Egy bloggerfelhívás keretein belül került hozzám a könyv, mely első pillanatra is felkeltette az érdeklődésem. Nem tartozik a piros szín a kedvenceim közé, ennek ellenére a borítón annyira domináns és hívogató formában jelentkezik, hogy szinte azt az érzést keltette bennem, hogy pillanatok alatt bele kell kezdenem.
Hidasi Judit előző könyvét, a Gondolatmappát nem olvastam. De rengeteg pozitív élményt olvastam, s számos kedves szó jött szembe velem eme mű kapcsán. Így végképp izgatottan vettem kezembe a regényt és alig vártam, hogy átélhessem ezt az alkotást.
Az írónő neve már szembe jött velem, a Goodstuff című oldalon. Hidasi Judit oldalán egyre nagyobb rendszerességgel láttam, hogy megosztja a posztokat és számtalan bejegyzést végig olvastam már, amik mintha rólam szóltak volna. Emiatt szinte nap, mint nap bújom ezt az oldalt, mindig újabb kincsekre találok.

Engem teljesen lesokkolt a regény, mikor a végére értem szinte szóhoz sem jutottam. Kezdetben lazábbnak, könnyedebbnek tűnt cselekményileg, aztán a vége felé egy olyan csavart vitt véghez az írónő, ami akár egy thrillerben is megállná a helyét. Azon a ponton teljesen abban a zsánerben éreztem magam, hideg rázva vártam, hogy mit fogok megtudni még. Csavaros, bonyolult történet, ami lelkileg maga alá vonja az embert. Kiválóan átadta az érzéseket, amik az olvasás folyamán leginkább a mélységet, a lehangoltságot és a reményt keltették bennem. Fenomenális élményt nyújtott, felfűtötten várom a folytatást, a Keresés-t.

,, Azok a pillanatok, amikor tudod és érzed, hogy az életed megváltozik, időnként úgy jönnek, mint egy gyorsvonat.
Ha szerencséd van, nem üt el, és nem szerzel évekig tartó sérüléseket. De ha nem vigyázol, akkor.. akkor lehet, hogy soha többé nem hagyod el a vágányt.”

Dóra szereti a munkáját. Kalandvágyó, kihívásokat váró lélek, akinek fontos a karrierje. Első szerelmével, Leventével, akit az egyetemen ismert meg, részben ezért szűnt meg a kapcsolata. Másrészt rengeteg akadály gördült az útjukba, mind a nő, s mind a férfi családjának a részéről. Levente nem akarta elfogadni, hogy Dórának fontos a pályafutása, mert ő azt szerette volna, ha a nő otthon marad, közös gyerekeiket neveli. Így eme ellentét végleg falat húzott közöttük, s végül a nő elhagyta a férfit, akinek ezer darabra tört a szíve.

A nő megismerkedett Péterrel, aki a férje, s fia édesapja lett. A férfi saját vállalkozást szeretett volna indítani, ám ennek megvalósításához és sikerességéhez pénzre volt szükség. Dórának vissza kellett mennie dolgozni, mikor Matyi pár hónapos volt. A nőnek rengeteg dolga volt, szabadideje annál kevesebb.
Egy nap dél előtt levitte fiát a közeli játszótérre, hogy pár telefonhívást megejthessen. Azonban valami borzalmas dolog történt, amiről egy szülő soha nem akar szembesülni. Matyi eltűnt, valaki elvitte, amíg ő pár percig nem tartotta a szemét egyetlen kisfián.

,, Én vagyok az az anya, akinek a fiát elrabolták. Én vagyok az a nő, aki azóta is mindennap visszajár a helyszínre. Én vagyok az a nő, aki soha nem adja fel. És igen, én vagyok az is, akinek nincs élete, semmije nincs. Aki szánalomra, sajnálatra méltó. Én vagyok az az anya, aki te soha nem akarsz lenni.”

A rendőrség nyomozásba kezdett, de nem jártak sikerrel. Ámbár Dóra hitt abban kezdetektől fogva, hogy a fia él. Érezte az ereiben, hiszen egy édesanyja érzi, még ha több ezer kilométerre is kerültek egymástól. A nyomozó, Puskás is bízik abban, hogy él a kisfiú valahol, de lehetetlennek tűnik megtalálni.
Két évvel később ismét tragédia történik, egy újabb kisfiúnak, Zalánnak is nyoma veszik. Újra felgöngyölődik az ügy, megint úgy tűnik, hogy semmi nyom nem maradt. De aztán folynak az események és számtalan dolog kiderül.

Dóra eltitkolt valami a nyomozó elől. A férje tudott erről a titokról, s talán pont emiatt tűnt úgy, hogy fiúk eltűnésével a kapcsolatuk is zátonyra fut. Pár évvel ezelőtt Gemenesen eltűnt három fiú, akik nem ismerték egymást, hiába egy otthonban nőttek fel. A nő fülébe jutott, hogy az intézet igazgatója is benne van a dologban, azonban a férfinek messzire elér a keze. Nyomozni kezd Dóra, azonban a főnöke, Ica nem engedélyezi a cikk megjelentetését. A nő kezdi felfogni, hogy ezzel veszélyt hozott magára és az egész családjára is. Azonnal felmond, s igyekszik túltenni magát a dolgokon.

,, - Ez hármunk titka. Soha senkinek nem szabad elmondanotok. Soha. Értitek?”

Számos titkot megismerhetünk még, újabb és újabb információk kerülnek a birtokunkban. Míg egy óriási kuszaságot kapunk, aminek a kibogozását Puskás és Dóra oldja meg.
A nőnek fel kell dolgoznia fia eltűnését, a férjével való kapcsolatának a hiányát. Meghatározott napirendben él, szinte már-már rögeszmésnek tűnik a cselekedete. Pont ezért volt meglepő számomra, hogy hatalmas szerepe van az ügy tisztásában.

Hogyan tudja megemészteni és elfogadni egy édesanya, hogy valaki elrabolta a fiát? Hogyan tud megbirkózni a rá nehezedő nyomástól, s meddig lehet reménykedni? Hol van az a pont, ahonnan már nincs visszaút, és életét adná azért, hogy még egyszer lássa a gyerekét?

,, Nem akartam emlékezni. Hiszen múlik az idő. A gyerek felnő. A fiam is felnő, nem lesz már szüksége a régi játékaira.
Bárhol legyen is, már négyéves.
Fogalmam nincs, milyenek a négyévesek. Biztos beszél már, és talán már el tud számolni tízig.
Szeret rajzolni? Vagy énekelni?
Éreztem, hogy innom kell még egyet, mert pont abba süllyedek bele, amit nem akartam: a szívet tépő emlékezésbe.”

Nyugodt szívvel merem ajánlani mindenkinek, aki szeret érzelmi mélységekbe menni egy könyv által. Meglepetésekkel teli, szívfacsaró történetet ismerhetünk meg, melyben sokszor látjuk a kilátástalanságot, de a reményt soha nem vesztjük el.
Ez a könyv egy harc! Egy igazi küzdelem azokért a gyermekekért, akiket elszakítottak a családjuktól, s reménytelennek látják a körülöttük levő helyzetet! Ez a regény darabokra tör, majd a bizakodást hagyja nekünk!
De persze olyan dolgokat is átélünk benne, melyek bizonyítják azt, hogy sokszor a legközelebb álló emberben is csalódhatunk.
Fájdalmat éreztem, meglepődést, sokkot és nem utolsó sorban izgalmat. Ez a mű valami olyan erős érzést adott nekem, amiben régen volt már részem.

,, Tudom, hogy számunkra ez már soha nem lehetne valóság, de akkor is.. A szívem szép lassan meghasad.”

Fülszöveg: 

Létezik ​rosszabb rémálom egy szülő számára, mint a gyermeke elrablása? 
Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte. 

Őrült hajszába kezd és semmi más nem számít már neki, csak hogy megtalálja a fiát. Egy tapasztalt nyomozó, Puskás András és két számítógépes zseni tinédzser lesz segítségére. Az idő előrehaladtával a szálak sehova nem vezetnek, a nyomok kihűlnek, mígnem két év múlva ugyanonnan, ugyanúgy el nem tűnik egy másik gyermek is. 
A nyomozás új lendületet kap és kontinenseken át vezet egy szörnyű és váratlan végkifejletig. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a fia elrablása lesz Dóra legsúlyosabb és legsötétebb megpróbáltatása. 

Mire lehet képes egy anya, hogy visszakapja gyermekét? 

Hidasi Judit, a nagy sikerű Gondolatmappa című könyv szerzője ezúttal egy anya lelkének mélységeibe vezet minket. Egy szívszorító és fordulatokkal teli történet arról, hogy milyen változásokhoz és tragédiákhoz képes egy szülő alkalmazkodni azért, hogy visszaszerezze a gyermekét.

(Álomgyár Kiadó, 336 oldal, 2018)