Fredrik Backman: Az ​ember, akit Ovénak hívnak

img_1360.jpg

A legcsodálatosabb történet, amit eddig olvastam életem során. Ilyenkor érzem azt, hogy mennyire jó könyvmolynak lenni.

Több helyen is dicsérték ezt a könyvet, valami oknál fogva azonban mégis halogattam. Érdekes dolog ez a halogatás, ilyenkor jövök rá, hogy mennyire buta dolog volt, ugyanis, Az ember akit Ovénak hívnak az a könyv volt, amit az elolvasása után egyből újra kezdtem és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokszor lapozgatni fogom. Annyi érzelem van benne, amit képtelenség pár sorban leírni. Mint egy tűzijáték: csodálatos, káprázatos, színes és akár órákon keresztül tudnánk nézni. Ilyesmi érzéseim voltak miközben olvastam.

– Biztos, hogy tele van undorító betegségekkel, meg veszett, meg amit csak akar!
Ove a macskára néz. Aztán a libára. Bólint.
– Feltehetőleg maga is. De attól még nem dobáljuk meg kővel.

Ove az az ember, akit általában senki sem szeret, vagy csak nagyon kevesen. Neki minden fekete vagy fehér, és ha valami helyes az helyes, ha helytelen az helytelen, nincs más opció. A szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket, kivéve, ha fehéringesekről van szó, vagy álrendőrökről, akik biztonsági őrnek hívják magukat.  Ovét azonban ez nem érdekli, hogy mit gondolnak róla, neki csak az számít, hogy Sonja, a felesége szeresse őt, minden más lényegtelen. Sonja azonban meghal, így Ovénak feltett szándéka követni szeretett feleségét. Csakhogy ez nem annyira könnyű, mint ahogy azt Ő elképzelte. Valami mindig közbejön. Új szomszédok, egy házaspár, akikkel csak a probléma van. A férfi egy mamlasz, vezetni nem tud, az ezermesterség pedig teljesen távol áll tőle. Szerinte az imbuszkulcs az kisbuszkulcs és az ablakot kívülről kell javítani egy hatalmas létra tetejéről. A felesége terhes, már a harmadik gyerekkel és harmincéves korára még mindig nincs jogosítványa. Ove szerint ez mindent megmagyaráz: Idióták. Természetesen az sem járja, hogy manapság olyan köteleket gyártanak, amik csak úgy elszakadnak: ez már nem a régi világ, amiben ő nőtt fel, annak idején még olyan köteleket gyártottak, amivel tisztességesen feltudta kötni magát az ember. Aztán ott van még a Szőke liba a kutyájával, akik rendszerességgel bosszantják Ovét, ugyanis a Liba és a kis szőrcsizmája rendszeresen terrorizálják a macskát. A macskát, akit igazából Ové sem szeret, de mindennek megvan a határa. A szomszédoknak mindig kell valami. Kórházba kell vinni őket, ahol konfliktusba keveredik egy bohóccal, vagy éppen megtanítani autót vezetni a terhes nőt, aki azért nem annyira ostoba Ove szerint. Ahogy telnek a napok, valami mindig közbejön, ami miatt Ove elhalasztja az öngyilkosságot, mert hát a dolgokat helyre kell tenni, mielőtt követi felességét, hisz mit szólna Sonja, ha megtudná, hogy nem segített másoknak. Őt nem érdekli, hogy kinek milyen baja van, de Sonja véleménye fontos.

A nő a virágboltban megkérdezte tőle, hogy mit szeretne. Ove felvilágosította, hogy ez egy hülye kérdés. Végül is a nő árul gazokat, ő pedig megveszi őket, nem pedig fordítva

Nevettem, szomorkodtam, sírtam. Megismertem egy Ovét, akit elsőre nem szerettem, majd megismertem egy újabb Ovét, akiről azt gondoltam, hogy minden ember boldogabb lenne egy ilyen baráttal. A szívembe zártam a terhes nőt, Parvaneh-ét, aki rájött, hogyan kell kezelni Ovét és aki nem hagyta magát, ha az öreg úgy döntött ordítani akar vele.

Szerettem a visszatekintő részeket, amikor még kisfiú volt, majd kamasz, mert ezekből kerekedett ki, hogy miért lett Ove egy tüskés öregember. Torokszorító események voltak, mégis hatalmas tiszteletet ébresztett bennem a 16 éves Ove.

img_1359.jpg

 Fülszöveg:

Hans Rosenfeldt, Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.
Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Itt tudod kedvezményesen megvásárolni:

Animus Könyvek
336 oldal
Kötés: keménytáblás, védőborítóval
Megjelenés éve: 2014