Haylen Beck belecsapott a közepébe, és egy olyan feszített tempójú könyvet adott ki a kezei közül, amit kár lenne kihagyni azoknak, akik szeretik a krimit.

Nem lehet unatkozni az elején sem, eleve egy érdekes szállal kezdi a történetet, aztán már csak pörgünk az eseményekkel együtt, kapkodjuk a fejünket egyik oldalról a másikra, és nincs megállás. Intenzív az elejétől a végéig. Érzelmek kavalkádjait éltem át benne, hisz, ez az a történet ami velem is megeshet, ez az a történet, ami bárkivel előfordulhat.

 

A történet eleje is erősen indul. Audra az édesanya két gyermekével Sean-nal, és Louis-sal menekül egy barátnőjéhez Kaliforniába. Itt még pontosan nem tudhatjuk az okot, az író csak sejtésekbe bocsátkozik.

A gyerekek fáradtak és nyűgösek a hosszú út miatt, így az anya kénytelen megállni egy bolt előtt, hogy némi frissítőt vegyen maguknak. Nem messze egy rendőrautó áll, Audra próbál a legtermészetesebben viselkedni, hogy ne okozzon feltűnést. Mire újból az úton vannak, már nyugodtabb, aztán egyszer csak a semmiből feltűnik a járőrautó, leállásra kényszerítve őt.

"Kiderült, hogy a nő New Yorkból lépett le három nappal azelőtt a két gyerekével, de azok már nem voltak a kocsiban, amikor Ronnie seriff igazoltatta. A csajt már ismerték, nem kezdő, mentális problémák meg ilyesmik is voltak vele, aztán kisült, hogy csinált valamit a gyerekeivel, tán kint a sivatagban valahol."

Whiteside seriff közli Audrával, hogy a gépjármű túl van terhelve, de ha gondolja segít neki eljutni a legközelebbi szállásig, azzal hogy a fele cuccot a csomagtartóból átpakolja a rendőrautóba. A férfi úgy tűnik jót akar nekik, bár a nőnek vannak ellenérzései vele szemben, mégis beleegyezik. A seriff közben már önhatalmúlag is a csomagtartóban matat, és talál egy nagy zacskó mariuhánát. Audrának fogalma sincs hogyan került oda, lázasan kutat az emlékezetében, hogy a múltjában ami vissza-visszatekint rá, nem maradhatott bármi ilyen az életében. Innentől fogva indulnak egyre gyorsabban az események. Whiteside szól a helyettesének Collinsnak, hogy két gyermeket el kell vinnie biztonságos helyre, mivel az édesanyjuknál drogot talált, és szerezzen egy trailert a nő autójához. A gyerekeket elviszik, az édesanyát bezárják, hiába kérdez Sean és Louise holléte felől, érdemi választ nem kap. Miután már a zárkában van, újra felteszi a kérdést! “Hol vannak a gyerekeim?” A válasz ennyi “milyen gyerekek?”

Az egész történetet több szemszögből mutatja be nekünk az író. Láthatjuk Audra gyötrelmét, szenvedését. Ahogy egyre mélyebben megyünk bele a történetbe fény derül arra is, hogy mi miatt kellett menekülnie. Végigvezet bennünket a múlton, és mindezt tökéletesen úgy, hogy egy komplex képet kapunk a háttérről.

"Hallotta, ahogy az övcsat kiszabadul az ajtószárny szorításából, és hallotta azt a rettenetes hangot is, ahogy a tehetetlen test a földre zuhan az ajtó másik oldalán. Csak állt ott, azt sem tudta, mióta. Örökkévalóságnak tűnt.

Ez mellett Whiteside oldalát is megnézhetjük tüzetesebben, milyen férfi valójában, és mi a célja.

Aztán a történetben bekapcsolódik Danny, aki miután a hírekben látja, az anyával történteket, felidézi benne elhunyt feleségét, és kislányát, aki öt évvel ezelőtt hasonló körülmények között tűnt el. Elindul, hogy segítse Audrát, de mindezt nem önzetlenségből, végre pontot akar tenni a saját ügyére, és életére.

"Amikor azok a zsaruk megállították Myát az elhagyott úton, és elvették tőle Sarát, talán az ő feleségére is pisztolyt szegeztek."

Ugyanakkor ami számomra egy nagyon pozitív tényező volt, hogy Sean és Louise epizódjai is jelen voltak. Megmutatja mekkora akaratereje van egy 6 éves kislánynak és egy 10 éves kisfiúnak. Milyen lelkierő kellett ahhoz amin nekik végig kellett menniük. Ezt azért is tartom pozitívnak, mert így mentes minden klisétől, amit manapság olvashatunk az ehhez hasonlóan megírt könyvekben történtektől.

Mondhatjuk, hogy mindent tudunk, és mégsem tudunk semmit, ugyanis itt a cél elérése a lényeg. A történet vége pedig olyan szinten pörög fel, hogy már képtelenség letennie könyvet. Egyik galiba a másik után! De vajon képes Audra mindezt ép ésszel kibírni, és végigcsinálni? Pláne úgy, hogy két emberen kívül senki nem hisz neki, és egy ország gondolja róla, hogy gyerekgyilkos?

Nem állítom, hogy a könyv tökéletes, én éreztem benne hibákat, és hiányosságokat. Voltak benne szálak, amiket az író belevitt, és mégsem folytatta. Itt most Dannyre gondolok. Úgy érzem az ő karaktere az aki túlságosan kevésre sikeredett, legalábbis a magam részéről sokkal több dolgot szerettem volna róla tudni, hogy a kép teljes legyen. Viszont nézhetjük úgy is, hogy az író az olvasó képzeletére bízza.

Olvasás közben folyamatosan gondolkodtam azon, hogy a mai világ milyen szinten süllyedt mélyre, mennyi beteg elme létezik-e világon, és sajnos a mesékben szereplő szörnyek itt élnek köztünk, még csak nem is sejtjük, hogy valójában ki milyen "álarcot" visel.

Zsófi

Fülszöveg: