Nagy Eszter: Életünk harcai

 img_0565.jpg

Mikor lehetőségem adódik egy-egy könyv elolvasására, akkor mindig a fülszöveg az, ami számomra mérvadó a mű megismeréséről való döntéskor. Azonban most rögtön szembetűnt a regény moly.hu-s oldalának vizslatása során Mimi Taylor értékelése, aki annyira meggyőzően és hitelesen írta le a számtalan pozitív gondolatot Nagy Eszter alkotásával kapcsolatban, hogy teljes mértékben ösztönzött engem annak elolvasására.
Így jutott el hozzám az írónő könyve, amit ezúttal szeretnék is megköszönni!

Nincs hangtalanabb fájdalom a szív összetörésénél.

Számomra nem a legkedvesebb zsáner a történelmi regény, azonban a romantikus szál és maga a történet stílusa, vezetése annyira lehengerlővé varázsolta a művet, hogy azt nehéz szavakkal megfogalmazni.
Úgy éreztem minden egyes oldal tovább pergetése után, hogy nemcsak példát, de tanulságot is kapok a szereplők által. Izgatottan, de mégis félve vártam a történet folytatását. Féltem attól a rengeteg érzelemtől, amit a történet hangulata és cselekménye az olvasó nyakába zúdított. De ez amolyan kellemes félelem volt.

Főszereplőnk Juliska, akinek nemcsak a gyerekkorába, de a teljes életébe belepillanthatunk. Az őt körülvevő emberek és a környezet elevenedik meg számunkra. S a tetteinek és a döntéseinek következményeit, hatásait saját szemmel ismerhetjük meg.

 Egész élete ráment, minden egyes napja, minden egyes gondolata a körül forgott, hogy a következő napon vajon mit adjon enni éhes csemetéinek, vajon miből csináltasson cipőt, ha a másik már rongyossá lett, s a télvíz ideje beköszöntött. A rengeteg asszonyokat meghazudtoló fizikai munka, az aggódással telt éjszakák most mind egy csapásra megszűnni látszottak, ismeretlen nyugalom érzésével ajándékozva meg anyuka meggyötört lelkét. Nem akart ő rosszat soha, csak azt szerette volna, hogy gyermekei élni tudjanak ebben a zord világban.

A lány szegény családból származik, több féltestvérével és édesanyjával él együtt. Minden gyermek azért dolgozik vért izzadva, hogy meg legyen a mindennapi betevőjük. Azonban Juliskának hamar fel kell nőnie, hamar megismeri az élet keserű oldalát és ő is a munka világába csöppen.

Egy távolabbi tanyára kerül, ahol kistermete ellenére elég felelősségteljes feladatot kap. Őrizze a libákat. Azonban egy szempillantás alatt képesek szerte szét terelődni, így történt ez most is. S a lány annyira megrémült, hogy sírva fakadt. Ekkor jelent meg Ferenc, aki rögtön a segítségére sietett.

Az idő lassabban telik a nehéz időszakokban, mindig csak a boldog pillanatok robognak tovább, mint a gyorsvonat.

Ferenc szintén szegény családban nevelkedett. Édesanyja árvaházba adta fiát és lányát, mert egyedül nem tudta megteremteni számukra a mindennapi kenyeret. S ebben a lehetőségben lát kiutat abból a helyzetből.
Manci nevelőcsaládhoz kerül, Ferenc is. Azonban a fiút vissza is viszik nem sokkal később. Majd végül egy olyan család neveltetésébe kerül, akik olyan mennyiségű munkát terhelnek rá, aminek a végét egyáltalán nem látja.

Juliskának kevés idő kellett ahhoz, hogy számára kedvesnek érezze a fiút. Azonban mikor megtudja, hogy az ő családjában nem az érzelmek, hanem az érdek számít nem tudja mit tehetne. Az édesanyja Józsefhez szeretné adni, hisz a fiú gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt és szeretné elvenni.

Anyuka szomorúan nézett lánya után, látta ugyan vívódásait, de nem tudta, mi a helyes döntés. Csak reménykedni tudott, hogy Juliska egyszer majd képes lesz megszeretni jövendőbelijét, mint ahogy annak idején ő is az öreg férjét.

A lány úgy érzi szíve már foglalt. Azonban nem mindenről dönthet ő, így József eljegyzi. Ám minden fenekestül felfordul, amikor kiderül, hogy a fiút besorozzák SS katonának. Juliska annyira nem esik kétségbe mikor ez tudomására jut, azonban az sokkal inkább mikor megtudja, hogy Ferenc beállt a magyar katonák közé.

A fülszövegben is ez vetődik fel kérdésként, s ez tényleg jelentős. József vagy Ferenc tér haza Juliskához? S a lány kivel élhet boldogságban, szíve választottjával vagy a sors választottjával?
Számomra az is fontos kérdés, hogy vajon az emberek mennyire változhatnak meg? S a beléjük vetett hit és bizalom, a feléjük irányuló bizalom?
Minderre választ kapunk a regényben!

Temetésen lenni egyet jelent az elengedéssel, még utoljára meghasad szívünk, még utoljára leperegnek a fontos pillanataink, majd mikor az utolsó földdarab is a helyére kerül, szívünk egy részét otthagyjuk s várjuk, hogy idővel az űrt valami kitöltse. Van, hogy ez az üresség túlontúl nagy, és életünk hátralévő részében hordozzuk a hiányt, melyet álarcunk mögé rejtve leplezünk életünk során, s csak a könnyáztatta párna lesz tanúja valóságos érzelmeinknek.

Nagy Eszter regénye megmosolyogtat, könnyeket fakaszt. Szívszaggató és torokfojtogató történet a szerelemről, a lemondásról és nem utolsósorban az életről. Az életről, ami sokszor kíméletlen, lelket facsaró. Azonban karaktereink elég erősek ahhoz, hogy megéljék, s meg is élik.

A regény az olvasás folyamán hűen tükrözi számunkra az akkori történelmi helyzetet, a különböző háborúk jelenlétét s mindezek hatását szereplőinkre és életükre. Nyilvánvalóvá teszi számunkra az akkori kor szomorú igazságainak mivoltát.

Katonák… Azt gondolhatnánk, mind ugyanazon céllal érkeznek egy adott országba. Egy percre ha megállunk és figyeljük őket, rögtön feltűnhet az arc, mit az egyenruha takar. Van, ki élvezi, hogy új helyeken járhat, távol hazájától, hiszen azelőtt erről álmodni sem mert volna. Akad olyan is, kit országa iránti tisztelete hajt, de van, hogy azért volt ott, ahol nem szeretne, mert kellett. Aztán telnek a hónapok, s ők rendületlenül vonulnak egyik faluból a másikba, egyik harctérről a másikra, s az, ki csodálta más ország tájait, már nem élvezi; az, kinek szívében a hazaszeretet lángja égett, már kialudt; de talán a legrosszabb azoknak, kik menni sem akartak, de kellett, nos, ők lélekben már meghaltak.

Az Életünk harcai című mű konklúziójaként szűrhetünk le számtalan dolgot. Mert egy olyan világ bontakozott ki a lapok mélyén, melyek elgondolkodtatnak és érzelmekre késztetnek bennünket. Mindaz, ami Juliskával és a többiekkel történik egyszerre szomorú és csodálatos.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus-történelmi regényeket. Fontos számára az érzelem fellendülése az olvasás során, s aki imádja az izgalmas, cselekményes alkotásokat.

(..) jobb lenne végre elengedned a múltat, és esélyt adhatnál a jövő lehetőségeinek..

 img_0566.jpg

Fülszöveg:

Akiket ​az ég egymásnak szánt, azoknak földi útját ember szét nem választhatja. Így tartja a régi mondás. De vajon valóban így van ez?

Juliska szegény falusi lány, özvegy édesanyja házasságaiból több édes- és féltestvérrel. Szigorú szeretetben nevelkedik, zsenge korától dolgoznia kell. Ferenc árva fiú, akit nevelőszülei az árvaházból ingyencselédnek vesznek ki, a szeretetet azonban nem ismeri. Gyermekkorukban találkoznak először, ám ez a találkozás hosszú időre az egyetlen marad… Juliskát édesanyja gazdag kulákfiú feleségéül szánja, örülve lánya jó szerencséjének, nem törődve azzal, hogy az iszonyodik a vőlegényjelölttől, és akkor már mást szeret – Ferencet, akiről azonban csak titokban álmodozhat. Ám a sors szeszélyes. Kitör a háború, a vőlegényt az SS sorozza be, míg Ferencet a magyar hadsereg: egyikük élvezi az öldöklést, a kegyetlenkedést, míg a másik a legembertelenebb körülmények között tesz tanúságot emberségéről.

Vajon hogyan pördül a sors kereke, ki tér haza Juliskához? A gyűlölt vőlegény, vagy a szívből szeretett árva fiú?

(Newline kiadó, 260 oldal, 2019)