? Talán ő is elvesztett egy babát, akit nem szeretett volna?

,, A gyermekvállalás mindig hatalmas kockázat. Talán egészséges gyermek születik, akinek később szívbetegsége lesz, vagy cukorbetegsége, vagy valami kábítószer-függősége. Talán összetörik a szívét, vagy elvetél, vagy háborúban veszíti el a férjét. Ha csakis olyan gyermekeink születhetnének, akiknek soha semmi nehézsége nem lesz az életben, akkor bizony soha nem születnének gyermekek.”

Alapjában véve a történetben maga a túszdráma is felkavaró dolog az olvasó számára. Én valamiért az egész olvasmány során úgy éreztem, hogy Jodi Picoult tükröt mutat nekünk a valóságról. Felkavart, megdöbbentett és nem utolsósorban darabokra szaggatott.
Az írónő olyan dolgokról rántja le a leplet, amik valóban igazak, de a társadalom annyira nem akar szembenézni ezekkel a tényekkel és elfogadni őket, hogy szinte újdonságként vagy éppen tabuként tekintenek erre.

,, Egy pillanatra még az idő is megállt, mint amikor a hullámvasút csúcsán egy pillanatra ég és föld között függ a világ.
Aztán jön a zuhanás.”

Összességében az írónő azt feszegeti előttünk, hogy kit milyen jog illethet, belepillanthatunk a két oldal nézeteibe. Egy édesanya dönthet arról, hogy életet ad-e a magzatnak a szíve alatt vagy sem? Egy magzatnak joga van eldönteni azt, hogy már a megtermékenyítés pillanatában élő emberként tekintünk-e rá vagy sem? Hogy neki igen is jár a lehetőség az életre?
Szemünk láttára felfedődik előttünk mindkét nézőpont előnye és hátránya. S igazából az írónő nem foglal állást egyik oldal mellett sem, csupán megmutatja nekünk azt, hogy igenis ez a téma is rengeteg szempontból megközelíthető. Mindenkinek ugyanannyi joga van dönteni, saját gondolatokat megfogalmazni egy-egy kérdésben.

Az Életszikra számtalan elgondolkodtató kérdést vet fel az olvasóban, s igazából arra sarkallja az olvasót, hogy gondolja át ő maga is ezt a kérdést.
Kétségbeesés, reménykedés és még rengeteg érzelem keveredik ebben a regényben. Drámai, kiábrándító hangulatba sodor minket, ahonnan az oldalak előrehaladtával keveredhetünk csak ki.

,, A kulcsfontosságú pillanatokban nincs gondolkodás. Csak érzés.
Mit érzett Olive?
Azt, hogy az ember mindig alábecsüli önmagát.
Hogy a szeretet tünékeny.
Hogy az élet egy csoda.
Hogy aznap ő ezért jött a klinikára.”

Magyarországon három esetben van törvényes ok az abortusz elvégzésére: ha a fogantatás egy bűncselekményből kifolyólag következik be (erőszak), a nő súlyos helyzetben levősége (testi, lelki, társadalmi értelemben) illetve ha az édesanya egészségére nézve a magzat veszélyes, a magzat valamilyen súlyos betegségben szenved. (forrás: Wikipédia)

Úgy gondolom, hogy Jodi Picoult eme regénye ajánlott mindenki számára! Érdemes elolvasni és átgondolni ezt a témát is. De talán ami a legfontosabb minden erőnkkel támogatni kell a személyt, akinek erről kellene döntenie! Szüksége van támaszra, mert igen sok ember szemében könnyűnek tűnik az ha valaki az abortuszt választja.. ám lélekben s testben is végeláthatatlan következményei lehetnek ennek!

,, (..) ha egy emléket gyökerestül kitépnek, akkor elmúlik a fájdalom, elmúlik minden érzés, ami összeköt vele.”

Fülszöveg:

Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok?

Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit őt is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja?
A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki. 

Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál… és talán megértésre sarkall.

(Athenaeum kiadó, 368 oldal, 2018)