Jan Stocklassa: Stieg ​Larsson titkos iratai

img_0959.jpg

Jan Stocklassa volt az, aki elővette Stieg Larsson „elfeledett” dokumentumait és újból nyomozni kezdett. Míg Stocklassa négy évet töltött rengeteg kutatómunkával, Larsson nyolc évet, azaz egészen a haláláig ezzel az üggyel foglalkozott, - ami a mai napig megoldatlan maradt. Stieg Larsson a TT hírügynökség munkatársa volt akkor, amikor megölték Olaf Palmét. A rengeteg dokumentumot, amit összeszedett nyolc év alatt, a rendőrség soha nem vizsgálta meg rendesen.

Ez a dokumentumregény, - bár nem oldja meg az ügyet – rengeteg olyan információval szolgál, ami a rendőrséget előbbre juttathatja. Ebben reménykedik Stocklassa is, hogy a műve megjelenése után sokkal nagyobb figyelmet kap a Palme gyilkosság, illetve az új információk miatt előrébb viszi a rendőrségi nyomozást, még komolyabban állnak hozzá és a kapott adatok birtokában, talán végre sikerrel zárul ez a sok éves hajtóvadászat.

Az írónak tökéletesen igaza van abban, hogy ez az ügy függőséget okoz. A könyv olvasása közben rengeteg időt töltöttem az interneten, különböző szervezetek, emberek, információk után kutatva. Összeesküvés-elméletek sokasága, emberek, akik magukra vállalták a gyilkosságot. Furcsaságok Lisbet Palméról és a merénylet éjszakájáról.

Olaf Palme svéd szociáldemokrata miniszterelnök, 1986. február 28-án este, feleségével, Lisbettel sétált haza egy moziból, amikor 23 óra után valaki megtámadta őket. Palme miniszterelnököt súlyos találat érte a fején, - azonnal kórházba szállították, de fél óra múltán az orvosok holttá nyilvánítják. Feleségét Lisbetet is lelőtte volna a merénylő, azonban nagy szerencséjére sikerült éppen úgy elmozdulnia, hogy a találat csak a hátát súrolta, így égési sérüléssel megúszta.

Hans Holmer vette át a Palm ügyosztály vezetését és ő lett a nyomozásvezető. Ez a lépés sokakból meglepetést váltott ki, hisz gyilkossági ügyek kivizsgálásában nem volt jártas, azonban csapata, akik több mint kétszázan voltak, igen. Számos tanút találtak, akik látták a merényletet és egy 22 éves fiatal lány személyleírást is tudott adni az elkövetőről, így már szinte minden ismeretes volt a nyomozók előtt: ruha, cipő, arc. Elkészült a fantomkép. Érdekes, hogy Lisbet Palmét soha nem kérték meg, hogy próbálja körülírni a gyilkos kinézetét, mivel az első kihallgatás során képtelen volt felidézni azt.

Stieg Larsson keményen dolgozott az ügyön, szinte se éjjele, se nappala nem volt. Rengeteg anyagot szedett össze azokról az emberekről és szervezetekről, akik - szerinte - részt vehettek a merényletben. Három listát állított össze: egy a személyek, egy a szervezetek és egy a helyszíneket illetően. Hogy csak pár példát hozzak a sok közül: Anders Larsson, aki megalapította a Dsz – Demokratikus Szövetséget, a Dsz feloszlása után megalakult a Contra, akik sokkal keményebb figurákból álltak, EAP –melyet Lyndon LaRouche, amerikai milliomos alapított, ők voltak azok, akik legjobban gyűlölték Palmét. 

1987 tavaszára a Palme-ügyosztály főnök nélkül maradt. Holmér lemondott és egy évvel később még mindig nem volt tettes. A mai napig rengeteg embert sorakoztattak fel,- szám szerint 130-at - akik magukra vállalták, majd a későbbiek során kiderült, hogy egyiknek sincs köze a merénylethez. Több, mint tízezer tanú és számtalan őrült összeesküvés elmélet született, ami szinte sehová sem vezetett.

Olaf Palme az az ember volt, akit vagy szerettek, vagy gyűlöltek, de semmiképpen sem volt közömbös senki számára sem. Sármos volt és nagyon meggyőző tudott lenni, 160-as intelligenciaszinttel rendelkezett, amellyel sok magas tisztségű emberből váltott ki tiszteletet, de ellenszenvet is egyaránt. Halála olyan megdöbbenést hozott a Svédeknek, amiből sokan még most sem tudtak magukhoz térni.

Jan Stocklassa két vonalon hozta ezt a dokumentumregényt: Az egyik azt a kutatómunkát öleli fel, amelyet Stieg Larsson vezetett 2004-ig. Ekkor halt meg az író, aki a Millennium trilógiával írta be nevét világszerte az olvasók körében. A második vonal, amely a Stieg nyomában címet kapta, maga Stocklassa munkáját fedi.

 Larsson olyan keményen dolgozott ezen az ügyön, hogy ha még életben lenne, talán rég megoldotta volna a rejtélyt. Az utolsó nyolc évét a Palme gyilkosságnak szentelte, már-már fanatikus módon.

img_0958.jpg

Fülszöveg:

Az Olof Palme elleni merénylet az egyik leghihetetlenebb és legdöbbenetesebb történelmi gyilkosság, amellyel a munkám révén valaha – kellemetlen – kötelességem volt foglalkozni.”

(Stieg Larsson)

 

1986. február 28-án, éjfél előtt pár perccel dördült el a halálos lövés. A gyilkos kiléte azóta ismeretlen.

Vajon miért kellett meghalnia az egykori svéd miniszterelnöknek?

Tíz évvel Stieg Larsson halála után megnyitják a Millenium-trilógia szerzőjének archívumát.

Jan Stocklassa író, újságíró mintegy húsz költöztetődobozban bukkant iratokra, az Olof Palme-gyilkossággal kapcsolatos átfogó kutatás anyagára.

Vajon a mozaikokból összeáll a kép?

Megdöbbentő adatok, új információk…

Honnan kerülnek elő az új bűnjelek?

Harminc éven át senki nem hitte el. És most végre itt a legvalószínűbb megoldás.

Áldozatok, gyanúsítottak, összefonódások. A megdöbbentő valóság.

És egyetlen kulcsszereplő, aki eltűnt a rendőrség szeme elől…

Hol van most?

Vajon ki ő?

Jan Stocklassa a valaha élt egyik legnagyobb svéd krimiíró segítségével az igazság nyomába ered: könyve nem csupán egy kegyetlen gyilkosság természetrajza, hanem egy vérbeli skandináv krimibe oltott, pontos és fontos kordokumentum is.

 Fordító: Patat Bence

 Animus Könyvek

400 oldal

Kötés: keménytáblás, védőborítóval

Megjelenés éve: 2019