Az írónőtől már volt szerencsém olvasni, amit azóta is az egyik legpozitívabb dologként tartok számon az olvasási élményeim közül. Az Elveszetten című regényben lehetőségünk volt megismerni Katlyn és Jason történetét. Küzdelmet, szerelmet, elvesztést. Az a regény olyan mélységekbe visz el mind a szerelem, mind a lelki mélységek terén, hogy legalább egy kis mértékben, de mi is a főhősnő életébe, szerepébe érezhetjük magunkat.

Izgatottan vártam, hogy a történet folytatásába belepillanthassak. Így rögtön kaptam az alkalmon, amikor megtudtam, hogy az elsők között olvashatom el a regényt.
A Megsebzetten az Elveszetten című alkotás folytatása, de úgy érzem fontos megemlíteni, hogy az egész mű során nemcsak a karakterek, hanem maga az írónő is fejlődött. Amiért büszke is vagyok rá!

,, A fájdalom olyan érzés, amelyet nem tudunk kontrollálni, nem parancsolhatunk neki, mert mindig ő győz. Én sem voltam képes gátat szabni neki, mert megtalált és teljesen elemésztett. Senki sem lehet teljes mértékben a saját maga ura, mert a kín az úr az életünkben, ami gyakran fojtogat, lerombol, de később ő segít felépülni, meggyógyulni.”

Christine Anne Colman el tudja érni a regényeiben azt, hogy lapról lapra a történetbe olvadjak és beleképzeljem magam a szereplők egyes élethelyzeteibe. Ezért is szeretem az írásait… mert rólam szólnak, nekem szólnak. Tapasztalatot ad, példát mutat, amit talán a saját életemben is hasznosítani tudok.

Katlyn élete teljesen tönkrement amiatt a szörnyű tragédia miatt, amit az első regény végén megismerhettünk. Azóta csak árnyéka önmagának, nehezen tud kilépni a saját kis kuckójából. Ám egy nap minden megváltozik, amikor értesítést kap az általa megpályázott állással kapcsolatban.

,, Van benned valami, ami úgy vonz, akár a mágnes.”

Jason évekkel ezelőtt elveszítette a nőt az életéből. Fogalma sem volt, hogy egyik percről a másikra hogyan omolhatott össze minden körülötte. Hogy mi miatt került ide, csak az érzéseiben biztos, amik azóta sem változtak a szeretett nő iránt.
Isteni sugallatként éli meg, amikor a nő önéletrajzával szembetalálkozik. Úgy érzi most van itt a lehetőség arra, hogy megismerje a Katlynben lejátszódott érzelmeket és a viselkedésének miértjét. Talán most pontot tehet a dolog végére, vagy akár ismét egymáséi lehetnek.

Katlynnek fogalma sincs arról, hogy kié a cég és valójában ki is az az igazgató, akinek a keze alá dolgozik majd. De úgy érzi ez a légkör, a munka kirángathatja a szürke hétköznapjaiból.
Képtelen hinni a szemének, amikor kiderül, ki rejtőzik a cég igazgatósága mögött. Sírna, nevetne, a föld alá süllyedne.

,, Nyúlnék utána, megérinteném selymes, eperillatú bőrét, viszont túl gyorsan ugrik odébb, mintha attól félne, megégetem, így nem érem el. Hang nélkül tátogja, hogy ne!, és ennyi elég is ahhoz, hogy leeresszem a kezemet. A szeméből színtiszta riadalom sugárzik, ettől összeszorul a szívem. Képtelen vagyok tovább kontrollálni az arcvonásaimat, akaratlanul is megrándul az állkapcsom az egész lényében izzó gyötrődés láttán. Eszemben sem volt, hogy ekkora hatást fog gyakorolni rá a mai találkozásunk, és egyáltalán nem erre számítottam. Felkészültem az ordibálásra, a hurrikán erejű tombolásra, de erre nem. Talán jobban kezelném a kifakadását, mint a velem szemben álló, felnőtt nő hideg szótlanságát.”

Itt az ideje annak, hogy tisztázzák a kettejük közötti dolgokat. Szembe kell nézni a múlttal, a démonokkal. Ám abban egyikőjük sem biztos, hogy talán ez az első lépés ahhoz, hogy begyógyítsák a sebet, amit az elválás okozott.
Jason hogyan reagál mindarra, amit Katlyn elárul neki? Vajon tényleg ez volt a legjobb opció, ami mellett a nő letehette a voksát? Vagy talán ha nem válnak el, akkor a férfi képes lett volna eltűntetni a hegeket a nő szívéről, lelkéről?

Ismét a szenvedély és a vágyak kereszttüzébe találják szembe magukat. Van az a pillanat, amikor elmosódnak a minket körülvevő tényezők, amikor rá pillantunk a másikra és a szemébe ugyanazt látjuk, amit a mi szemünk tükröz. A végeláthatatlan szerelmet és az akarást, a testi találkozás pillanatát. A percet, amikor összeolvad két test és nincs kiút abból, ami ezzel jár. Nincs elengedés, nincs sajnálat, csak a jelen.
Katlyn és Jason között is bekövetkezik ez a pillanat, de vajon hogyan reagálnak erre? Képesek ennyi év után átadni magukat az igaz szerelemnek és végre beteljesíteni boldogságukat? Elég erősek és kitartóak ahhoz, hogy ’ők’ legyenek?

,, Kaptam az élettől egy második esélyt, és el kell döntenem, mit kezdek vele. Ismét a legsötétebb bugyrokba mélyülök el vagy a fényt választom? Vajon melyik csábítóbb? A fény, amelyhez bár fájdalmas és kikövezett úton keresztül juthatunk el, de felszabadít, vagy a sötétség, amely egyetlen lépésen múlik, és minden éjjel szorító ölelésével beburkol?
Egy harcosnak mi a leghőbb vágya? Hogy küzdhessen. Igen, küzdeni fogok, ahogyan eddig is tettem. Küzdöttem már a túlélésért, most pedig küzdeni fogok a boldogságomért.”

A Megsebzetten próbára teszi az olvasót. Néhol a fejemet fogtam a dühtől, amit a kialakult helyzet miatt éreztem. Máshol könnyeimet törölgettem, mert egyszerűen képtelen voltam legyűrni azt a fájdalmat, amit átéltem.

Az írónőnek sikerült összetörnie és bíztam abban, hogy a mű végén elégedett leszek a kialakult helyzettel. De vajon boldog befejezése lett a történetnek? Erre a kérdésre csak az alkotás elolvasásával kaphatod meg a választ.

,, Bárcsak letehetném a vállamon cipelt terhet egy betontömbre, és egy kalapáccsal összetörhetném, hogy porrá zúzva megsemmisüljön, és elfújja a szél.”

A regény befejeztével rengeteg érzelem kavargott bennem. Imádtam a történetet, de emellett egyfajta sajnálatot is tapasztaltam. Olyan események, olyan szomorú és tanulságos történéseket élhettem meg, amik azóta is bennem maradtak.

Ajánlom Christine Anne Colman regényét, hogy miért?

• Mert ez a regény egy fiatal, magyar írónő tollából származik, aki oldalról oldalra a mű elé szögez.
• Mert a Megsebzetten című alkotás egy romantikus, különleges történet tele érzelemmel.
• Mert az olvasás közben garantált a düh, a mosoly és a könnyek.
• Mert könnyed, de mégis a lelkedre nehezedik és nem ereszt.

,, A boldogság nem örökéletű, lehet csak egy pillanat, csak egy óra, egy megfoghatatlan, de annál értékesebb érzés, amely bármikor elhagyhat. Az az érzés, amikor valaki a tied, és te az övé vagy, amikor a lelketek eggyé olvad, lehet csupán egy múló ábránd, egy kötelék, ami kilométerek ellenére is egy eltörölhetetlen kapocs, ami erősen tart, de valójában mégsincs ott.”

Fülszöveg: 

Jason ​Kleyton élete legjobb döntését hozta, amikor barátjával, Joe-val megalapította a J&J divatházat. Mindennapjainak egyhangúságát váratlan fordulat borítja fel, amikor titkárnői állásra jelentkezik nála Katlyn, a nő, aki évekkel azelőtt megbántotta, és akihez ennek ellenére még mindig erős érzelmek kötik. Jason fejében egyetlen gondolat jár: végre válaszokat kaphat a rengeteg elhallgatott kérdésére.

Katlyn Ellison élete kezd egyenesbe jönni, amikor elfogadják a jelentkezését a J&J divatház titkárnői állására. Úgy gondolja, ez lehet az új kezdet, ami véget vet addigi boldogtalanságának. Az állás viszont nem várt bonyodalmat hoz számára, mert szembesülnie kell a ténnyel, hogy Jason a főnöke.

Kezdetét veszi kettejük harca, amiben a másik körül keringve csatároznak egymással, de a szerelem és szenvedély, ami évekig ott rejtőzött bennük, most ismét lángra kap, és azzal fenyeget, hogy elemészti őket. 
Küzdelmük során akadályokba ütköznek. Vajon képesek lesznek elhárítani őket, vagy még nehezebb helyzetbe kerülnek?

Egy élet. Két megsebzett szív. Egy szívszorító küzdelem, ami fájdalmával az őrületbe kerget.

(Aposztróf Kiadó, 2019)

További kedvenc idézeteim: 

,, A fájdalom és a veszteség nagy változásokat képes előhozni az emberekből. Én próbáltam túlélni, önmagamat adva új életet kezdeni, ami persze hatalmas önámítás volt. Bárki, aki azt állítja, új életet kezd, nem tudja, mire vállalkozik. Olyan, hogy új élet, nem létezik. Ez is ugyanaz az élet, csak változásokon ment keresztül, éppúgy, mint mi.”

,, Mindenem megvan, amit szeretnék és ami pénzzel megvehető, mégis mindez valójában semmit sem ér, ha az életemből hiányoznak a legfontosabb és legértékesebb dolgok.”

,, A sors képes a legjobb időszakomban a legnagyobbat rúgni belém, hogy fikarcnyi esélyem se legyen felállni a padlóról.”

,, Úgy összepasszíroz ez a mély gyász, a soha nem múló hiányérzet. Miért mindig a legjobb szívű embereket veszi el tőlünk az Isten? Látni szeretné, hogy boldogulunk nélkülük? Hát én sehogy, az biztos.”

,, Egy idegroncs vagyok. Egy megsebzett, döntésképtelen férfi. Fogalmam sincs, hogyan kellene belefognom a visszaszerzésébe, de egy valamiben biztos vagyok. A virágok és a zenék egyedül nem segítenek. Meg akarom mutatni neki, mit veszített azzal, hogy feladta az értünk vívott küzdelmet. Az, hogy meg sem próbált harcolni értünk, és azonnal eldobott magától, kimondhatatlanul szar érzés, mégis megértem.”

,, – Miért küzdesz még mindig értem? Annyiszor bántottalak. Nem értem. Miért?
– Mert néha ott keressük a menedéket, ahol a legtöbb fájdalmat kaptuk. Mert azt az érzést, amit te nyújtottál nekem, senki más nem tudja megadni, mert soha nem akartam utánad senkit. Mert te vagy a nő, aki a világomat jelenti és mert nélküled csak félember vagyok.”

,, Úgy érzem, minden ellenem van. A szívem milliónyi darabbá törik, és ezek a szívszilánkok soha többé nem forrnak össze. Csatát veszítek önmagammal szemben, hiszen harcolok azért, hogy bízni merjek, végül mégis rá kell jönnöm arra, hogy hiába minden erőfeszítés. Mindig vesztes maradok, még önmagammal szemben is.”