Egy ház, tele sötét titkokkal. Két ember halála borzalmas kínok között. De mi lehet az összefüggés a gyilkosságok és az Ocean Drive 7. számú ház között?

James Patterson nevét nem kell bemutatni azoknak, akik igazán szeretik a jó krimiket. Ismét egy olyan sztorit rakott össze, ami letehetetlen. Lendületes és nagyszerű történet, amely több szálon keresztül vezet be – minket olvasókat –, egy olyan nyomozásba, amelynél nem lehet tudni, ki az ellenség és ki a barát.

A történetet több szerepelő szemszögéből ismerhetjük meg, illetve a különböző idősíkokon keresztül kapunk képet az események menetéről, mindez tökéletesen érthetően és követhetően vezeti le. Ráadásul Patterson úgy dolgozta ki a Gyilkos házat, hogy az olvasó betekintést kap, több kisebb részletbe is, ami egyrészt: elengedhetetlen, másrészt: izgalmas, harmadrészt: a későbbiekben ezek a kis részletek precízen összeállnak, képet alkotva a miértekről.
Sok író elbukik egy ilyen húzással, mert nem kellően figyelnek oda az apró részletek kidolgozására és képtelenség követni az eseményeket. James Patterson esetében erről szó sincs, profi módon ugorja meg a bukkanókat, és az elejétől a végéig egy igazán eseménydús kötetet tarthat az olvasó a kezében.
Mindent megmutat, de nem viszi túlzásba, rafináltan adagolja az információt. Nem lesz sem unalmas, sem idegtépő, az olvasó mindig egy kicsit többet akar belőle.

Bár a leírás alapján azt gondolhatnátok, hogy spoilerezek, higgyétek el, csak a felszínt kapirgálom.

Nagy Eszter egy korábbi regényét, az Életünk harcai című alkotást már volt szerencsém elolvasni, s fantasztikus kötetnek tartottam. Ennek köszönthetően már volt elképzelésem azzal kapcsolatban, hogy milyen stílussal és megfogalmazással fogok találkozni majd az Örök tűz című könyvben.

Az írótól már számos könyvet olvastam, azonban már a könyv beszerzése előtt tudtam azt, hogy ez a kötet most más lesz. Minden értelemben. Hiszen ebben a műben valójában nem is Csabai Márk megfogalmazása, stílusa az, ami hatással van ránk – olvasókra -, hanem az eddig háttérben húzódó kutatás, s annak a velünk való megismertetése kapja a hangsúlyt.

Az Így öltek ők című albumban az író tíz sorozatgyilkost szedett össze, akiket valami oknál fogva érdemesnek talált arra, hogy kiemelve őket a tömegből belepillanthassunk azok előéletébe, módszereibe.

Gaiman egy zseni. Komolyan. Minden, ami csak kipattan az agyából, legyen az bármilyen beteg, esetleg elvont, az egyszerűen példa nélküli. A temető könyve is egy felettébb érdekes olvasmánynak bizonyult, ami miatt az író munkásságát kezdem egyre jobban megszeretni. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy a rajongója lettem. Eleinte voltak kétségeim a könyvvel, de rájöttem, hogy úgy próbálok rá tekinteni, mint az Amerikai istenekre, és ez hiba volt.

Szeretem az olyan történeteket, amiknek van mondanivalója és egy komolyabb témával kapcsolatban próbál minket más belátásra bírni. Nem feltétlenül ’jobb’-ra, hanem egyszerűen szándékában áll az alkotónak az, hogy megismertessen az emberekkel egy adott ügy másik oldalát is. Hiszen tudjuk: az éremnek mindig két oldala van. Szurovecz Kitti pedig ebben a történetben pontosan ezt szerette volna elérni. Az volt a célja, hogy belássunk a függöny mögé és mérjük fel a helyzetet a háttérben lévők szemszögéből is.