Az Anarchia Könyvblogot anno úgy hoztuk létre, hogy kizárólag ajánlókat írunk. Azokat, amik számunkra nem nyerték el a tetszésünket, azokról nem írtunk. Tettük/tesszük ezt azért, mert egyszerűen úgy voltunk vele, hogy nem tetszhet minden mindenkinek, illetve azért mert nekünk nem volt megfelelő, attól még más imádhatja. Viszont most nem tudok szemet hunyni és egyszerűen le kell, hogy írjam a véleményem. 2018-as évem legnagyobb csalódása volt ez a könyv.

Liz Nuget írt egy fantasztikus könyvet Mindig is éjjel lesz címmel. Pontosan ezért vártam borzasztóan az új regényét, de egyszerűen nem találok szavakat, amikkel kitudnám fejezni, hogy mennyire szenvedtem vele. Még csak arra se tudom fogni, hogy túl nagy volt az elvárás,mert nem. Az első tíz oldal, amivel a könyv kezdődik eszméletlenül felkeltette a figyelmem, aztán az egész átvágott egy összecsapott semmit mondó történetté. Se füle, se farka nem volt. Elképzelésem sincs, hogy a thriller jelzőt mivel érdemelte ki.

Adott egy pasi, azaz Oliver, aki a könyv elején félholtra veri a feleségét. Az okát nem lehet tudni, valamitől bekattant. Na, eddig ez érdekelt is volna, mármint az, hogy mi történt, mi lakozott ebbe az állítólagosan tökéletes és pszichopata férfiben. Számomra semmi sem derült ki. Az egész történet Oliver ismerőseinek az elmondása alapján zajlik. Néha a férfi is megjelenik egy-egy fejezet erejéig, de az is semmitmondó. Lényegében szinte mindenre rá lehet jönni már az elején, és ezek a nagy "csavarok" még csak közepesnek sem mondhatóak. Mintha egy dokumentum könyvet olvastam volna Oliver életéről és abból is az unalmasabb változatot. Egy momentum, egy részlet sem döbbentett vagy fogott meg, nem tudok egyetlen érdemleges szereplőt, vagy fejezetet kiemelni. A történet átlagosnak sem mondható. A vége pedig..... tényleg nem tudom úgy megfogalmazni, hogy ne menjek át vulgárisba.

Minden tekintetben unalmas és gyötrelmes 296 oldal volt ez.

Fülszöveg: