Izolde Johannsen: Észak magányos királya I-II.

Izolde Johannsentől immár ez a harmadik regényem, amit volt szerencsém elolvasni. Ritkán olvasok magyar írótól, ezt elismerem, ám az egyik nagy kivétel és kedvencem, Izolde. Mint ahogy az előző ajánlómnál, itt is ragaszkodom ahhoz a véleményemhez, hogy az egyik legjobb magyar Írónőhöz van szerencsém. Az Észak magányos királya számomra pedig a legkedvesebb része lett a sorozatnak. Talán a karakterek miatt, talán a simulékonysága, vagy a hitelesség, ami miatt úgy éreztem, ott vagyok a Tripitzen és első sorból látom az eseményeket, - abszolút az első helyre ugrott a kedvencek listáján. Mindent megtaláltam benne, ami élvezetessé teszi a könyvet, háború, tragédia, szerelem, kifinomult humor, - ami miatt sok esetben hangosan nevettem fel egy-egy párbeszéd alkalmával.

Történetünk kezdetén 1944-et írunk. A Tripitz fedélzetén Gerfierd Brutzer korvettkapitánnyal, aki két fiatal katonát fogad. Werner Schwade-t és Siegfried Trojka-t. A két fiatal lesz a közönség, akik végighallgatják Brutzer történetét Viktor Vogel, Friederich Wilhelm Rasenack és a Tripitz-ről.

Brutzer jó barátja, Rasenack vezető tisztként szolgált az Admiral Graf Spee-n. Csakhogy a hajó elsüllyedt. Azóta a két jó barát teljesen elszakadt egymástól, külön helyekre vezényelték őket.

1932-ben Friedrich beadja felvételi kérelmét, amelyet számos vizsgálat követ. Az utolsó orvosi vizsgán ismeri meg Viktor Vogel-t, a vörös hajú, jó humorú árva fiút, akinek szintén egy cél lobog a szeme előtt: hajóra kerülni. Szoros barátság kötettik a két férfi között. Viktort a betegsége miatt elutasítják, ugyanis gyermekkorában egy tüdőgyulladása volt, ami kihat a mostani egészségére is. Ám kap egy lehetőséget, hogy szanitécnek álljon.

A két jó barát a Niobe fedélzetén találkozik újra, a hajó azonban egy viharban elsüllyed sok társukkal együtt. Viktor itt bizonyítja leginkább, hogy milyen jó orvos válhat belőle. A túlélőket a Theresia L. M. Russ gőzhajó veszi fel és Vogel azonnal beleveti magát a munkába.

Sikeres vizsgát tesz és immár egy kiváló sebész áll előttünk, aki a Tripitz-re kerül. A németek legnagyobb hajójára, amely olyan hatalmas, hogy egy kisebb város népességét hordozza magán. A monstrum üzembe helyezése előtt még egy évig a Kiel-Wilk Haditengerészeti Kórház sebészeti osztályán dolgozik, ahol Dr. Haans Releff Riege főorvos segítségével tovább kamatoztathatja tudását.

Miután Vogel végre a Tripitz fedélzetére léphet, az első éjszakáján máris légitámadás veszi kezdetét, szerencsére a hajót nem éri találat, de később megtudja, hogy immár ez a 17. volt és eddig mindegyiket megúszták. Legnagyobb örömére ismét találkozik Friedrichel, aki aztán elmeséli az elmúlt évek eseményeit, amíg távol voltak egymástól.

1942-ben a Tripitz végre elhagyja Kielt és Norvégiába indul teljesíteni azt a feladatot, amit sem az Admiral Graf Spee-nek, sem a Bismarck-nak nem sikerült.

Mindeközben az angolok folyamatosan keresik a Tripitz-t, melyet 1942 januárjában találnak meg először a nyílt vízen. Churchill azonnal kiadja a parancsot, hogy álljanak elő olyan tervvel, amivel sikerül megsemmisíteni ezt a monstrumot.

Amint Bogenfjordba érkezik a Tripitz, két brit repülő azonnal támadást indít, ám sikertelenül. A német hajónak sikerül kilőni az egyik gépet, amelynek pilótája kénytelen katapultálni, így a jéghideg vízbe zuhan. A parton álló Ansgar azonnal a vízbe ugrik, hogy kimentse onnan a katonát, majd elbújtassák a németek elől. Így találkozik először személyesen Ikarus és Orion.

És mindez még csak a kezdet kezdete. Mind a britek mind a németek és mind a Norvégok, kemény és hosszú harcokat vívnak egymással és a természet erőivel szemben.

Fülszöveg:

1943 karácsonya
A Scharnhorst, a “szerencsés hajó” hullámsírba merült. Messze fent a rabszolgasorba süllyesztett Norvégia eldugott fjordjaiban vesztegelt Hitler utolsó csatahajója a Tirpitz. A “Bestia”, ahogy a britek félelemmel vegyes gyűlölettel nevezték. A Bismarck testvérhajója a puszta létezésével fenyegetést jelentett az északi konvojokra.
 
Churchill parancsba adta a Honi Flottának és a Légierőnek, hogy minden létező erővel, furfanggal, az életük kockáztatásával is, de pusztítsák el a robusztus hadihajót. Ehhez a küldetéshez akár száz bombázó és ötszáz főnyi repülőszemélyzet feláldozása is elfogadható veszteség…