Ajánló:

Két perccel ezelőtt fejeztem be a könyvet, és már itt ülök a gép előtt, hogy írjam az ajánlót. Nem szoktam ilyet csinálni, általában várok néhány órát, vagy akár napot, hogy megemésszem amit olvastam, amit éreztem, amit átéltem. Azonban, ez az a pillanat, ez az a könyv, aminél úgy érzem nem várhatok, ki kell magamból írnom, különben egész éjjel ezen fogok agyalni, és magamat ismerve, hajnalban feltápászkodnék, hogy mindazt kiírjam magamból, amit ez a történet adott.

Sok könyvre írtam már idén azt, hogy bekerült a legjobb olvasásaim közé, és természetesen ezek ugyanúgy megmaradnak kedvencnek, de úgy érzem Allen Eskens története nagyot ugrott ezen a bizonyos kedvenc listán, erősen az első helyet célozva meg.

Nos, lássuk mit váltott ki belőlem a Temetni jöttünk című könyv. Első körben megpróbálom higgadtan megfogalmazni; egy tökéletesen megírt történet, mely már az elejétől fogva felkelti az olvasó érdeklődését, és egészen a könyv befejezéséig tartja ezt a szintet. Nincsenek elvarratlan szálak, minden tekintetben megkapjuk a méltó, illetve, ami a legfontosabb egy olvasó számára, a kielégítő befejezést. A szereplőknél nincs eltúlzás, nincsenek tökéletes karakterek, ezáltal vállnak szerethetővé, ettől fogjuk közelebb érezni őket magunkhoz.

Nagyon ritkán írok egy könyv borítójáról, de itt nem tehetem meg, hogy kihagyjam. Gyönyörű lett, és azokkal a kis dombornyomásos esőcseppekkel, amivel bepöttyözték, kaptam egy olyan késztetést, hogy minden alkalommal végig kellett simítanom rajta, ha a közelében voltam. Ugyanúgy olvasás alatt többször is arra lettem figyelmes, hogy az ujjammal a borítót simogatom.

Második körben leírom az izgága énem véleményét, aki addig nem tud aludni, amíg le nem írja azt; Imádtam, egyszerűen fizikai fájdalmat okozott, ha valami oknál fogva le kellett tennem, és dührohamot kaptam, mert előfordult, hogy olvasás alatt valakinél a családból éppen akkor jött rá a beszélgethetnék. Ilyenkor elég dühös fejet vághattam, mert pár mondat után feladták. Ismernek, ilyenkor jobb a békesség, Zsófit hagyni kell olvasni.

Nem egyszer nyílt ki a bicska a zsebembe olyan részeknél, melyek dühöt és frusztrációt váltottak ki belőlem, és néhány mellékszereplőt feltudtam volna pofozni. Ezek mellett, végig mély együttérzés volt bennem, meghatódás, és még sorolhatnám azokat a pozitív jelzőket, amik egy igazán jó könyvre jellemzőek. Az egész történetet végigizgultam, több esetben gyomorideggel, hogy vajon ennek mi lesz a vége, vagy ezt hogyan fogja megoldani az adott szereplő abban a helyzetben?

Történet:

Joe Talbert, az egyetemen kap egy olyan feladatot, miszerint egy idegen életrajzát írja meg. Nem sok lehetősége van, édesapját nem ismeri, hogy annak barátairól írjon, az anyja ismerőseit inkább kihagyja a képletből, és igazán neki sincsenek olyan emberek a közelében akiről írni tudna. Így a sors úgy alakítja, hogy találkozzon Carl Iversonnal, a gyilkossal, aki harminc évvel ezelőtt megerőszakolt egy 14 éves lányt, majd rágyújtotta a fészert. Carl rákban szenved, végső stádium, így már nem a börtönben él, hanem egy otthonban várja a halált. Joe itt ismeri meg, és kéri arra, mondja el a történetét az elejétől a végéig. A férfi úgy dönt eleget tesz a kérésnek, teljes őszinteséggel fogja elmesélni, cserébe ugyanezt az őszinteséget a fiútól is elvárja.

" Carl visszautasította a szándékos emberölést. A legtöbb fickó, aki ártatlan, halogatja a tárgyalást, ameddig csak lehet, hogy a védelem felkészülhessen. Carl gyorsított eljárást akart. "

Mielőtt belevágnak az életrajz megírásába, Joe elmegy Carl régi ügyvédjéhez, és kikéri az összes anyagot a harminc évvel ezelőtti gyilkosságról. Ha nem lenne ez is éppen elég bonyolult, a fiatal férfi telefonhívást kap az anyjától, miszerint lecsukják ittas vezetés miatt, így Joe öccse, Jeremy, aki autista, pár napra a testvéréhez megy. Jeremy rendes srác, a légynek se tudna ártani, de folyamatos figyelmet igényel, amit a részeges anyjától nem kap meg, és Joe-nak se egyszerű az egyetem, és munka mellett. Szerencséjére Jeremy által sikerül megismerkednie Lilával, a felső szomszéddal, akihez eddig soha nem mert szólni. A lánnyal együtt elkezdik kibogozni az aktákat, megtalálják azt a naplót, amit a 14 éves áldozat, Crystal Hagen írt, több fejezetben kitérve arra, hogy Carl egy perverz alak, aki kukkolja őt. Majd pár oldallal később a bejegyzések egyre furcsábbak lesznek, és a lány átvált titkosírásra, amit eddig senki nem fejtett meg.

" - Hölgyeim és uraim, olyan fényképeket tárok önök elé, amiktől felfordul majd a gyomruk. Előre is bocsánatot kérek azért, amit látni fognak, de erre szükség van ahhoz, hogy megértsék, mi történt Crystal Hagennel. "

Amíg Lilának szemrényi kétsége sincs afelől, hogy Carl a bűnös, addig Joe agyában egy kis hang azt suttogja, hogy talán nem minden úgy történet, ahogy azt leírták. Együttes erővel próbálják felgöngyölíteni az ügyet, és minden szálat a helyére tenni, hogy végre kiderüljön az igazság.

Joe, és Carl egyre jobban megnyílnak a másik előtt. A beteg férfi mesél a Vietnámi háborúról, hány embert volt kénytelen megölnie. Kegyetlen igazsággal szemlélteti azokat a dolgokat, amik ott történtek vele, és bajtársaival. A fiú is mesél magáról, bár nem tervezte, mégis egy elítélt gyilkosnak mondja el legféltettebb titkát, melyet eddig soha senkivel nem osztott meg.

Soha nem tudhatjuk, hogy kiben mi lakozik, ki ártatlan, és ki bűnös. Mi emberek könnyen ítélkezünk úgy, hogy csak a felszínt kapirgáljuk. Nem vesszük a fáradtságot, hogy megismerjük a másik történetét, a döntéseit, hogy mit miért tett, egyszerűbb megbélyegezni valakit, csak mert mások már pálcát törtek a feje felett. Néha önmagunkba is mélyen el kellene merülnünk, és számot adni a tetteinkről, nem besöpörni azt a szőnyeg alá.

Allen Eskens, lenyűgöztél, felháborítottál, meghatottál, sokkoltál, és nem utolsó sorban boldoggá tettél. Köszönöm Neked ezt az élményt.

Fülszöveg:

Joe Talbert a Minnesota Egyetem küzdelmes sorsú diákja , autista öccse és alkoholista anyja egyetlen támasza, csak boldogulni próbál az életben. Egy angol kurzuson azt a feladatot kapja, hogy írja meg egy idegen életrajzát. Mi sem könnyebb, nem? Ám, amilyen a szerencséje, a sors egy gyilkos nemi erőszaktevőt sodor elé Carl Iverson személyében. Ahogy a rákban haldokló vietnámi veterán, Carl története kibontakozik, Joe és szerelme, Lila egyre meghökkentőbb dolgokkal szembesülnek.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

352 oldal

Kiadás éve: 2018