Mark Edwards: A ​Vörös Özvegy

a_voros_ozvegy.jpg

Üdítő élmény volt egy olyan könyvet olvasni, ahol a nyomozás részét nem egy rendőr, vagy nyomozó által követhetjük végig, hanem egy író által. Ez nálam alapban már egy plusz pont volt, mivel a szokásos sablont tökéletesen elkerülte Mark Edwards. Értem ezalatt, hogy nem egy alkoholista, gyógyult alkoholista, pszichésen kiégett személy a központi szereplő, hanem egy olyan alany, aki bárki lehet – akár a közvetlen környezetünkből is. Ez vérpezsdítő volt a maga nemében, ugyanis a szálakat itt is össze kell kötni, fel kell göngyölíteni az ügyet, de ezt egy átlagos ember logikája viszi véghez. Na, így lehet kivédeni a folytonos kliséket egy jó thrillerben. És akkor még nem említettem, azt, hogy az olvasó félelem küszöbét erősen megbirizgálja több olyan cselekmény, aminél erősen gondolkodóba estem, hogy talán ezt nem késő éjjel kellene olvasnom.

Ha nagyon kukacoskodni akarok, és tényleg ez már a totális szőrszálhasogatás, akkor összesen egy negatív részt tudnék felhozni mégpedig, hogy nagyon gyorsan rájöttem az elkövető kilétére. VISZONT – szándékosan hangsúlyos –, sikerült a végkimenetelt úgy megoldani, hogy már abszolút nem érdekelt a sejtésem, ugyanis olyan zseniálisra sikerült, amire végképp nem számítottam. A megoldás és a kivitelezés teljesen egyedire sikerült. Keményre, de 100%-osan egyedire. És, ha mindez nem lett volna még elég – nekünk olvasóknak –, akkor a lezárásra már szavakat sem találok. Az író képes volt a végére, csak úgy lazán, háromszoros csattanót bedobni.

Történet:

Julia egyazon napon vesztette el lányát és férjét. A gyász csak és kizárólag azért nem emésztette fel ép elméjét, mert a lánya holttestét nem találták meg. Még reménykedik abban, hogy előbukkan, hogy egyszer hazatér.

A háromtagú család egy séta közben veszítette szem elől Lilyt, akinek kedvenc plüssét egy folyóban találják meg. Julia férje azonnal beleveti magát a mélybe, de az áramlat olyan erős, hogy nem tud a felszínen maradni és életét veszti.

Két évvel később az asszony menedékházzá alakítja át régi otthonát, hogy íróknak adhassa ki. Így találkozik a sikeres horror íróval, Lucassal.
A férfi okkal menekült el Londonból, hogy visszatérjen szülővárosába, Beddmawrba. Mindössze hat éves volt, amikor innen továbbálltak szüleivel, de néhány emlék azóta is visszakacsint gyerekkorából.

Amikor megérkezik a menedékházba, Nyth Branba, meglepően konstatálja, hogy rajta kívül három író is itt tölti idejét. Fokozatosan ismerkedik össze velük, de nem mindenkivel találja meg a közös hangot.
Julia tragédiájáról csak napokkal a megérkezése után hall először, mindez még nagyobb feszültséget okoz számára, hisz legutolsó regénye a Cukorkák, amely felkerült a sikerlisták élére, eltűnt gyerekekről szól.

Egyre erősebben foglalkoztatja Lily eltűnése, ezt Julia kezdetben nem veszi jónéven, amit Lucas teljesen megért, hisz a nő attól fél, hogy mindez az érdeklődés csupán abból fakad, hogy új könyvet írhasson. Ezért a férfi úgy dönt, hogy az asszony háta mögött, felfogad egy magánnyomozót és megpróbálja kideríteni, mi is történt valójában két évvel ezelőtt. Azonban a napok előrehaladtával egyre több furcsa dolog történik. A kislány szobájába esténként valaki énekel. Lucasban legelőször az merül fel, hogy az anya volt az, ám ez megváltozik, amikor az egyik ott tartózkodó írónővel még hátborzongatóbb dolgok történnek.

Karen már jóval idősebb a többi íróhoz képest, és azon kívül, hogy néha elszív egy vicces cigit, (mindezt persze orvosi céllal) a legrealistább ember a kis csoportban. Viszont egyre több ijesztő dolgot tapasztal. Eleinte csak suttogásokat hall, amit ráfog a cigarettára, később viszont már úgy gondolja, hogy ebben a házban kísértetek élnek.

Egy éjszaka velőtrázó sikoly csődíti az embereket Karen szobájához, ahol az idős nő önkívületi állapotban kiabál a szekrény belsejébe, ezzel próbálja távozásra bírni a szerinte ott tartózkodó szellemet. Az eset annyira kikészíti, hogy másnap elhagyja Nyth Bran-t.

Lucast azonban nem állítja meg ez sem, most már mindenképpen kiakarja deríteni, hogy mi az igazság. A kisvárosban több embert is felkeres, hogy információhoz jusson, de ezután minden egyre rosszabbá válik. Sokan a vörös özvegyet emlegetik, aki a babona szerint 35 évente eljön, és a lakóknak egy gyermeket kell feláldozni, ha nem akarják, hogy a sajátjukat vigye el.

70 évvel ezelőtt eltűnt egy kisgyerek, majd 35 évvel később újra megtörtént. Egy árvaházban, ahol nem vigyáztak megfelelően a gyerekekre, az egyikük eltűnt. És pontosan két évvel ezelőtt, Lily eltűnésének idején volt az újabb 35. évforduló.

A cselekmény egyre bonyolódik, és már senki sincs biztonságban.

De vajon mi az igazság? Ki lehet a vörös özvegy és mi a célja?

Lebilincselő történet, amely tele van pörgős cselekményekkel.
Nem lehet letenni, mert az olvasó egyszerűen kényszert érez arra, hogy végre megtudja, mi is történt valójában. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a thrillert és egy olyan könyvre vágyik, ami mellőzi a kliséket, amiben ott van a bizonyos plusz.

Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2019
Oldalszám: 384

 

Fülszöveg:

Egy eltűnt gyerek. Egy elkeseredett anya. És egy ház telis-tele titkokkal.

Julia két évvel ezelőtt egy tragikus baleset következtében elvesztette a családját. A férje megfulladt, miközben próbálta kimenteni a lányukat, Lilyt a házukhoz közeli folyóból. A kislány testét nem találták meg, és Julia azóta megrögzötten hisz abban, hogy Lily valahol életben van.
A magányos és összetört Julia menedékházat nyit otthonában írók számára. Lucas, a horrorszerző egyike az első vendégeknek. Megszállottan próbálja kideríteni, mi történt Lilyvel. Érkezése után pár nappal a ház nyugalmát hátborzongató események kezdik megzavarni.
A nyomok Lucast és Juliát az erdőbe vezetik, ahol sötét titokra bukkannak - egy titokra, melynek a védelméért valaki bármire képes…
Mi történt valójában azon a napon a folyónál? Miért nem került elő a test? És ki vagy mi kísérti a házat?
A nagy sikerű Nyomodban vagyok írójának eddigi leghátborzongatóbb alkotása.