Ajánló:

Az írónő egy olyan történetet mesél el nekünk legújabb könyvében, melyhez hasonlót talán még át sem élhetünk soha. Azzal a háttérrel, ami a műben megtalálható még hasonlót sem olvastam és talán ezért vártam annyira a könyvet, mert úgy éreztem valami újdonságot élhetek át. Ez pedig teljesen reális képet kapott, mert egy olyan lány mindennapjaiba pillanthattam bele, amire eddig példa sem volt. Köszönöm az írónőnek, amiért teremtett nekünk olvasóknak egy ilyen világot!

,, Éreztem, hogy az alapok nélküli életem szép lassan összezuhan. Néztem, ahogy a falak, melyeket hosszú évekig emeltem magam köré, egyszeriben leomlanak, és tűrtem, amint tehetetlenül a mélybe zuhanok.”

Történetünk főszereplője Acacia, aki egy tizenhét éves lány és az utcán él. Kiskorában árvaházba került, ahonnan többször is megszökött, mert nem szeretett ott lenni és nem voltak kedvesek vele az ottani dolgozók, ott lakók. Többször is elvették kedvenc gitárját, amit nagyon szeretett, ugyanis egy hajléktalan férfi adta neki és ő is tanította meg játszani rajta. Ezután mindig zenéléssel és énekléssel keresett egy kis pénzt, amit beosztott és így talán egy számára jókorának számító vacsorára is gyűlt össze pénze.

Ám egy alkalommal úgy dönt, hogy ő szeretne elmenni máshova is és világot látni, mert semmi nem köti ahhoz a helyhez. Így mikor elkerül saját kisvárosából egy idegen városba, menedéket keres éjszakára magának, de rossz helyre toppan be. Kihallgat egy beszélgetést, melytől megijed és menekülni kezd, ám meghallják és üldözőbe veszik. Véletlen folytán egy nő arra jár és egy órát ajándékoz neki, amellyel menekülőre fogja.

,, Már nem akartam tudni, miért taszított el magától. Azóta megerősödtem, és már majdnem teljesen fel is nőttem. Megtanultam, hogy az egyetlen, akire mindig számíthatok, az saját magam. Hogy senki más nincs, akire támaszkodhatnék.”

Nem sokkal később egy híd alatt talál magának éjszakára menedéket, ámbár reggelre egy telefont lát fekvőhelye mellett és fogalma sincs hogyan kerülhetett oda, de nem sokkal messzebb egy óriási bagolyról lát képet. Ez a látkép egy kicsit nyugtalanítja, mert biztos abban, hogy előző nap nem volt még ott. Az üldözője, aki valószínűleg a maffiától van, rá talál és ismét el akarja kapni. Közben a telefonon SMS-t kap egy bizonyos Omegától, akitől a továbbiakban rendszeresen fogja kapni az információkat, hogy hova menjen, és meddig maradjon. Ez több városban így zajlik, miközben életét mentve menekül a férfi elől, akit ő Andrewként nevezett el.

Vajon elkapja őt a férfi és végleg elhallgattatja? Hogyan került bele ebbe a végeláthatatlan harcba és hogyan fog kikerülni onnan? Mit akar a maffia tőle?  Ki ez az Omega és honnan ismeri őt? Rengeteg kérdés merül fel a történet kapcsán, de mindegyikre választ kapunk egytől egyig, ami bizony sokszor meglepetést fog okozni számunkra.

,,Egyszer, amikor már túl késő lesz, azt kívánod majd, bár visszamehetnél és rendbe hozhatnál mindent.”

Nekem nem feltétlenül thriller zsáner alatt jött be ez a könyv, sokkal inkább a kaland és a benne rejlő akció volt az, ami megragadta a figyelmemet. Úgy gondolom, hogy ebben a műben egy olyan életet ismerhetünk meg, ami kissé érzelmekkel teli, de emellett izgalmas és folyton újabb meglepetések kerülnek a szemünk elé. Kaptam egy élményt a könyvtől, mert talán kicsit másként látom a nehezebb sorsú emberek életét és talán a dolgoknak egy olyan oldalát ismerhettem meg, amire eddig nem is gondoltam. Reális alapokon áll a történet, nagyon jól meg lett írva, ezért csak ajánlani tudom mindenkinek!

,, Kedveltem Omegát, ugyanakkor gyülőltem is. Féltem tőle, egy részem mégis azt kívánta, bár ő lenne az édesanyám. Aki mindenkinél jobban ismer. És mindig vigyázz rám.”

Fülszöveg: