Gyermekként a szüleink megtanítják nekünk, hogy hazudni bűn. Azonban nézzük a tényeket. A hazugság egy olyan elem az életünkben, ami mindennapos. Apró másítások a mondandónk során, amiről azt gondoljuk, belefér. A velünk történtek során eltúlozzuk a mondanivalónkat, kicsit elveszünk belőle, kicsit hozzáadunk. Ha nem akarunk beszélni valamiről, akkor a kérdésre, hogy „mi a baj” csak annyit válaszolunk: semmi. Ezek persze, apró dolgok, de ha az ember egyszer elkezd füllenteni, nehezen állja meg, hogy ne menjen tovább, és a kis mesebeszédből máris egy igazi megtévesztés lesz.

A legveszélyesebb hazugság, amikor másokról állítunk olyan valótlanságot, amit csupán a rosszindulat vezérel, és amellyel, akár egy egész családot is tönkre lehet tenni.

Nem titok, hogy személy szerint én nem igazán voltam sohasem a könyvesdobozok híve. Hiszen mennyi az esély arra, hogy megrendelek egy – akár általam választott aktuális témájú – dobozt és olyan könyvvel, apróságokkal lesz tele, amiknek örülni fogok? Felmerül bennem az is, hogy nem kevés pénzt – mert azért vannak elég drága könyvesdobozok is – kockáztassak, és vagy tetszik, vagy nem? Soha nem is ragaszkodtam ahhoz, hogy beszerezzek egyet. Nézegettem őket különböző oldalakon, de sosem éreztem azt, hogy „igen, őt pont nekem találták ki”.

Az írónőtől már volt szerencsém olvasni nemrégiben A múlt bűnei című művet (mellesleg ez az alkotás nemsokára megjelenik a NewLine Kiadó gondozásában egy újabb kiadásban), ami igazán méltányos kezdete volt a Megyeri Judit könyveivel való pályafutásomnak. Abban a regényben inkább a romantika vonala emelkedett ki, de ennek ellenére a krimi elemek is jelentős szerepet játszottak.

A NewLine kiadó gondozásában egy újabb történelmet igéző kalandregény fog megjelenni a közeljövőben, amelyet Buótyik Dorina alkotott meg. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy előolvasóként megismerhettem ezt a művet.

Az írónőtől eddig egy könyvet sem olvastam, bár nem titkolom, hogy már hosszabb ideje terveztem. Azonban a végleges elhatározás akkor született, amikor Barby (Kitablar) közölte velem, hogy muszáj elolvasnom most, most, most! Így belevetettem magam az alkotásba, s örülök, hogy így tettem. Szerintem, ha valaki olvasott már Colleen Hoover-től, akkor tökéletesen tudja, hogy miért mondom ezt.