Brian Freeman: Éjszakai ​madár

ejszakai_madar.jpg

Sokan azt hiszik ez mind bagatell dolog: félni a hidaktól, a fehér színtől, különböző tárgyaktól. De tudni kell, hogy mindez visszavezethető egy a múltban megtörtént eseményhez, ami miatt szinte bénító rettegés járja át az ember zsigereit és mozdulni sem képes.

A különböző fóbiák mindig valami borzalmas emlékhez társulnak. Sokszor olyan mélyen elnyomjuk ezeket az emlékeket, hogy az általa kialakult szorongás vagy félelem már nem is tudjuk honnan, mitől ered. Brian Freeman-nak jó elképzelése volt, hogyan lehetne ebből egy jó sztorit kihozni: manipulálni az emlékeket, megváltoztatni azokat, hogy elmúljon a rettegésünk. Őszintén: én kipróbálnám. Manapság már kevés ember tudja elmondani magáról, hogy az élete kiegyensúlyozott, nincsenek állandó bizonytalanságok a mindennapjaiban, önmagában. Ha visszakanyarodok a könyv által leírt fóbiákhoz, akkor én a sáska félelem mindenképpen kezeltetném ilyen módon. Hogy miért írom ezt le? Mert a történet által, teljesen áttudtam érezni a szereplők iszonyát.

Így tehát az alapkoncepció nekem nagyon tetszett. Lekötött és érdekelt, talán kicsit jobban is, mint maga a nyomozás része. De be kell vallanom, hogy a gyilkosságok, amellett, hogy megdöbbentőek, nagyon jól kitalált és végrehajtott merényletek voltak, amelyek ezt a fóbia vonalat követték. Viszont, ami számomra fájó pont volt a könyv során, hogy nagyon hamar rá lehetett jönni a gyilkos kilétére, annak ellenére is, hogy az író megpróbált több szereplőt is gyanúba keverni. Talán ott követte el a hibát, hogy túlságosan is rájuk akarta nyomni a bűnösök bélyegét. A karaktereket nézve Frankie, a pszichiáternő kifejezetten érdekes személyiség volt, a maga hűvösségével és intelligenciájával. Frost érdekes ember. Tesz olyan lépéseket a nyomozás során, ami számomra irrelevánsnak tűnik. Hogy csak egyet említsek: személyes kontaktba kerül az egyik tanúval, ami tilos egy éppen folyamatban lévő ügy során. Viszont a macskáját imádtam. Lucy, a tanú elméletileg egy huszonéves lány, mégis valamiért egy kislány személyiségének a jegyeit cipeli, akire vigyázni kell, akit védelmezni kell.

Történet:

Lucy és Brynn éppen egy hídon ragadtak az autójukkal, amitől Lucy teljesen kikészült. Retteg a hidaktól, megbénítja őt. Brynn próbálja nyugtatni, lekötni a figyelmét azzal, hogy teljes hangerőre kapcsolja a zenét és énekelteti a lányt. Már-már be is jön a dolog, amikor Brynn minden ok nélkül bekattan. Őrült módjára kezdi ütni és karmolni az arcát, majd a híd széléhez megy és leveti magát. Lucy képtelen mozdulni, a fóbiája miatt teljesen lezsibbad. 

Frost gyilkossági nyomozó érkezik a helyszínre, ahol segít a tanúnak, hogy mielőbb lekerüljön rettegést kiváltó építményről és kikérdezhesse őt. Lucy elmondja, hogy semmi előzménye nem volt Brynn őrületének. A beszélgetésük alatt derül ki, hogy a lány pszichológushoz járt a félelme miatt, és az orvos képes volt megváltoztatni az emléket az agyában, hogy mindez a múlté legyen. A nyomozó érdeklődését felkelti ez az dolog.

Francesca Stein, azaz Frankie neves pszichológus, aki képes megváltoztatni az emlékeket. Sokan úgy tekintenek rá, mint, aki istent játszik és nem nézik jó szemmel a terápiát, amit kifejlesztett. Azonban mindez őt nem érdekli, csak segíteni akar az embereknek. Egy étteremben ül, amikor megkapja az első e-mailjét az Éjszakai madártól.

Frost utánanéz, hogy az elmúlt hónapokban történt-e hasonló eset, és legnagyobb megdöbbenésére: talál. Egy esküvőn, egy nő, minden előzmény nélkül elővesz egy fegyvert és megöli magát. Ekkor dönt úgy, hogy felkeresi Frankiet. A kikérdezések alatt a nyomozónak egyre jobban az az érzése, hogy a nő titkol valamit.

Frankie élete fenekestül felfordul. A magánélete sem úgy alakul, ahogy szeretné. Férjével, Jasonnal fokozatosan elhidegülnek egymástól, ráadásul húga, Pam folyton azt keresi, mikor tud belekötni nővérébe, annak ellenére, hogy a lány velük él, mivel nem hajlandó dolgozni így nem tudja eltartani magát.
És mindezek mellé még olyan emlékek bukkannak fel az agyában, amire nem tudja a válaszokat. Az apja kísértete folyton visszajár és szinte egy perc nyugalmat sem hagy a lánynak.
Minden összedőlni látszik, egyre nehezebben látja a kiutat. Az Éjszakai madár e-mailjei sorra érkeznek, egyre ijesztőbben, fenyegetőbben. Amikor az Éjszakai madár egy ilyen üzenetben közli, hogy egy lány megmentésére mindössze pár perce van, Frankie rájön, hogy saját magának kell utánajárnia az ügynek.

 

Elgondolkodtató történet pörgött le előttem, ami feszegeti az őrület határait. Meddig lehet feszegetni ezt a határt? Mikor lép át a normalitás őrületbe? Mennyire számít bűnösnek valaki, ha azt sem tudta, hogy, tettével rengeteg ember életét teszi kockára?
 Számtalan kérdés merült fel bennem olvasás alatt és igazából mindenre megkaptam a választ. Szeretem, amikor az író nem hagy elvarratlan szálakat, ha valamibe belekezd, azt be is fejezi. Megvan a maga komorsága, mégis csempész bele némi vidámságot, hogy ellensúlyozza azt.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Oldalszám: 424
Országos megjelenés: 2019.06.14
Fordító: Seres József

Fülszöveg:

Halálos rettegés? Szó szerint.
A nők között látszólag nincs kapcsolat, de mind pszichotikus összeroppanás áldozatai lesznek.

Frost Easton gyilkossági nyomozó nem szereti a véletleneket. Amikor egy sor különös haláleset történik San Franciscóban, próbálja megtalálni köztük a lehetséges összefüggést.–Így jut el Francesca Stein pszichiáterhez. Frankie ellentmondásos terápiája segít a pácienseknek törölni a legszörnyűbb emlékeiket, ám éppen ezen betegei közül kerülnek ki az áldozatok.

Frost és Frankie egyaránt a halálesetek felderítésén fáradozik, de a nyomozásuk egyre személyesebb és veszélyesebb lesz az önmagát Éjszakai madárnak nevező gyilkos rejtélyes üzenetei nyomán. Frankie-nek ki kell töltenie az emlékezetében lévő furcsa üres foltokat, Frostnak pedig szembe kell szállnia egy gyilkossal, aki ismeri az ő legrosszabb emlékét is.