Ajánló:

A könyvet elkezdtem már egyszer körülbelül 1,5 hónappal ezelőtt is, de a hétköznapokban akkoriban nem sok időm volt olvasni és mire ismét kezembe került a könyv már nem emlékeztem kristálytisztán miről is volt szó benne. Ezért az elmúlt 4-5 napban elterveztem, hogy ismét belekezdek és mivel itt a szünet, így alkalmam is lesz befejezni. Ezt a tervet véghez is vittem. A könyv eleje nem nyerte el a tetszésem, de ahogy peregtek az oldalak, összefonódtak a szálak, úgy egyre szimpatikusabb lett a történet és egyre inkább a szívembe lopta magát. Pedig ez egyáltalán nem egy olyan történet, ahol ez lenne a megfelelő érzés. Miért? Azért, mert ez a könyv egy számunkra nem is olyan távoli jövőt mutat és úgy vélem, hogy sajnos ennek a történetnek a 80%-a biztosan valósággá fog válni az elkövetkezendő évtizedekben, még ha csigalassúsággal akkor is. Bizony ez az országunkra nézve egyáltalán nem pozitív tartalommal bír, legalábbis szerintem. 

,, Egy magyar kisváros elleni támadás soha nem lesz annyira a média figyelmében, mint egy londoni, párizsi, vagy brüsszeli. A világ már csak ilyen. Négy magyar halott hírértékben nem ér fel négy párizsival. És ez évtizedek óta igaz a médiában: négyszáz iraki, kurd, afgán vagy szudáni halott nem ér fel négy magyarral. De még a veszprémi állatkert frissen született zsiráfbébijével sem. " A könyv 4 szálon vezet végig minket, melyek a történet végére egy összefonódott cselekményt szőnek ki nekünk.

• Radnay Margit, aki az EBH (Bevándorlási Hivatal) ügynöke Az ő szemszögéből megtekinthetjük azt, hogy az emberek átjutása sikeres-e a Falon, illetve láthatjuk azt is, hogy hogyan próbálkozik védeni az országot és ez mennyire sikerül neki. Minden embernek van egy motivációja, az övére is fény derül.
• Malki Zakariás, egy egyetemi tanár Megmutatja nekünk, hogy bevándorlóként mennyire ellenzi a bevándorlást. Láthatjuk azt is, hogy miután a fia súlyos beteg lesz, mi mindenre képes azért, hogy meggyógyíthassa. Belátást nyerhetünk a gyermekkorába.

• Sheila Ward, amerikai újságíró A történet elején egy elég híres cikket hoz le, melyben elrabolt emberek megmentése történik általa Afrikában. Később úgy gondolja, hogy ő lesz az aki cikket ír a Falon történő átjutásról, bár azzal nem számol, hogy ezzel mibe sodorja magát és talán nagy rémálmai teljesülnek a nagy sztori átélése közben.
• Mukhtart Malki, terrorista Láthatjuk azt, hogy az ember mi mindenre képes a vallásért amiben hisz, milyen cselekedeteket képes végrehajtani azért, hogy teljesítse a feladatát. Megtapasztalhatjuk azt, hogy igenis minden embernek vannak érzései.,, - El sem tudod képzelni mennyire hiányoznak. - Folytasd! - Most, hogy a fiam, Zakaria előkerült, felkavarodott egy csomó minden. - Amiket elfelejtettél. - Soha nem felejtettem el. Kizártam. Ha mindennap arra gondolsz, amit ott, abban a bombatölcsérben láttál, akkor beleőrülsz. Inkább megyek, és folyamatosan csinálok valamit. - Túl sok borzalmat tapasztaltál már meg. Látom a szemedben. - A felét sem látod annak, ami ott van. "

Spoiler nélkül lehetetlen lenne megfogalmazni a történet végkifejletét, de szerintem elég annyit mondanom, hogy olyan lesz a történet vége, amire még én sem számítottam. Az emberek, mint cselekményszálak fokozatosan kapcsolódnak össze és fokozatosan egyesülnek. A könyv néhol kissé viccesebb, de nagyrészt dermesztő és ijesztő elemekkel van tele. Ez az akcióregény egy nagyon jól megírt könyv. Számomra tanulság lett ebből a könyvből kifolyólag az, hogy bizony az emberek minden nemzettel máshogyan bánnak, pedig ezt én egyáltalán nem látom helyén valónak. Arról nem is beszélve, hogy minden embernek megvan az általános véleménye egy-egy népről és ezeket az általánosságokat – legyen az jó vagy rossz – rávarrják az összes olyan emberre, aki ahhoz a néphez tartozik vagy esetleg valláshoz. A könyvhez kötődve talán leginkább az muszlim hívőkre lehetne azt mondani, hogy az, hogy azonos dologban hisznek nem jelenti azt, hogy mindannyian ugyanolyan értékrenddel és módszerekkel rendelkeznek. Mert amíg az egyik erőszakkal, megfélemlítéssel akarja elérni a célját, addig a másik szavakkal és olyan tettekkel, melyek a többi embert nem sújtják sebesüléssel vagy éppen halállal. Ezt az elvet a jelenlegi világban is érdemes lenne alkalmazni, tehát gondolok itt arra, hogy nem kellene rögtön más népre ferde szemmel nézni és mindet egy kalap alá húzni, mert sajnos máshol ugyanezt megteszik a magyar emberekkel is, ami néha számunkra is fájdalmas lehet. ,, Tudják mi történt még aznap? Az európai ember vegytiszta képmutatását láthattuk. Francia trikolórba öltöztették magukat az emberek a Facebookon, hogy együttérzésükről biztosítsák a francia merényletekben elhunytak hozzátartozóit. S mit tettek aztán ezek az emberek, miután színpadiasan piros-fehér-kékbe burkolták saját  profilképüket? Leültek vacsorázni. Söröztek. Egyszóval: tettek az egészre. A szokásos európai képmutatás. Vajon hányszor öltözött a Facebook közössége mondjuk az iraki vagy az afgán nemzeti színekbe? Hm? Egyszer sem! Pedig ezekben az országokban akkoriban naponta estek kétszer annyian a terrorcselekmény áldozatául, mint ahányan Párizsban meghaltak. ’’  

Fülszöveg:

Európát ​szíven találta a két évtizedes migrációs hullám. A kontinens bezárkózott Sötét korszak köszöntött ránk. A kontinens déli- és keleti határát hat méter magas építmény, a Fal szegélyezi. Kétszáz méterenként őrtornyok állnak géppuskákkal, mesterlövészekkel. Tűzparancs van érvényben. Ezrek halnak meg, mert megkísérlik átmászni vagy áttörni a falat. A kontinenshez tartozó szigetvilágot fel kellett adni. Szicília, Kréta, Ciprus, Málta – mind elvesztek. Földjükön anarchia tombol, nincs jog, nincs rend, csak forrongó, reményvesztett embertömeg. Radnai Margit az Európai Bevándorlási Hivatal tapasztalt ügynöke ebben a világban próbálja megvédeni azt, ami számára igazán fontos. A saját elveiért áll ki, akárcsak a többiek: a budapesti egyetem fiatal, radikális elveket való tanára, a New York-i könnyelmű oknyomozó újságírónő, és a világszerte körözött, hidegvérű muszlim terrorista. Négyük élete egyre gyorsuló pályán tart egymás és talán a katasztrófa felé. Min múlik, hol arat a halál? Réti László izgalmas akcióregénye a nem is oly távoli, sötét jövőbe visz minket. A szerző volt rendőrnyomozó, minden szava hiteles, amikor arról ír, ami vérre megy. A Célpont Párizsban című thrillerében egyszer már megjósolta a szörnyű jövőt. Vajon most is igaza lesz? 1972. decemberében született. Rendőrtiszti Főiskolát végzett, megyei főkapitányságon dolgozott. Elvégezte Pécsett a jogi egyetemet, később bűnügyi osztály vezető és a kapitány helyettese lett. 2010 végén Budapesten kérték a Rendőrkapitányság vezetésére, itt 21 hónapot dolgozott. Több könyve is megjelent. Egy időben Marcus Meadow néven írt, ezen a néven 7 könyve jelent meg. Reméljük, hogy még sok ehhez hasonló könyvet fog publikálni,  addig is ajánlom, hogy olvassátok a már megjelent könyveit! Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2016 Oldalak száma: 552 Borító: PUHATÁBLÁS