Francesca H. Nielk: Daniel

Nemsokára megnyílik az Imádom a Könyveket könyvtára a bloggerek számára! 

Ajánló:

A Daniel című regényt még régebben kinéztem magamnak, mert a fülszövege és a borítója is magával ragadó. Olyan érzést kelt bennem, hogy ezt el kell olvasni és át kell élni. Örülök annak, hogy elolvastam, mert egy olyan lelkileg is mély thrillert kaptunk, amit nem minden könyvben lehet megélni.

,, - Hát nem veszed észre, hogy erre megy ki a játék? Hogy pontosan ezt akarja elérni? És most sikerül is neki, Daniel, már úgy rángat téged, mintha a marionett bábuja lennél, és te hagyod magad! Daniel, ne hagyd magad! – térdel le elém, és megragadja a térdem. – Daniel, ne hagyd, hogy átvegye feletted az irányítást. Daniel, küzdened kell, mert tönkretesz – kapaszkodik belém könyörögve, amitől újfent fojtogatni kezdenek a könnyeim. – Daniel..
(..)
- Te tényleg azt hiszed, hogy ha hagyod, hogy teljesen tönkretegyen, hogy elpusztítson, azzal jobb lesz? Hogy azzal megmentesz minket? – ragadja meg két oldalról a vállam.
- Igen, mert ha betartom a játékszabályokat, ő is betartja majd – mondom, szinte már gépiesen.”

Történetünk főszereplője Daniel Monroe.
A srác, akit 12 éves koráig bántalmazott apja mind fizikai, mind lelki értelemben, és akkoriban majdhogynem ott maradt a házuk padlóján. Ám az édesanyja akkor úgy döntött, hogy szétválnak az útjaik és új életet kezdenek. Daniel most az édesanyjával és az új családjával él, amihez egy idegesítő féltestvér is hozzátartozik. A két fiú folyamatosan szekálja egymást és Dan olyan életet él, amiből méltán leszűrhetjük, hogy szereti az adrenalint és nem fél a veszélytől.

Daniel lebukik az édesanyja előtt a dolgaival. Ezért az édesanyja az új férfivel az oldalán úgy dönt, hogy visszaküldik Dan-t az apjához, hogy fegyelmet tanuljon. A fiú anyja biztos abban, hogy a férfi megváltozott és megbánta 5 év alatt azt, amit tett vele és a fiával is.
Dan teljesen összeomlik, amikor megtudja, hogy oda kell mennie. Úgy érzi az anyja megőrült, hogy visszaküldi annak a férfinek a karjaiba, aki egyszer már majdnem elvette az életét.

,, Remegő kézzel lapozom végig az oldalakat. Szinte fizikai fájdalmat érzek, ha csak ránézek. Minden, de minden gondolatom, szenvedésem ott van benne. Az egész életem, amit ezzel az állattal végig kellett élnem, aztán hirtelen az utolsó laphoz érek, és ismét könnyes lesz a szemem. A bakancslistám, mégpedig kegyetlen dolgok.
Gyötrődve bár, de elkezdem olvasni a sorokat, és a szívem szakad meg, hogy szinte minden vágyamnak köze volt ahhoz, hogy túléljem a gyerekkoromat. Hogy túléljem az apámat egy boldogabb élet reményében. Hiába, soha nem vágytam másra, csak hogy tőle megszabaduljak.”

Dan apja a külvilág számára a megbánó, tetteit sajnáló, jóvá tenni akaró férfit mutatja, aki örül fia oda költözésének. A férfi örül valóban a fiú jelenlétének, de egyáltalán nem abban az értelemben, ahogy azt mi gondoljuk.
A férfi ismét kegyetlenkedni kezd a fiúval. Nem akarja, hogy barátokat szerezzen, percre pontosan kell mindenhova érkeznie és mindenhonnan távoznia. Olyan megkötést tesz az életébe, amitől a fiúnak egy perc nyugta sincs.

Dan anyja miért nem hiszi el azt, hogy a volt férje ugyanolyan pszichopata, mint volt? Daniel hogyan viseli el mindazt, amit az apjának nevező férfi tesz fel? Mekkora kegyetlenségeket tesz a férfi azért, hogy ismét ne veszítse el a ’játékszerét’?
Hol van egyáltalán a határ a fegyelem és a bántalmazás között? Mennyire vékony fal választja el a normalitás és az őrület határát?
Mire képes egy férfi a saját világában, ahol élvezet bántani a fiát?

,, - (..) Azt akarom, Daniel, hogy úgy szenvedj, ahogy én szenvedek. Azt akarom, hogy minden este, ha lefekszel, te is engem láss majd. Hogy ne tudd elfelejteni a képet, amit a leginkább felejteni akarsz. Hogy beleőrülj abba, ahogy eltervezed, hogy visszaadsz mindent, amit te kaptál. Azt akarom, hogy mindent elveszíts, amid csak van – szótagolja llassan, megvetéssel és utálattal. – Azt akarom, hogy már saját magadba se bízz. Azt akarom, hogy utáld magad. Azt akarom, hogy tudd semmit nem érsz. Azt akarom, hogy tényleg azt érezd, hogy megérdemled, hogy szenvedj. Azt akarom, hogy könyörögj, hogy végre meghalhass..”

Egy olyan történetet ismerhetünk meg, ami egy egyedi világba kalauzol el minket. Egy világba, ami tele van kegyetlenkedéssel, okossággal, fájdalommal.
Daniel mennyi fájdalmat bír elviselni, mielőtt saját maga nem akarna véget vetni az életének? Van innen kiút egyáltalán?

Olvasás közben ijesztőnek, tragikusnak éreztem az eseményeket, amik a fiú körül zajlottak. Az írónő annyira jól megírta a könyvet, hogy könnyen belesüppedhetünk a mű világába és nem fogunk szabadulni onnan addig, amíg a végére nem érünk.
Meglepően kegyetlen, lelkileg mély történet.

,, Itt vagyok a pokolban, és mégsem borulok a földre zokogva. Itt vagyok a pokolban és némán elviselem, hát én minden vagyok, csak nem gyenge. Ha olyan gyenge lennék, már rég nem is élnék, de még itt vagyok..”

Ajánlom mindenkinek, aki a pszicho-thrillert, thrillert tekinti a kedvenc zsánerének és akar egy igazán jó történetet olvasni, mert ez a mű kegyetlen jó! Ebben az esetben a kegyetlen egy hatalmas pozitív jelző!  

Fülszöveg:

Van ​esélyed megmenekülni? 
Mit tennél, ha ismét annak az embernek a karmai közé kerülnél, akitől egész életedben a legjobban rettegtél? És ha ő még korábbi énjénél is okosabb és kegyetlenebb lett? Mi történik, ha már a saját anyád sem hisz neked? Ha teljesen egyedül maradsz a rémisztő sötétségben? 

A tizenhét éves Daniel Monroe azt hitte, végre a háta mögött hagyhatja a sötét múltját. Azt remélte, soha többé nem kell azzal az emberrel találkoznia, aki tönkretette az életét. Ám pillanatok alatt elveszti a hitét, amikor visszakerül a pokolba. Vissza az apja házába. 

Vajon mennyire bízhat a feltevésben, amivel áltatják, hogy a régi vadállat, az igazi pszichopata mára már nem ugyanaz? Mikor bújik ki a szög a zsákból? Vajon ismét át kell élnie az agresszív kegyetlenséget, amit kisgyerekként kellett? Vagy talán képes lesz Daniel megmenekülni a vélt és valós félelmeitől egyaránt? 

Francesca H. Nielk első könyvében élethű közelségből mutatja be, milyen pusztító és lélekölő lehet a reményvesztettség, ugyanakkor arról is biztosít, hogy minden alagút végén ott pislákol a bizakodás fénye.

(Ábránd könyvek, 412 oldal, 2016)

Címkék: Könyv