Ajánló:

Újabb gyöngyszem a magyar írok között, L. J. Wesley, aki egy olyan történetet tárt elénk, melyben talán mindenki megtalálja valahol, valamilyen módon önmagát. Nekem legalábbis sikerült. Bár a könyv nem hosszú mégis kétszeri nekifutásra tudtam csak elolvasni, mert olyan mélyen érintettek bizonyos részletek, hogy egyszerűen muszáj volt pár óra pihenőt tartanom a folytatáshoz. Fanyar humorral megspékelt dráma, mely Brooke életét mutatja be, mint múlt, mint jelen, és kissé a jövő pillanatai által.

Történetünk főszereplője Brooke, aki egy baleset által kómába kerül, viszont ahelyett, hogy a lány édesdeden “pihenne” , hallgatozik. Na ne úgy képzeljétek el, hogy ezt mind önszántából, csupán szerencsétlen az éber kóma áldozata lett, nem érez semmit, nem lát, viszont mindent hall ami körülötte zajlik. A látogatóit eleinte nehezen ismeri fel, és az emlékezete is hiányos kissé, így apránként kísérleti kezelések által jutunk információhoz. Illetve a családja se kíméli a lány elméjét, hisz szinte mindenki neki önti ki a lelkét, a problémáit, és a titkait. Őszintén belegondolva nem tudom mit tettem volna a csaj helyében sok esetben, (a kóma miatt valószínű semmit) de lehet, hogy az őrület határán álltam volna, Brooke viszont velem ellentétben szarkasztikus humorral oldotta meg a helyzet súlyosságát, és talán ez segített abba, hogy ne kattanjon be. A kórházból egy szanatóriumban szállítják, ahol kísérleti fázisokban levő kezelésekkel próbálják felébreszteni. A családtagjai sűrűn látogatják, így fokozatosan ismerhetjük meg a nővérét, szüleit, és férjét, illetve azok mindennapjait. Jim a férj, beadja a válókeresetet, mialatt a feleség kómában van.

" Gyűlölöm őket, akárkik is lehetnek azok, mert úgy akarnak lecsapni a kislányomra, mint fukar vásárló az akciós termékre a szupermarketben. "

Alice a nővér megismerkedik egy pasival, akivel szinte egyből a házasságot tervezik. Apuka Las Vegasi utazása során történt eseményeit ismerhetjük meg, illetve a mostanában előjött fura szokásaira is választ kapunk. Anyuka nekem kissé karót nyeltnek tűnik, aki mindamellett hogy aggódó szülőnek tűnik, mégis olyan érzést keltett bennem, hogy csak az a lényeg, hogy ő boldog legyen. Aztán persze feltűnik egy idegen férfi is, akit Brooke eleinte nem igazán tud hova helyezni az elméjében. És persze ne feledkezzünk meg Valentine-ról se, a jópofa laza dokiról se, aki a legújabb kísérleteivel “kínozza” a lányt. Mindannyian egy-egy történetet hordoznak magukkal, így állítva össze a családi összképet. Viszont nem mehetünk el az mellett sem, hogy ennek a történetnek vannak árnyoldalai is, az emlékezet visszatértével Brooke olyan oldalát ismeri meg amire jobb lett volna soha nem emlékeznie.

" Hogy tudom kikapcsolni az agyam, ha jelenleg az az egyetlen, ami működik? Úgy érzem magam, mint egy rab. Az is vagyok. Rab lettem, és a testem a börtönöm. "

Tényleg érdekes könyv volt. Mindamellett, hogy a csajnak oltári dumája van, engem lelkileg meggyötört a történet. Sok olyan dolgot érintett ami felhozott olyan emlékeket, eseményeket, melyeket én is szívesen elfelejtenék, de legalábbis a szőnyeg alá söpörnék, bármennyire is helytelen ez a megoldás.

Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Brooke emlékek nélkül a saját testének börtönébe kerül. A kezelések hatására lassan visszatérő emlékei meggyötrik a lelkét. Vajon miként viseli ezt az időszakot? Ugyanaz az ember lesz, aki volt? Van még bármiféle jövő Brooke számára?