Csabai Márk: Egy csibész naplója, illetve INTERJÚ az íróval

Ajánló:

Legutóbb mikor Csabai Márktól olvastam azt mondtam, hogy ez nem az én stílusom. Most is ugyanez a véleményem, mert számomra eléggé a szélsőséghez tartozik, de amit olvasás közben éreztem az leírhatatlan volt. Tetszett, alig vártam, hogy olvashassam és nem tudtam letenni! ,, Vannak percek, amikor az ember maga dönti el a sorsát, és az a döntés indulhat egy mozdulattal vagy egy rosszul elhelyezett mondattal is.”

Történetünk főszereplője Viktor. Róla olvashatunk, az ő szemszögéből a mű során. Kezdetben láthatjuk hogyan tengeti a napjait, majd történik valami. Betörnek hozzá és a segítségét kérik egy nagyon fontos ügyben. Drogkereskedők közé kell beépülnie valamiképp két jó, bizalmas barátjával, akik nem mások mint Bó és Juszup. De ez csak a kezdet, mert megannyi fordulattal és arrébb állással fog folytatódni a történet. Lesz benne, ahol a főnök lányát kell óvniuk. Lesz ahol drogszállítmánnyal, védelmi pénzzel kell foglalkozniuk. Eme csodás izgalmas helyzetekben fog kibontakozni egy barátság is, Rikki személyében. ,, Ott abban a percben mindhárman tudtuk, mi történt. Juszup és az én baráti viszonyom véget ért. De ezzel egy időben elkezdődött egy új barátság. Az okos, az erős és a csibész mindent elsöprő szövetsége.” Ismét egy kis humorral, ráadásul fekete humorral tűzdelt történetet kapunk. A mű annyira a rabjává teszi az olvasót, hogy semmi másra nem fog tudni gondolni, csak arra mi is fog még történni Viktorral. Viktor az a tipikus csibész srác, akivel bizony minden megtörténhet. Mindent élvez az életben az alkoholt is, a nőkről meg ne is beszéljünk. A közel több mint 300 oldalas könyvben nem egy nő lesz, akivel összeszűri a levet. Viszont egy lesz az aki az elejétől a végéig mindig mindenhol ott lesz és bizony a végére talán a boldogság is meg lesz. Egy újabb fordulatos, egyáltalán nem átlagos eseménysorozat bontakozott ki Márk tollából. Bevallom miután elolvastam óriási ürességet éreztem, mert úgy akartam volna még folytatást. De vigasztal az, hogyha a szerencse mellém szegődik, akkor nemsokára olvashatom az író tavasszal megjelenő könyvét. ,, Áldozatok mindig vannak. Ne azt nézd, hanem azt, hogy mennyi mindenkit mentettél meg, vagy adtál nekik második vagy éppen sokadik esélyt. Ha Szent Péter nem akar neked mágneses belépőkártyát adni a mennyország kapujához, akkor hivatkozz Istenre. Mondd azt, hogy ő is nagy veszteségekkel dolgozott, amikor szólt Noénak, hogy építheti a bárkát. Te csak követted a példát.” Imádtam a könyvet mert nem egyszer meg tudott nevetetni, pedig jelenleg egy nem könnyű helyzetbe csöppentem bele és életkedvem is a padló szintjén lecövekelt. Fel tudott dobni a mű, ki tudott kapcsolni és terelni tudta a gondolataimat! ,, Először elöntött a bánat, majd keserűséget éreztem, utána egy csapásra bűntudatom támadt. Emlékek ezrei törtek rám, és foglalták le tudatomat, majd habozás nélkül váltotta őket a bosszúvágy.” Tanulságként kipottyant nekem az, amit már párszor tapasztaltam.. Az emberek sokszor nem olyanok, mint amilyennek látszanak vagy amilyennek adják magukat. Bizony a valóélet is tele van nem egy színészi képességgel rendelkező emberrel, akik bármit megtesznek a céljukért. Ha kell embereken gázolnak át, ha valamit akarnak elkövetnek mindent, hogy az úgy történjen. 29178009_1720752924650311_6882571855027240960_n

Fülszöveg:

Keményfiúk, keményzsaruk, maffiózók népesítik be Csabai Márk könyvét, mely a Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagy nemzetközi droghálózat elleni hadműveletének ezerrel pörgő, lebilincselően érzékletes leírása. Veszélyes élet a csibészé, minden órája izgalmakkal és meglepetésekkel van tele. A történet oly hitelesnek tűnik, hogy akár igaz is lehet, bár sem a nemzetközi alvilág királyai, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda ügynökei nem igazán kedvelik, ha megismerik őket. A kivétel Gabriella, a Széplábú, mert ő eleve nyomozótisztként mutatkozik be. És még ő sem feltétlenül az, akinek mondja magát… Naplóírónk jóeszű, vitriolos és mégis szellemes tollú, a szervezett bűnözés csapdákkal teli világában otthonosan és mégis amatőrként szemlélődő pesti vagány, aki stílust Raymond Chandlertől és Rejtő Jenőtől tanult. Témája a budapesti Nagykörúton és a római Via Veneton termett. Figurái pedig egyenesen a terézvárosi aszfaltról sétáltak be az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb magyar krimijébe. Kiadó: Álomgyár Oldalak száma: 386 Kiadás éve: 2018


↓ Márk második könyvének olvasása közben úgy éreztem, hogy szeretnék pár kérdést feltenni neki. Felkerestem a kérésemmel és beleegyezett abba, hogy adjon pár választ. Igyekeztem olyan tematikát találni, melyet más interjúkban. posztokban nem találtam meg és egy kicsit a saját érdeklődésemet is belevinni. Remélem örömmel fogjátok venni kedves olvasók! • Tudomásomra jutott, hogy a könyveid közül egy kedvencet nem tudsz kiemelni, mert mindegyiket más miatt szereted. Nekem ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem: Melyik a kedvenc karaktered, szereplőd az általad megírt könyvekből, és persze miért? Márk: Talán Gyulai Emánuellel (Hatlövetű főhőse) tudtam igazán azonosulni, hiszen Ő is egy író. Abban a regényben egy kicsit el tudtam játszani az író az íróban érzéssel, ami talán sok alkotó nagy álma. Hiszen, így a karaktere jobban kiléphet a komfortzónájából. Izgalmas játék ez. Barabás Viktor Valentin (Egy csibész naplója és Nem tündérmese főhőse) pedig egy fontos „jó barát” számomra, hiszen vele alkottam meg a „csibész” életérzést a regényekben. Talán mondhatni Ő az összes karakter alapja. Fogalmam sem volt arról, hogy már kettő színdarab is a nevedhez köthető. Így ehhez kapcsolódva kérdezném, hogy a színdarab vagy egy regény megírása volt nagyobb kihívás számodra? Sokan vannak így ezzel. Ez egy kevésbé ismert, ámde szeretett világom. Nem összehasonlítható a két terület leszámítva azt, hogy legépeltem őket. Más-más szempontok alapján megyek végig egy színdarabon és egy regényen. Más világ... 26733692_1999443303404357_5885506883543949369_nMiért döntöttél úgy, hogy a kezdetben használt Mark Wander név helyett a saját neved alatt folytatod a könyvek írását? Sajnos idő volt mire rájöttem, hogy nem kell szégyenkeznem azért, amit csinálok. Meg amúgy is egy félrefutott marketingfogás volt számomra az alkotói álnév. Az elején kinevettek, nem bíztak bennem. Azt mondták képtelenség, hogy írjak. Így elbújtam. „Rájöttem”, hogy én Csabai Márk vagyok és a saját utam kezdtem járni. Ez jobb… • Miért a szarkasztikus krimi mellett tetted le a voksod az írás terén? Vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni, és nem is kell. Számomra ez ilyen. Ez jön/jött a kezemből. Ha ezt meg kell indokolnom magamnak, ott nagy gondok vannak. • Milyen műfajú könyveket olvasol szívesen? Melyik az a könyv, amire azt mondod, hogy ha nem is mindenkinek, de sok embernek el kellene olvasnia? Sajnos kevés időm van olvasni tekintettel arra, hogy folyamatosan munkában vagyok. Ha mégis akad időm, thrillereket szoktam olvasni mostanság. Azokat sem én válogatom, hiszen kiadós és író barátaim elhalmoznak könyvekkel. Csak leveszek egyet a polcról és olvasom. Hogy legyen egy kis reklám itt ajánlásra, a saját könyveimet kínálom.  • Mennyiben más az Egy csibész naplója a régebbi kiadásainál? ,,Csak” részletekben bővült? Egyáltalán miért gondoltad úgy, hogy egy újabb átdolgozásba kezdj a regénnyel? Meg ugyebár más regényed is új külsőben jelenik meg a közeljövőben. Ha valaki figyelemmel kísérte a regény sorsát az jól tudja, hogy ez mára már a harmadik kiadása. Szóval így, vagy úgy, de mindig visszatér a polcokra. Nagyon büszke vagyok, hogy a trendek dacára is pályára lehet vele lépni, méghozzá büszkén. Az átírás és bővítés annak köszönhető, hogy az eredeti kiadás óta a világ, én és az olvasók is változtak. Több dolgot bír el a nyomdafesték. Persze, ezt mindenki döntse el maga, hogy ez jó, vagy sem. • Gondoltál már arra, hogy esetleg más műfajban írj? Miben tudnád elképzelni magadat még? Hamarosan megtudjátok! • Hogy fogadod a negatív kritikákat a könyveidről? Ami nagyon fontos, hogy a szakmai alapokon nyugvó kritikát meg kell különböztetni a trollok és irigyek állásfoglalásától.  Az, ha egy könyv igazi, szakmai alapokon nyugvó kritikát kap, nagy dolog. Abból táplálkozni, tanulni, fejlődni kell. Szóval, ha egy igazi kritikát írnak valaki könyvéről (jót, vagy rosszat) az jó! Azt jelenti, hogy érdemes az anyag arra, hogy egyáltalán kézbe vegyék. Fontos elfogadni, aki vállalja a nyilvánosságot, annak vállalnia kell azt is, ha troll(ok) jönnek vele szembe. Persze itt is vannak szintek. Van olyan kritika, amin csak nevetni lehet. Arc és név nélküli vélemény okádókkal rendszerint nem is foglalkozom (Tény szerencsém van, eddig kevés ilyen talált meg). Hiszen velük szemben én vállalom magam, Ők meg „Internetia” biztonságából osztják az észt kéretlenül a kis sámlijukon ücsörögve. Vélhetően mindenféle szakmai tudás, eredmény és kompetencia nélkül, ámde annál több frusztrációval a nyakukban. Ezeken át kell lépni. Ilyen ez az internet, ezt hozta a fejünkre. Mindenki szép, okos, gazdag, véleményvezér. Ért a könyvíráshoz, politikához, focihoz, főzéshez, a pocskondiázáshoz pedig a „mindennél” jobban! Ez van, ezt kell szeretni.  27857929_2028982487117105_4759453354569333100_n

Címkék: Könyv, Interjú