Ajánló:

Nagyon vártam, hogy a kezeim közé vegyem az író legújabb könyvét. Már volt szerencsém kettőt olvasnom tőle, amikbe egy jó barátnőm ajánlására kezdtem bele. Így volt elképzelésem arról, mit kaphatok a Ne engedj el! című könyvtől, de azt amit átéltem az a képzeletemet is felül múlta.

,, A gondolat, akár a szív arra száll, amerre akar. Elképzelem, ahogy a nehézacél hűtőrács péppé őrli az emberi húst. Elképzelem, ahogy a kattogó-csikorgó kerekek porrá zúzzák a csontokat. Hunyorogva nézem az elsuhanó szerelvényt. Mintha soha nem érne véget. Mintha örökké tartana a zakatolás, őrlés, darálás. A vonatból életlen, homályos folt lesz. Bepárásodott a szemem.”

Történetünk főszereplője Nap Dumas, aki nyomozóként dolgozik. ’Azon’ az estén megváltozott az élete és elvesztett valakit, akit nemcsak a testvérének, de a legjobb barátjának is tartott. Ezzel egy időben véget ér a kapcsolata a lánnyal is, aki iránt komoly érzelmeket táplál és ez a lány egyszerűen kámforrá válik. Most 15 évvel később Nap reményt lát arra, hogy megtudja miért kellett meghalnia a testvérének és a testvére barátnőjének. Ellie a legjobb barátja lett a gimnázium utolsó idejében, a gyász valamiképp összekovácsolta őket. Augie a mentora lett, lánya halála után a szárnyai alá vette a srácot és úgy szerette, mintha a saját fia lenne. Napnak egyik nap különleges vendégei vannak, 2 rendőr egy másik államból. Azzal a hírrel érkeztek, hogy egy rendőrtársuk meghalt és a helyszínen megtalálták a fiatalkori szerelme ujj lenyomatát is. Itt kezdődik a történet igazi része, ahonnan már csak csűri-csavarja az író az eseményeket és apró morzsák formájában juttat információkat az elménkbe a történtekről.

,, Összekovácsolt minket a tragédia. Közel kerültünk egymáshoz – volt valaki, aki tudta min mész keresztül -, bár a fájdalom soha nem múlt el. Amolyan édes-bús kapcsolat volt. A keserédes élő definíciója.”

A  nyomozó rájön, hogy a dolgok egyáltalán nem azok amiknek látszanak. Mi lehetett igazából a közeli bázison, ami miatt alakult egy Titkos Társaság is, akik az ott zajlott eseményeket figyelték? Ki akarja egyenként a Társaság tagjainak a halálát? Mi áll az egész dolog mögött? Mi is történt valójában azon a végzetesnek ígérkező estén? Vajon Nap viszontlátja még Maurát? Vajon Maura életben marad? A barátai tényleg a valós barátai Napnek? Ahogy a lapok rengetegében haladunk egyre több és több kérdés vetődik fel bennünk, de mindenre megkapjuk a választ. Napnak sikerül megtudnia a közeli bázis titkát, a tragikus este valós történéseit és mindent, amire kíváncsi volt. De vajon ennyi elég neki ahhoz, hogy végre elengedje a testvérét és elfogadja a halálát? A mű folyamán többször is betekintést nyerhetünk a gyászba, a fájdalomba és ez csak még inkább átélésre ösztönöz minket az olvasás folyamán.

,, Emlékszem, amikor a töri jegyem leromlott, Mrs. Freedman kedvesen, de határozottan közölte velem, hogy a gyász nem mentség. Igaza volt. Az élet megy tovább, ez a rendje, bár szerintem ez tök igazságtalan. Amikor gyászolsz, legalább van valamid. De ha a fájdalom enyhül, mid marad? Az ember továbblép. De én nem akartam továbblépni.”

Remek megfogalmazású, fordulatokkal és izgalmakkal teli regény. Magával ragad a könyv és addig nem enged el, amíg a végére nem érsz. A könyvnek érzelmi oldala is van, hiába egy tökéletesen megírt krimiről beszélünk. A mű felkeltette az érdeklődésem, izgatottá tett, néhol átéreztem a a csalódást, míg máshol én is ijedtséget éltem át. Van olyan író, akinek bizony csak jól megírt könyvei vannak. Tapasztalataim alapján erre a lehető legjobb példa Coben, akinek bizony még akár száz könyvét is szívesen elolvasnám. Ő az akinek tényleg a vérében van a jobbnál jobb krimik megírása. Pont ezért ajánlom mindenkinek, aki egy picit is kedveli a krimiket. Ennek a nagyszerű embernek a művei nem hiányozhatnak egy könyvmoly olvasmány listájáról!

,, Pár pillanat, nem több, és tudatosul benned. A felismerés az ereidbe hatol és eláraszt. A szíved megszakad. A térded megbicsaklik. A lényed meghátrál, összezuhan és megadja magát. Legszívesebben összekuporodnál és eltűnnél a föld színéről.”

Fülszöveg:

Napoleon ​"Nap" Dumas New Jersey-i kisvárosi detektív egész világa romba dől, amikor gimnazista korában ikertestvérét, Leót és Leo barátnőjét, Dianát holtan találják a vasúti síneken, majd szerelme, Maura szakít vele, hogy aztán minden magyarázat nélkül kámforrá váljon. Mi történhetett ezen a tragikus napon? Lehetséges, hogy a két sötét rejtély összefügg, vagy csupán a vak véletlen tette tönkre Nap életét? Tizenöt évvel később Nap megdöbbentő jelre bukkan, amikor egy rendőrgyilkosság helyszínén megtalálja Maura ujjlenyomatát. Az áldozat, Rex Canton ráadásul nemcsak közös osztálytársuk volt, de Leóval együtt egy titkos diákkör tagja is. A szálak mindinkább összekuszálódnak, amikor a társaság egy újabb tagjának vész nyoma. Napben gyanú ébred: talán csak nem ahhoz az elhagyatott katonai bázishoz van köze a szörnyűségeknek, amely iránt a kör tagjai élénken érdeklődtek? Ahogy Nap egyre mélyebbre ás a múltba, válaszok helyett újabb és újabb nyugtalanító kérdések buknak a felszínre. Valakik mindenáron meg akarják akadályozni, hogy fény derüljön ama bizonyos nap titkára – talán, mert hátborzongatóbb, mint azt Nap legrémesebb álmaiban gondolta volna… Szerelem, gyilkosság, összeesküvés: Harlan Coben a tőleg megszokott bravúrossággal szövi a Ne engedj el! cselekményének szálait, miközben az emberi lélek legsötétebb bugyraiba kalauzolja olvasóját. HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte. Az írótól olvasott könyveim ezen kívül a Nincs több esély és a Bűnösnek nyilvánítva. A regények nevére kattintva elérhetitek az ajánlókat róluk. Kiadó: Jaffa Oldalak száma: 286 Kiadás éve: 2018