Kevin Lyon: Kevin Horrornaplója

 

Kevin Lyon már első könyvével is sikert aratott, és méltó utódját hozta el nekünk Kevin horrornaplója címen. Feladta a leckét minden horror írónak, kedvezve ezzel a zsáner rajongóinak. Ha az ember egyszer elkezdi nem lehet letenni. Ez a naplószerű regény sodorja magával az olvasót, késztet bennünket arra, hogy csak azért is tovább lapozzunk, bármilyen szörnyűséggel nézünk szemben a következő oldalakon. Mert bizony sok szörnyűséggel fogunk találkozni, ahogy elmélyülünk a történetben.

 

A könyv 16% kedvezménnyel elérhető a BOOK24 online könyváruházban!
https://goo.gl/1i89tQ

"Ujjaimmal az arcot érintettem. Korábban azt olvastam, hogy a holtak teste hideg. Nem éreztem hidegnek. Pont, mint a szoba hőmérséklete. Mint bármelyik bútor. A bőr tapintása száraz és rugalmas volt. A puha vastag száj alsó és felső ajkai egymáshoz tapadva domborodtak ki, kissé sötétebb lilásabb tónusban, mint a körülötte lévő bőr színe"

Ezt a naplót, egy 17 éves fiatal srác írta. Részletesen vezet bennünket élete minden mozzanatán, azokon amiken neki keresztül kellett mennie.

Senki sem szereti, és bárhol fordul meg, csak testi, és lelki terrorra számíthat. Ő nem érti miért van ez, hisz jó embernek tartja magát, mégis a nevelőintézetben folyton testileg fenyítették, mind a gyerekek, mind az intézet dolgozói. Egy nap megszökik, és elmegy Evelyn néni kastélyába, ahol szívesen fogadják. Kevin jól érzi magát, végre egy hely, ahol megnyugvást talál, és próbál mindenben Evelyn néni kedvében járni. A kastély falain belül megdöbbentő dolgokat fedez fel, olyan szörnyű tettek színhelye ez, ahol senki sem tudna élni. A fiatal fiú mégsem riad meg, érdeklődve figyeli a néni tevékenységeit, egészen addig, amíg neki kellene véghez vinnie egy feladatot. Képtelen megtenni amit kérnek tőle, így az éjszaka folyamán újra megszökik, és visszamegy a nevelőintézetbe. Nem sokáig bírja, újabb és újabb támadások sorozatát kell elszenvednie. Örökbe fogadják, de a nevelőszülők olyan dolgokra kényszerítik, ami újra szökésre sarkallja. Visszatér Evelyn néni kastélyába, készen arra, hogy férfivá váljon, és teljesítse egyetlen rokona minden kívánságát, legyen az bármilyen borzasztó.

Magány, megvetés, megfelelni vágyás, düh. Negatív érzések kavalkádjai vannak ebben a regényben, és megmutatja, mennyire kell, hogy szeressük egymást, elfogadjuk a másikat annak ami, és, ha kell segítsünk egymásnak.

" A fiatalabb fiún volt a sor, reá várt a nagy feladat, hogy megverjen, földre taszítson és megsemmisítsen. Elpusztítsa az önérzetem és örök nyomot hagyjon a lelkemben és a szívemben."

Bármilyen rémisztőek voltak is ezek a naplóbejegyzések, én mégis imádtam Kevint. Rettenetesen sajnáltam a sok atrocitás miatt, amit el kellett szenvednie. Ahogy haladtam a történettel, szívem szerint magamhoz öleltem volna, és megnyugtatom, hogy ezután minden rendben lesz.

Kevin Horrornaplója egy olyan könyv ami tökéletesen felépített, zseniálisan kidolgozott szereplőkkel, feszült cselekményszállal, és nem mindennapi befejezéssel végződik.  Készülj fel, amint a kezedbe veszed ezt a feszített tempójú, briliánsan megírt regényt, képtelen leszel letenni.

Fülszöveg:

A szerző legdurvább pszicho-thrillerje a harmincas évek Párizsába repíti olvasóit. Nagynénje, a szigorú Evelyn néni nyikorgó parkettás kastélyában furcsa dolgok tapasztalhatók: női halálsikolyok, esténként érkező halottszállító automobil, mozgófilmre vett akasztás, felravatalozott meztelen holttestek és falra kiakasztott preparált emberi fejek. Kevin, eddigi megpróbáltatásain túl, ilyen közegben ismeri meg azt a sötét világot, amelyben antropológiai jegyek alapján történő embervadászat, báli rendezvény során, élő emberen kipróbált barokk kovácsoltvas villamosszék, kéjrabszolga-kereskedelem, perverzió és néhány szívszorító jelenet is helyet kap. Kevin Lyon naturális részletességgel meséli el kivéreztetésre szánt emberek utolsó könyörgő pillanatait, haláluk tusáját, holttestük látványát.
A történet számtalan áthallásain keresztül világít rá az emberi gonoszságra, amely akkor is a miénk és hétköznapjaink részét képezi, ha nem is veszünk róla tudomást...