Ajánló:

Szinte még el sem olvastam az első részt, de már akartam a másodikat. Kíváncsi voltam egyrészt a soron következő boszorkányra, de arra is, hogy Leda második könyve mennyire fogja megugrani az általam alkotott mércét, amit az Utolsó Kívánság váltott ki belőlem. Megugrotta, nem is akárhogyan. Minden részlet aprólékosan kidolgozott, ügyesen vezetett cselekményszálak,  és semmiképpen sem közömbös karakterek, nem utolsósorban a már megismert humor ami ebből a történetből sem hiányzott. Egyszerűen lenyűgöző amit az írónő kreál. Ösztönösen tudja mi kell az olvasónak, mi az ami által képtelenek leszünk letenni a könyvet, egyszerűen zsigerből hozza a formát, és leszünk ezáltal rajongók. Vannak azok az írok akik évekig tanulják az írást, vannak akiknek sok-sok könyvet kell megírni amíg olyan szintre jutnak, hogy az olvasóknak letehetetlen legyen a könyv, és van Leda D'Rasi, aki (szerintem UFO) arra született, hogy írjon. És, hogy miért dicsérem annyira? Mert az elmúlt évek alatt, az első író, aki egy olyan zsánert szerettetett meg velem, amire sosem számítottam.

" - És mondd csak: nálad az elfajzott hímsoviniszta, szexista agyad az oka, hogy olyan vagy a nőkkel, amilyen, vagy a lábad között lifegő, tesztoszteronnal telepumpált szövetgolyók nem hagyják értelmes gondolatokhoz jutni az elmédet, és azért vagy ekkora egoista barom?"

Ebben a kötetben Unát ismerhetjük meg közelebbről aki kénytelen egyezséget kötni Litchel a lidércek királyával, hogy segítse Angelt, az első részben megismert boszorkányt. A lidércekről azt kell tudni, hogy egoista, nagyképű, uralkodó jellemű egyének, akik nem hajlandóak fejet hajtani mások előtt. Ahogy minden halhatatlan lénynek, nekik is van egy párjuk a világban, aki számukra örök, de ez csak abban az esetben derül ki, ha a nő teherbe esik már az első együttlétük után. Így számukra a szex mindennapos ebből fakadóan. Ezzel persze nem is lenne semmi gond, ha Litch unokatestvére Vaghan nem akarna a lidércek élére állni és megölni a királyt. Una olyan lehetőséget kínál a férfinek, amit nem utasíthat vissza. És innen indul az őrület. Két erős egyéniség, akik nem engednek a saját akaratukból, minden téren egymás idegeire mennek, szinte már élvezik, ha bosszanthatják egymást. Litch kénytelen elviselni a boszorkányt, hogy megbizonyosodjon tényleg ő a párja, és ezzel végre méltó utódot hozhat a lidércek közé, és ezáltal megmutathatja, hogy csak és kizárólag ő a király. Una kénytelen elviselni a lidércet, mert köti az egyezség, és nem az a típus aki megszegi a szavát. Amíg várakozunk, számtalan vicces helyzet alakul ki, amit képtelenség röhögés nélkül kibírni. És ahogy bontakoznak ki az események, úgy lesz egyre feszültebb a történet.

" Leszaladt a sarki drogériába? Azt azért megnézte volna, milyen képet vágott az éjjeli műszakkal megátkozott patikus, amikor a kétméteres lidérc terhességi teszt után kutatott a polcokon, mindezt a kora hajnali órákban."

Mindemellett betekintést kapunk az Ítészek világába is. Nem halhatatlan lények, mégis a legbarbárabb, és legelvakultabb "faj". Évszázadok óta üldözik a boszorkányokat, nem kímélve az ártatlan gyermekeket, nőket, akik lánynak születtek. Ha az Ítész egyszer kimondja, hogy boszorkány, nincs visszaút, nem kímélnek semmit, és senkit.

" - Bár azt elismerem, hogy az álcájuk kitűnő - mondta, miközben óvatosan kézbe vett egy apró aranyfeszületet, felmérve súlyát és rajta látható ékköveket - , én mégis tisztában vagyok vele, hogy maguk itt nem cserkészszövetséget tartanak fenn. Mondjuk ki nyíltan: maguk ölnek. Hosszú-hosszú ideje ezt teszik már. Boszorkányokra vadásznak, aztán egyiket a másik után végzik ki."

Ismét meg kell említenem személyes kedvenc boszorkányomat Lunát, aki ebben a kötetben is színre lép, és nem hazudtolja meg magát. Nem tehetek róla, imádom ezt a csajt. Ahol csak megjelenik ott káosz üti fel a fejét, és mindent úgy kezel, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Konkrétan voltak olyan szituációk, ahol sírva röhögtem az alakításán, vagy a beszólásain.

Szerencsésnek érzem magam, amiért olvashattam ezeket a könyveket, mert sok-sok derűs pillanatot hozott, a mostani téli szürke időkben.

Megjegyezném még, hogy minden J. R. Ward rajongónak IS ajánlom Leda D' Rasi könyveit, bár én a Fekete tőr testvériségtől, csak egy részt olvastam, de bátran állítom, hogy a Boszokánydinasztia felülmúlta mindenben. Minden egységes a könyvben, nincsenek túlzások, nem húzza el az erotikus részleteket, a feszültséget úgy adagolja, hogy az éppen megfelelő legyen.

Fülszöveg: